Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.
Ülésnapok - 1931-95
46 Az országgyűlés képviselőházának 95. ülése 1932 június 2-án, csütörtökön. miatta, hanem hogy megéljenek rajta. (Ügy van! Ügy van!) Ez a kérdés vajúdik már évek óta és a kormány nem képes még egy hajszállal sem előmozdítani a kérdés megoldását. (Gr. Hunyady Ferenc: Hónapok óta költik a rendeletet! Azóta egy eposzt meg lehetett volna írni!) A másik kérdés a tej értékesítés ügye. Ma 9—10 filléres tejárak vannak vidéken, abszolúte nem találja meg a gazda a maga számítását, hiába etet az állattal erőtakarmányt és akármit. Egy borjú ára 10 pengő, de ennek fejében a tejvegyvizsgálatoknál olyan horribilis bírságokat vetnek a gazdákra, amelyek 26, sőt 40 pengőre is felmennek. (Dinich Ödön: Egy literre négy borjú!) A földmívelésügyi minisater úr intervenciómra leszállította 40%-kai a tej vizsgálati díjak összegét, ez az ár azonban még mindig túlságosan magas, mert ennek csakis önköltségi árban szabad szerepelnie, (Helyeslés.)' az állam ebből nem csinálhat üzletet. (Gr. Hunyady Ferenc: Es nem kell mindig a legköltségesebb eljárást alkalmazni!) Szükségtelen a legkomplikáltabb tejvegyvizsgálatokat véghezvinni, amikor a helyszínén a legegyszerűbb centrifugával és kénsavval a legolcsóbb módon keresztül lehet vinni, így pedig, ládákban kell felküldeni a tejpróbákat,' összetörnek az üvegek, egy csomó szállítási költség merül fel és a végén még ártatlanul megbüntetnek egyes embereket. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon. Dinich Ödön: Miért kell olyan óriási mennyiséget vizsgálni?) Kérem a földmívelésügyi miniszter urat, hogy a múlt esztendőben igazságtalanul kivetett ilyen vegyvizsgálati díjakat szintén szállítsa le nem 40%kal, hanem az Önköltségre, mert nem méltányos, hogy akikre most vetettek ki bírságot, azok 40%-kai kevesebbet fizessenek, mint azok, akikre tavaly vetették ki a teljes összegű bírságot. Harmadik követelményünk az oltóanyagkar tel letörése. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Sok állatbetegségtől a szegény .gazda nem tudja megóvni állatait, nem tud hozzájutni az oltóanyaghoz, mert túldrága, hiszen tudjuk, ho,gy pénze nincs, honnan is legyen. A gyümölcsvédelmi szerek, a mindenféle komplikált tinol és Isten tudja, milyen néven szereplő semmiségek nagyon drágák. A földmívelésügyi minisztérium adjon ki recepteket, ott van a vegyésze, magyarázzák meg annak a gazdának, hogy ezt vedd, azt vedd, keverd össze és azzal permetezd a fáidat, (Elénk helyeslés a baloldalon.) nem kerül egy századrészébe sem, mint az a sok hangzatos és semmit sem érő szer. Próbaszívások helyett tessék a Tanotolt ingyen odaadni, annak van teteje. (Gr. Hunyady Ferenc: Próbaszereket csináljanak, próbacigaretta helyett!) A gyümölcsvédelmi szereknél például a földmívelésügyi kormány rézgálic-akciót indított, hogy a gazdák a rézgálichoz olcsón jussanak hozzá. Szerződést kötött egy gyárral és amikor már a rézgálicjegyzés megtörtént, akkor egy másik gyár jött és olcsóbban adta arézgálieot, mint a kormány. (Ügy van! Ügy van!) A kormány blamálva van ezáltal, a gazdák azt mondják^ hogy a kormány becsapott bennünket, drágábban vesszük tőle a rézgálicot, mint Kohn Móricnál Kanizsán. (Zaj és felkiáltások balfelől: Igás! Ügy van!) Sok vitatkozás és megbeszélés ellenére a borértékesítés előmozdítása és a borfogyasztási adó leszállítása még a mai napig sem történt meg. Egő házhoz hasonló a helyzet, oda kell irányítani a vízsugarat, ahol ég és ne a paragrafusokat nézzék és ne hónapokig tanakodjanak a paragrafusokon, amíg valamit orvosolni akarnak és azután mégsem tesznek semmit. (Dinich Ödön: Ez a rendes dolog!) A bornak szesszé való kifőzésénél is sok visszásság van. Az idő rövidsége miatt nem akarom felolvasni itt a dunántúli gazdasági szeszgyárak panaszát. Kitűnik ebből, hogy a szeszgyárak nem dolgozhatnak, mert egyes zugfőzdék olcsóbban szerzik a bort, mert kijátsszák őket, egyes szeszgyárak, Budapestre felhozatják és 6 fillérért veszik meg a gazdáktól a bort, amelyet a kanizsai pároló 1*1 fillérért venne meg tőlük. Kerületemben működik a Balatonvidéki Vízlecsapoló Társaság. Ez különösen abból a szempontból érdekli kerületemet, mert itt van egy nagy birtok, amely háborús szerzemény és amelynek nagy ártere volt. Igen olcsón jutott mostani birtokosa, a nagykanizsai takarék volt főrészvényesének, Walkó-Weisznek tulajdonába, (Mozgás.) aki közben csődbe ment. Ez minden lehetőt elkövetett, hogy az állam támogatásával ezt a területet lecsapoltassa. A vége az volt, hogy bevont az eszményi ártérbe olyan területeket is, amelyeknek semmi közük nem volt az ármentesítéshez és semmi hasznuk nem volt ebből az ármentesítésből. A kiskomáromi közbirtokosság legelőterületéből 500 hold tőzeges területet vontak be az eszményi ártérhez s a felette való kiárkolás folytán annyira kiszárad nyáron a legelő, hogy a turf ás részén fű nem nő és a marha ott éhen döglik. Ez nem lehet állami akció célja. Ha már lecsapolnak és ez. a helyzet előáll, amelyet akkor tudni kellett volna az illetékeseknek, hogy duzzasztózsilipet kellett volna csinálni, mert a fő az, hogy legelője legyen a marhának és nem az, hogy a víz lefolyjék (Sauerborn Károly: Ezt szakemberek csinálták!) A kiskomáromi legelőtársulatnak holdanként 6 pengő lecsapolási hozzájárulást kell fizetni, s ezt az összeget az adóval együtt hajtják be rajta. Ez képtelenség. Egy borjú 10 pengő, hogyan fizessen akkor a gazda holdanként 6 pengő hozzájárulást és még adót, községi adót és pótadót. Miből éljen az ember? (Sauerborn Károly: Mindennap egy borjút hozzanak a világra! — Dinich Ödön közbeszól.) Azonfelül fontos, hogy a földmívelésügyi miniszter úr ezeket a lecsapolt, ártereket a legsürgősebben klasszifikáltassa. Ezt úgy értem, hogy akinek nagy 'haszna lett a lecsapolásból, az magasabb hozzájárulást fizessen, akinek pedig nem lett haszna belőle az arányosan kevesebbet vagy semmit se fizessen. (Helyeslés balfelől.) Nagy gravamenje a mi gazdálkodásunknak, hogy az iparcikkek, vasanyagok, szerszámok árainak leszállítását sem volt képes a kormány keresztülvinni. (Dinich Ödön: Nem is törekedett rá!) Ki vagyunk szolgáltatva a vaskartellnek, a szeszkartellnek, az olajkartellnek (Gr. Hunyady Ferenc: Szén!) és tudja Isten, milyen kartellnek és a kormány nem képes cselekedni, tehetetlen ezekkel szemben. (Dinich Ödön: Nem is szándékszik!) Anomália az is, ami a helypénzek tekintetében fennáll. Ha a polgár a vásárra hajt három süldőt, egy süldő ára ott marad helypénz fejében. Ha a két másikat nem tudja eladni, akkor előáll az a helyzet, hogy hármat hajt a vásárra és kettőt hajt vissza. (Igaz! Ügy van!) így azután nem lehet követelni, hogy a gazdaember adót fizessen. A vasúti fuvardíjak leszállítása okvetlenül
