Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-103

Az országgyűlés képviselőházának 103. ülése 1932 június 11-én, szombaton. 523 ipari kereteket, amelyekre Nagy-Magyarország annakidején (berendezkedett, a várható fejlemények 'mellett fenntartani nem lehet. Végtelenül sajnálom a Ganz-gyári elbocsátások nyomán, hogy azoknak most kellett megtörténni, mert hiszen a gazdasági erők vitalitása hozza magával azt, hogy az értékes munkaerő új^ munkahely teremtésével, új munkalehetőség, új erőforrások nyitásával újból elhelyezkedik. Ehhez természetesen a mai lerongyolt, laiz egész gazdasági életet átölelő viszonyok között legkevésbbé van alkalom, de nyugodt lelkiismerettel merem állítani, hogy egy idejekorán való átorganizálás nemcsak ide nem juttatott volna bennünket, hanem számos más, ma nem prosperáló erőforrásunk, amilyennek a magyar kisiparnak igen sok területét bátorkodom megjelölni, amilyennek a magyar iparművészetnek és a magyar háziiparnak igen sok területét tekintem, nem volna abban a szomorú állapotban, amelyben ma van. (Ügy van! Ügy van!) En azonban azt mondom, ha a hiba elkövettetett és ha a hiba helyrehozására a viszonyok nem alkalmasak, ez nem indokolja azt, hogy ezt a kérdést egyszerűen ad acta tegyük. Meggyőződésem, ha öt év alatt megcsináltuk a hibákat, legalább 10 évig kelll reparálnunk. De hogy ez a tíz év eredménytelenül el ne múljon, végre meg kell kezdeni a munkát és az ú. n. racionalizálási elméletnek nem szabad abban kimerülnie, hogy kapunk a kormánybiztos működése nyomán egy könyvet, amelyet talán rajtam kívül néhányan áttanulmányoztak, de ezzel az ügy ad acta tétetett és befejeztetett. Ez az életbe erősen belevágó kérdés, és ha ezzel nem foglalkozunk, akkor, h.s a gazdasági javulás világszerte be fog következni, mi igen keveset fogunk belőle profitálni. En nem hirdetem azt a sötétenlátást, hogy nem jön javulás, én csak mint gazdasági tényezőt nem akarom ezt a teendő intézkedésekbe belekalkulálni. Lehet elvégre lépéseket tenni a javulás irányában, siettessük ezt a javulást, azonban erőinket úgy feszítsük meg, mintha ez a javulás gyakorlati szempontból figyelembe sem vehető távolságban volna. Most, június közepe táján, amikor a Teremtő jóvoltából a magyar búzamezők alkalmasak arra, hogy reménykedéseket keltsenek, amikor ez a reménykedés oly közvetlenül hat az emberekre, hogy nemcsak a falusi, de a városi einher is bizakodik, fokozott jelentőségűnek tartom, hogy idejekorán minden megtörténjék avégből, hogy amikor a természet megteszi kötelességét és a magyar föld a magyar munka verejtékét azzal jutalmazza, hogy bő termést ad, ez a ibő termés valójában hozzájáruljon a magyar gazdasági élet megjavításához, a magyar falu népe helyzetének javításához. r Ez pedig :

azon múlik, hogy idejekorán megtörténjenek az intézkedések oly irányban, hogy a magyar termeivények elhelyezéséről gondoskodj an aik. Méltóztassanak arra gondolni, hogy a reménykedésben csalódott ember elkeseredettsége isokkal vehemensebb, sokkal türelmetlenebb, mint azé, aki a nyomorúságba már beidegződött. Ha ebből a szempontból nézem a momentán lehetőségeket, és azokat atz utakat, amelyeken mi mozogni látszunk, akkor nagy sajnálatomra nem tudok bizakodással lenm a kormány intézkedésével szemben. Az egységespárt határozati javaslatának az a pontja ugyanis, mely a termény értékesítésének kereskedelmi szerződések útján való biztosítását kívánj a, a mai viszonyok között igen nagy tárgyi nehézségekbe ütközik. A mi szempontunkból figyelembejövő országok majdnem mindegyike nem kereskedelempolitikai szempontok szerint irányítja gazdasági politikáját, hanem valutavédelmi harc folyik az egész világon, és ennek alárendelik a legelemibb gazdasági követelményeket. (Farkas Elemér: Belpolitikai kérdést csinálnak belőle!) Nekünk nem szabad a rossz elméletekbe eltévelyedni és normális kereskedelmi szerződések lehetőségétől várni azt ,a; kialakulást, amely a magyar föld remélhetőleg bőséges termésének elhelyezését biztosítja. En, aki a gazdasági haladásnak, progressziónak harcos híve vagyok, azt mondom, hogy ebben a pillanatban az árucsere-egyezményeknél praktikusabb megoldási mód nem kínálkozik. Idejekorán, keli tehát ebben az irányban minden lehetőt elkövetnünk, mert különben az idei rossz, amely egy bizakodásra jogosító nyárra fog következni — a terméseredményre van bazírozva ez a bizakodás — sokkal több veszélyt rejt .magában, mint az a nehéz ősz és tél, amelyet átéltünk. (Ügy van! a baloldalon.) Én a pénzügyminiszter úr megállapításával szemben, hogy kevés nép van. mely úgy szereti nemzetét, mint a magyar, azt állapítom meg, hogy nemcsak a mai többi országok, de a világ történelme kevés oly áldozatkész népet tud felimutatni, mint amilyen .ai mostani magyar generáció. Kérdem én, hogy az elmúlt két évtized alatt mikor volt folytatólagosan ennek a generációnak egyetlen zavartalan éve), amelyben magáért, önös érdekeiért dolgozhatott! (Igaz! — Ügy wan!) Vájjon két évtizeden át nem mindig egy magasabb cél érdekében kellett munkájának nagyobb részét feláldozni! Ebben a két évtizedben nem voltak-e olyan időszakok, amikor ennek a generációnak nemcsak a vagyonát, de életét is fel kellett áldoznia magasabb célok érdekében! ;Nem tudok ezzel a néppel a szemrehányás hangján szemlbenállani, én a legnagyobb elismeréssel vagyok ezzel a társadalommal szemben, amely ilyen áldozatok után a lelki konszolidálódásnak és a nemzeti eszméhez való ragaszkodásnak azt a színvonalát mutatja, mint a magyar nép. (Ügy van! a baloldalon.) Ez a nép megérdemli mindnyájunk részéről a legmesszebbmenőén és minden irányban, hogy teljes megértéssel viseltessünk sorsa iránt és hogy mindenki, minden pozícióban, maximumát fejtse ki annak, amit ennek a népnek érdekében kifejteni lehet. (Elénk helyeslés és taps a jobb- és a baloldalon.) Őszintén megmondom, hogy engem, mint politikust, akiben bizonyos kérdéseknél eltörpül a pártpolitikus, megnyugvással tölt el az, hogy az egységespárt legalább abban az irányiban szakított a múlttal, hogy míg azelőtt szeme mindig arra volt irányítva, hogy mit kíván tőle a kormány, ma velünk együtt az a gondolat foglalkoztatja, hogy mit kell tenni a nemzet, a nép érdekében. Ha vizsgálom azt az öt pontot, amelyet az egységespárt határozati javaslat formájában a kormány elé terjesztett, akkor haladást látok annyiban, hogy az öt pont közül négy gazdaságpolitika és csak a választójogra^ vonatkozó ötödik pont az, amelyet Magyarországon a szorosan vett politika körébe szoktak sorolni. Errenézve csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy az én érzésem szerint a helyes sorrend az lett volna, ihogy a választói jog legyen az első. (Helyeslés balfelől.) Mert tévedés az, mintha egy demokratikus s a nép igazi akaratát visz71*