Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-103

524 Az országgyűlés képviselőházának 1 szatükröző választói rendszer meghonosítása politikum volna csupán. Nem, t. Ház. Különösen ilyen nehéz időkben van jelentősége annak, hogy minden fórum részéről, de elsősorban a parlamentből az sugározzék kifelé, hogy az a nép akaratának igazi kifejezője. Ha azonban ezt a múltban elmulasztották, méltóztassanak megengedni, hogy annak a reményemnek adjak kifejezést, hogy az egységespárt állásfoglalása végre komolyan vett megnyilatkozás és nem politikai gesztus. A négy gazdaságpolitikai követelménnyel szemben méltóztassék megengedni, hogy igen tárgyilagosan azt állapítsam meg, hogy több bennük a politika, mint a gazdaság. Meg tudom érteni, hogy a kormány elnöke ezeket a javaslatokat elvileg magáévá tette, de legyen szabad az egységespártnak igen tárgyilagosan figyelmébe ajánlani, hogy gazdaságpolitikai kérdésekben csak az bír értékkel, ami konkrét, ami preciz. A gazdasági törvények túlságosan elasztikusak ahhoz, hogy reálisan érzékelhető és értékelhető eredményeket hozzanak. Ha tehát méltóztatnak e követelmény eket komolyan venni, — semmi jogom ezt kétségbevonni, — akkor méltóztassék ezeket a pontokat úgy átszövegezni, hogy gazdaságpolitikai követelményeikben több legyen a gazdaság és kevesebb a politika. (Rassay Károly: Hogy imegérthetőbb legyen! Meg kell mondani, hogy moratóriumot akarnak! Ez érthető, mert hiszen erről van szó! Nem kell szégyelni! — Berki Gyula: Külföldi relációban úgy is megvan! — Rassay Károly: Ezt kell megmondani, akkor azután vitatkozhatunk. — Berki Gyula: Nem akarunk túlzást, de akarunk a gazdák részére nyugalmat! Legalább egy évet! — Rassay Károly: Miért csak a gazdák részérel — Bródy ErnŐ: Mindenki részére, kereskedő, iparos, részére! — Farkas Elemér: Benne van a kereskedő és iparos is. — Zaj. — Rassay Károly: Azért mondom, hogy általános moratóriumot! — Szakács Andor: Meg kell mondani! Nem kell szégyelni!) Annál inkább osztozom Kassay Károly t. képviselőtársam megállapításában a precizitást illetőleg... (Berki Gyula: Nem hagyjuk lenyuzatni a falu népét, már elég volt abból a sok betörésből, ami történt. — Farkas István: Már rég lenyúzták!) Tisztelt Berki képviselőtársam, nagyon helyes az a princípium, amelyet méltóztatik mondani, de kérdem önt, miért olyan későn, miért csak ma hangzanak el ezek a szavak? Ezek a panaszok nem ma merültek fel és sajnálom, hogy nem méltóztatott itt lenni, amikor megállapítottam azt, hogy én tárgyilagosan meg tudom érteni, ha önök ma jobban orientálódnak a nemzet felé, a nép felé, mint annakelőtte tették. En ezt nem kifogásolom, ezt helyeslem, mert ez egy jobb kibontakozás lehetőségét jelenti. De hogy ez a kibontakozási lehetőség bekövetkezzék, ahhoz, miként ezt gazdaságilag kifejtettem, politikailag is több aktivitásra volna szükség. Őszintén bevallom, hogy az a nyugalom, az a megrendithetetlen derű, amelyet a miniszterelnök úr személye ebben a pillanatban jelent, bennem megnyugvást tudna ébreszteni, ha tudnám azt, hogy ez egy tudatos, egy célkitűzéseit ismerő politikus magatartása, ha tudnám azt, hogy ez a nyugalom nem az ő temperamentumának kifejezése, hanem egy politikai céltudatosságtól vezetett magatartás, mert ez Károlyi miniszterelnököt alkalmassá tenné arra, hogy igenis az, a politikai faktor legyen, amely bennünket ezekből a nehéz időkből kivezet. Mert, ha jövetelekor azt állapítottuk meg, hogy erkölcsi felfogása, egyéni puritánsága jelenti azt a magasabb etikai 3. ülése 19$2 június 11-én, szomBaton. szinvonalat, amely nélkül meggyőződésem szerint semilyen országban, (Gáspárdy Elemér: Az bizonyos!) de külünösen a múltak után, ebben az országban kormányozni nem lehet, (Gáspárdy Elemér: Sehol a világon!) akkor ez a mostani nyugalom és határozottságalkalmas volna arra, hogy összefogó centruma legyen azoknak, akik ebben a pillanatban egy nagy célt látnak maguk előtt, azt t. i.: hogyan valósíthatják meg azokat a lehetőségeket, amelyek ezt a nemzetet nehéz időszakán átsegítik. Ha felteszem magamnak a kérdést, hogy vájjon szabad-e bizakodónak lennünk, arra ebben az irányban nem válaszolhatok. Mert ha a gazdasági kérdésekkel kapcsolatban Károlyi miniszterelnök arra az álláspontra helyezkedhetett, hogy a mai viszonyok között gazdasági programmot nem ad, az ő gazdasági Programm ja az államháztartás rendbehozása és a pengő stabilitásának biztosítása és, ha ebből a két megállapításból lehetett arra a következtetésre jutni, hogy ez egyúttal egy olyan gazdasági Programm, — mint ezt Teleszky János is megállapította — amely lényegében mindent magában foglal,, akkor ebből a politikai hallgatásból és az ennnek nyomán kialakuló, napról-napra variálódó parlamenti viszonyokból egy végleges elhelyezkedés, egy végleges kialakulás lehetőségét a magam részéről — lehet, hogy politikai járatlanságom az oka ennek — nem láthatok. Nemcsak ez a parlament, hanem az ország várja, hogy végre Károlyi Gyula miniszterelnök megmondja, miként akarja a gazdasági kibontakozás előfeltételét jelentő politikai kibontakozást is biztosítani. (Gr. Sigray Antal: Helyes! — vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Ezt várhatjuk!) Azt a mélységes, titokzatos hallgatást erre a kérdésre válasznak már nem tekinthetjük, és mivel ennek a válasznak hiányában nem tudom, hogy vájjon tényleg elképzelésem szerint végre áthatja ezt az egész kormányt s ezt az egész parlamentet az a tudat, hogy olyan időket élünk, amikor a gazdasági kérdések megoldásának, a gazdasági helyzet megjavításának minden pártpolitikai szempontot, minden pártpolitikai érdeket meg kell előznie, mivel ennélfogva a kormány ezirányú céltudatosságát megállapítani nem tudom, a megajánlási javaslatot sem fogadhatom el. (Elénk helyeslés és taps a baloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Farkas István! Farkas István: T. Képviselőház! Hosszú, hetekig tartó vita folyt itt a Házban az állami költségvetés kapcsán az ország gazdasági, politikai és szociális viszonyairól. Az előttem szólott Magyar Pál képviselő úr egy szakkérdésben foglalt állást, szemben más hasonló foglalkozású szakemberek álláspontjával. Hallottunk itt hosszú beszédeket, heteken át tartó vitát, nagyban folyt a szalmacséplés, de magja nincs. Ami javaslat ebben a vitában felmerült, mind pepecselés és nem old meg semmiféle kérdést, a társadalom bajának, a gazdasági életnek egyetlen egy problémáját sem. Hiszen a baj sokkal nagyobb, semhogy azt ilyen, régi, elavult felfogással meg lehet oldani, mivel a gazdasági élet struktúrájában van a baj. Nekem úgy tűnt fel ,a vita, hogy mi büszkélkedünk ezeréves nemzeti létünkkel és most egy haldokló, tönkremenő organizmusban élünk, amely immár felbomlásban van és nem tudjuk megoldani a problémákat Nincs