Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-102

500 Az országgyűlés képviselőházának 102. ülése 1932 június 10-én, pénteken. meg kell tehát valósítani egy egyszerű modus vivendit. (Kun Béla: Halljuk, mi az! — Ulain Ferenc: Feloszlatni a Házat! — Kun Béla: Ez olyan könnyű dolog! Akinek gyökere van a nemzetnél, nem fél tőle! — Mozgás.) A kor­mány vigye a folyó ügyeket az ellenzék jó­akaratú támogatásával és tanácsával. A kor­mány valósítsa meg a földteherrendezést, min­dig hangsúlyozván: nem a nagybirtok földte­herrendezését, csak a kis- és középbirtokét ós az egyéb kisexisztencíák teherrendezését. (He­lyeslés half elöl. — Kun Béla: A kisiparosok is tönkrementek!) A kormány próbáljon egy erőteljesebb, nagyobbszabású és radikálisabb árpolitikát csinálni (Kun Béla: Ügy van!) és valami kis egyensúlyt, az egyensúlynak va­lami kis árnyékát létrehozni (Kun Béla: Nem árszabályozás, az árak letörése!) a mezőgazda­sági és ipari árak között. (Ügy van! Ügy vanf balfelöl.) Es azután hozza tető alá rövid idő alatit az általános titkos választói jogot (Pros­per Sándor: Ügy van! Ügy van! Ez a legelső!) s egy meghatározott idő alatt, félesztendő alatt, vagy háromnegyed esztendő alatt írja ki a választásokat. (Propper Sándor: Inkább ma, mint holnap!) Az ellenzék pedig annak fe­jében, hogy a kormány ezeket az átmeneti re­formokat megvalósítja, annak fejében, hogy az általános egyenlő titkos választójogot tető alá hozza, annak fejében, hogy nekünk, minden nem felforgató ellenzéknek megadja a szabad agitáció és a: szabad szervezkedés jogát, ez 'alatt a rövid idő alatt támogassa a kormányt jóakaratával. En hiszem és meg vagyok arról győződve, (Ulain Ferenc: Máris agyontámo­gatja szegényt!) hogy egy ilyen modus vivendi alapján a Treuga Dei-t meg lehet valósítani Mert az országot a bajból, a katasztrófából ki­vezetni nem ez a parlament hivatott, amely a magyar nemzetnek nem tükörképe (Kun Béla: Torztükre!) amely a magyar nemzetnek semmi tekintetben nem kifejeződése, (Kun Béla: Ügy van!) hanem egy új parlament, amelyet csak új választás útján küldhet be a jogaiba visszahelyezett magyar nemzeit. (Propper Sán­dor: Ügy van!) Mindezek alapján a felhatalmazást a t. kormánynak nem vagyok hajlandó megadni. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Friedrich Ist­ván. Elnök: A képviselő úr nincs itt, jelentke­zése töröltetik. Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Magyar Pál! Elnök: A képviselő úr nincs itt, jelentke­zése töröltetik. Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Nincs senki feliratkozva. Elnök: Kíván még valaki szólni? (Szakács Andor és Propper Sándor jelentkeznek.) Szakács képviselő úr jelentkezett elsőnek, tehát a képviselő urat illeti a szó. Szakács Andor: T. Képviselőház! Kérem a t. Házat, méltóztassanak hozzájárulni, hogy az idő előrehaladott voltára való tekintettel beszédemet holnap mondhassam el. (Felkiáltá­sok a jobboldalon: Halljuk! Halljuk!) Elnök: Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a halasztást megadni? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik megadják, szíveskedjenek felállni. (Megtörténik.) Kisebbség. (Zaj.) A Ház tehát a halasztást nem adja meg, így a képviselő úrnak egy óra áll rendelkezésére, hogy beszédét elmondja. (Ulain Ferenc: Kérd a tanácskozó­képesség megállapítását. Erre ez az egyedüli felelet! Ez már illetlenség! — Kun Béla: Nem mi kértük a 12 órás üléseket. — Propper Sán­dor: Ez a válasz a Treuga Dei-re. — Folyto­nos zaj a baloldalon.) Kérem Ulain képviselő urat, méltóztassék csendben maradni. Szakács Andor: T. Képviselőház! Nagyon könnyen meg tudnám torolni ebben a szempil­lantásban a t. többségnek ezt a minden lojali­tást nélkülöző eljárását. (Ulain Ferenc: Ez a társaság ezt nem érdemli meg!) Még nem volt példa ebben a teremben arra, hogy egy kép­viselő két perccel a tanácskozási idő lejárta előtt kérte beszédének elhalasztását, ilyen vá­laszt kapott volna. Tisztelettel kérem a tanács­kozóképesség megállapítását. (Helyeslés a bal­oldalon.) Elnök: Megállapítom, hogy a Képviselő­ház nem tanácskozóképes. A képviselő úr azért beszédét megkezdi és a házszabályok értelmé­ben intézkedni fogok a Házban netán tartóz­kodó képviselők megjelenése iránt. Amennyi­ben Öt perc múlva sem lennénk tanácskozó­képes számban együtt az ülést fel fogom füg­geszteni. Addig a képviselő úr beszédét meg­kezdi. Szakács Andor: T. Képviselőház! Nagy saj­nálatomra nem voltam abban a helyzetben, hogy Schandl t ; képviselőtársam beszédét sze­mélyesen meghallgathattam volna. En a múlt­kor a költségvetés általános vitájában súlyos szavakkal ítéltem el az Okh.-nak azt az eljárá­sát, hogy az ország mai szomorú helyzetében is elárverezteti egyes gazdák birtokát, anélkül, hogy ebből a külföldi hitelezők egyetlenegy fil­lérhez hozzájutnának. (Kun Béla: Ugy van!) Schandl t. képviselőtársam itt valamelyik ülé­sen, úgy gondolom a pénzügyi tárca tárgyalá­sakor, egy kimutatást közölt arról, hogy az Okh. milyen kíméletesen m bánik adósaival. En tárgyilagos, objektív óhajtok lenni ebben a do­logban, engem Schandl t. képviselőtársam sta­tisztikai adatai meggyőztek arról, hogy az Okh. a kímélet bizonyos mértékével bánik a magyar kisgazdatársadalommal (vitéz Gömbös Gyula honvédelmi miniszter közbeszól.) és ezt hajlandó vagyok itt a Ház színe előtt elismerni. Mégis az Okh. figyelmébe ajánlom azonban, hogy a mai viszonyúik közt, amikor a külföld felé úgyis megszüntettük a fizetéseket, semmi körülmények közt sem szabad egyetlen magyar ember birtokát sem dobra ütni azért, hogy az így begyült árverési vételár a transzfer titok­zatos rejtelmeiben tűnjék el anélkül, hogy az igazi hitelező egy fillérhez is hozzájuthatna eb­ből az árverésből begyült pénzből. Ezzel a kér­désnek e részével végeztem. Előttem szólott t. képviselőtársam azt mon­dotta, hogy az ország mai helyzetében egyes­egyedül egy nagyszabású telepítési politika volna a kivezető út. Hozzátette t képviselőtár­sam, hogy e kérdés iránt nemcsak a túloldalon, hanem itt az ellenzékien is kevés^ megértést talá­lunk. Tisztelettel reflektálni kívánok Bajcsy­Zsilinszky Endre t. képviselőtársamnak erre a megjegyzésére azzal, hogy hiszen amit ő kíván, az a mi programmunkban, a független kis­gazdapárt programmjában, lehet mondani, a legelső helyen áll. A független kisgazdapárt sem látja másként a mai helyzet megoldását, mint ha a magyar nép jelenleg dologtalanul és minden remény nélkül lézengő millióit komoly életlehetőséghez és kenyérkeresethez juttatjuk. (vitéz Gömbös Gyula honvédelmi miniszter (a szélsőbaloldalhoz lépve): Remélem, itt marad-

Next

/
Thumbnails
Contents