Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-95

Az országgyűlés képviselőházának 95. aggályaim, mint Éber Antal t. képviselőtársamnak, mert hiszen kötött devizagazdálkodásunk van, a pénzt kivinni legális úton nem lehet, azt legfeljebb csak idehaza tezaurálni lehetne, de tudjuk, hogy akinek felesleges pénze van, aa nem fogja sokáig a ládafiában tartani, hanem ha látni fogja, hogy nem kap érte töiblb kamatot, mint 3%-ot, be fogja azt vinni a bankba. Ez az, ami miatt én nem félek attól, hogy az alacsony kaimat a tőkeképződést j lehetetlenné ifogja tenni, nem félek a kamatnak j 4%-ra, vagy 3%-ra való leszállításától, hiszen a gazdák ezt feltétlenül meg fogják fizetni és ( a tőkeképződésre nem volna hátrányos. (Gr. Hunyady Ferenc: Mi lesz a debreceni 1%-kalí Bethlen ígérte! Politikai bűvész, tán meg is csinálja!) Végül igen fontosnak tartom a munkanélküliség enyhítésének kérdését, ami szintén igen gyorsan volna keresztülviendő. Ez az államháztartás teherbíróképességének arányában volna megoldható, egyrészt közmunkák útján, ami a mai pénzügyi viszonyok mellett ugyan csak kisebb mértékben valósítható meg, de másrészt megoldható volna folyamatos telepítési akcióval. Eladó birtok van mindig elég. Tessék az eladó birtokokat megvizsgáltatni, a telepítésre alkalmas birtokokra tessék a felesleges munkaerőket letelepíteni, a dolog pénzügyi részét pedig méltóztassék az altruista intézetek útján elintéztetni. így a munkanéküli földmíves népesség valami birtokhoz jutna és a föld is rendes kézbe kerülne. Ezekután méltóztassanak azonban még megengedni, hogy miután a részletes vitánál valószínűleg nem tudok felszólalni, egy pár megjegyzést tegyek magára a költségvetésre is. Megjegyzem, ne méltóztassanak azt gondolni, hogy én is azok közé tartozom, akik követelik ugyan a takarékosságot, de amikor arra kerül a sor, hogy valamit törölni kell, akkor azt mondják, mindent, csak ezt nem. En a leszállítás barátja vagyok minden olyan téren, ahol ez észszerű. Méltóztassanak azonban megengedni, hogy egyes tételekre nézve aggályomat fejezzem ki afelett, hogy ezeket leszállították. Ilyen például á 3. cím II. rovata alatt az egyéb dologi kiadásoknál, gazdasági egyesületek segélyezésére és lapok előfizetésére. (Ügy van! Ügy van!) a multévi 23.000 pengővel szemben az idén csak 13.000 pengőt vettek fel, vagyis 10.000 pengővel kevesebbet, mint a múlt évben. Ezen összeg az indokolás szerint 25 vármegyei és négy városi gazdasági egyesület segélyezésére és gazdasági felügyelőségek szaklapjainak előfizetésére van előirányozva. (GyömÖrey Sándor: A kamaráktól meg kell szabadulni!) Hogy mennyi kell itt a könyvek beszerzésére, nem tudom, de feltételezem, illetve gondolom, hogy valószínűleg legalább 3000 pengő kellene erre a célra, úgyhogy 25 vármegyei és négy városi egyesület segélyezésére összesen 10.000 pengő áll rendelkezésre. Aki ismeri a gazdasági egyesületek üdvös működését, de ismeri egyszersmind azokat az óriási nehézségeket is, amelyekbe azok jutottak, a jelenlegi szomorú gazdasági helyzet folytán, amikor a gazdák is olyan helyzetben vannak, hogy a legtöbb helyen a tagdíjak sem folynak be, vagy csak nagyon kis százalékban folynak be, az belátja azt, hogy a gazdasági egyesületek segélyezése mégis csak nagyon fontos dolog. A 4. cím V. rovata alatt a hazai lótenyésztés fejlesztésére a múlt évben 129.000 pengő volt felvéve. (Gr. Hunyady Ferenc: Mi történt a póló-ponikkal?) Az előttünk ülése 1932 június 2-án, csütörtökön. 45 fekvő költségvetésben pedig már csak 2000 pengő szerepel. Nem tudom elképzelni, hogy a hazai lótenyésztés fejlesztésére 2000 pengővel mit lehet csinálni, nem értem azt, hogy ez az összeg egyáltalában hogyan szerepel itt, mert ezzel az állandó ráfizetéssel járó hazai lótenyésztésen segíteni, azt hiszem, nem lehet. A 7. cím II. rovata alatt az állami kezelés alatt nem álló vízfolyások rendezésének támogatására a múlt évben 280.000 pengő volt, a folyó évben 180.000 pengő van felvéve. Belátom, hogy az állam nagyon gyenge pénzügyi helyzetben van, azonban éppen ezek a vízfolyások, amelyek idáig mégis szubvencióban részesültek, most harmadrésszel kisebb szubvencióban részesülnek és most az összes ilyen munkálatok mind az érdekeltségek terhére csináltatnak. Ez mindenesetre két okból is aggályos, először azért, mert az érdekeltséget nagyon megterhelik, másodszor azért, mert rengeteg földmunkásnak keresete esik el. Az érdekeltek ugyanis ezeket a munkálatokat csak a legritkább esetben hajlandók maguktól és a saját költségükre megcsinálni. A 10. cím V. rovata alatt a földtani intézet kiküldetési és átköltözési költségeire 25.000 pengő van felvéve. Méltóztassanak megengedni, hogy ennél a rovatnál egy lokális jelentőségű tiszteletteljes kéréssel forduljak az igen t. miniszter úrhoz. Ugyanis Sopron és Győr vármegyék geológiai és talajtani térképét Holusiczky Henrik nyugalmazott földtani intézeti igazgató, főbányatanácsos néhány éven keresztül megcsinálta, hiányzik ebből még körülbelül 125 négyzetkilométer. Meg van minden csinálva, a felvételek megtörténtek, sőt feldolgozták már az összes adatokat is. Az idén csak helyszíni felvételekre kellene körülbelül, amennyire én számítom és gondolom, hogy ez meg is felel a szükségletnek, 1500 pengő. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Flandorffer Ignác: Azonnal. Nagyon kérem a miniszter urat, hogy amennyiben lehetséges, ezt a munkát ennek a címnek a terhére méltóztassék megcsináltatni. (Gr. Hunyady Ferenc: A bársonyszék jóváhagyja!) Miután a miniszter úr iránt bizalommal viseltetem és remélem, hogy a mezőgazdaságot ki fogja vezetni ebből a szorult helyzetből, a költségvetést elfogadom. (Éljenzés a középen.) Elnök: Szólásra következik? Griger Miklós jegyző: Gróf Somssich Antal. Gr. Somssich Antal: T. Ház! Annak dacára, hogy az egységespárt jóvoltából a kormánynak megvolt és ma is megvan a rendkívüli felhatalmazása, sajnos, azt látjuk, hogy neon volt képes mindazoknak a visszásságoknak véget vetni, amelyek gazdatárs adalmunkat súlyosan érintik. Nem várjuk a kormánytól azt, hogy a világválságon fordítson egyet, mert tudjuk jól, hogy arra képtelen, de tiltakozunk az ellen, hogy a pénzügyi kormánynak az a nézete domináljon, hogy a gazdatársadalmat olyan fejőstehénnek tekintse, amelyet csak fejni akar, de enni nem ad neki. (Ügy van! balfelöl.) Röviden összefoglalóan ezeket a kérdéseket, amelyekre fel akarom hívni a földmívelésügyi miniszter úr figyelmét. Itt van elsősorban a földfeirtokreformföldek ügye. Nagyon jól tudjuk, hogy a földet az igénylő gazdák abban a reményiben kapták, hogy számításukat megtalálják. 30 pengős búza mellett vették át a földeket; ma tudjuk, 9 pengő a búza, képtelenek azt az összeget megfizetni, amelyért a földet átvették és tönkremennek evvel a földdel, pedig nem azért kapták, hogy tönkremenjenek