Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-95

Az országgyűlés képviselőházának 95. ülése 1982 június 2-án, csütörtökön. 43 jelölte meg: a mezőgazdasági cikkek értékesítésének biztosítása, amiről ma itt többen megemlékeztek, a mezőgazdasági termelésnek szükség szerint való. de lehetőleg kényszer nélküli átszervezése (Gr. Hunyady Ferenc: Hogyan?) — majd leszek bátor arról beszélni — a mezőgazdasági termelés költségeinek csökkentése, a mezőgazdasági hitelügy rendezése és a mezőgazdasági munkanélküliség enyhítése, amire a legcélszerűbb eljárás volna okszerű telepítési akció kezdeményezése. (Dinich Ödön: Ez helyes!) Mindezek nagyon nehéz és nagy körültekintést kivánó problémák, de okvetlenül szükségesek arra, hogy az ország mezőgazdaságát igyekezzünk helyreállítani. Az első és legfontosabb probléma a mezőgazdasági termények értékesítésének problémája, amelyről már igen t. képviselőtársaim közül néhányan itt beszé

1tek, — szerény véleményem szerint az első és legfontosabb teendő a belső fogyasztás, a belső piac megszervezése. Mert e tekintetben, ami van és ami történik itt az országban, hogy kocsikáztatnak itt egyes terményeket összevissza vasúton minden szervezettség nélkül, tovább nem folytatható. (Dinich Ödön; És a fogyasztók megszervezése, hogy pénzük legyen vásárolni!) Első tehát a fogyasztók megszervezése. Ennek keresztülvitelére elsősorban statisztikára van szükségünk és pedig olyan statisztikára, amelyben először a legfontosabb fogyasztási centrumok legyenek megállapítva és az legyen megállapítva nemcsak búzában, rozsban és lisztben, hanem minden egyes cikkben, hogy. mennyit bír elfogyasztani az illető fogyasztási centrum. Ennek a szolgálatába volna állítandó azután úgy a közlekedési, mint a tarifapolitika, hogy ezek a centrumok minél könnyebben, minél olcsóbban láttassanak el az illető cikkekkel, amelyekre szükségük van. Ez természetesen óriási nagy és körültekintést igénylő munka, amely egyhamar és gyorsan keresztül nem vihető, de mindennek ellenére igyekezni kell, hogy ezt minél előbb keresztülvigyük, mert a belfogyasztást minálunk először is azért kell megszervezni, hogy minél többet itt bent fogyasszunk el, másodszor pedig, hogy megtudjuk azt, Ihogy minden egyes cikkből tulajdonképpen mennyi a felesleg. Mert ami ma a helyzet, hogy csak egy példát mondjak — nem hazabeszélek, sőt ellenkezőleg — például nálunk a Dunántúlon, ahol mint tudjuk Magyarországon a tiszai búzához képest gyengébb búza terem, ma az a szokás, hogy főleg ezt a búzát exportálják. Már pedig tulajdonképpen ezt a gyengébb búzát az ország élelmezésére kellene felhasználni és exportra csak a legprímább áru kerüljön. (Helyeslés balfelől.) Ilyet most már mi is tudunk előállítani, sőt vannak már nemesítések és vannak olyan búzafajták, amelyek tényleg sokkal jobb sikértartalmúak, de az előbbi években és még tavaly is francia és egyéb rossz sikértartalmú búzákat vittek ki, amivel a magyar búzának külföldön való hírét csak lerontják. Tessék olyan tarifapolitikát csinálni, hogy azok a tiszántúli és nem tudom hovavaló búzák, amelyek a legjobbak, kedvezményes tarifával mehessenek ki, a mi búzánk pe dig a fogyasztási centrumokiba menjenek kedvezményesen. Ezt meg lehet csinálni, (Gr. Somssich Antal: Csak akarni kell!), csak akarni kell. (Gr. Somssich Antal: Megvan a felhatalmazásuk, csak csinálják meg!) Ennél a szervezésnél igen kívánatosnak tartom, — és egy előttem szólott t. képviselőtársam már fel is említette azt — hogy a földmívelésügyi miniszter úrnak, aki hivatott ezt a dolgot megszervezni, nagyobb hatalmat kell adni. (Helyeslés.) Mint az előbb Lázár Miklós 'igen t. képviselőtársam megemlítette, a borkérdésben például a földmívelésügyi miniszter úr mindent megszervezett a kivitelre és a pénzügyminisztérium az egészet lehetetlenné tette. (Dinich Ödön: Elgáncsolja! Minden alkalommal, évrőlévre megismétlődő eset!) Ez lehetetlen állapot! A földmívelésügyi miniszter úrnak ezeknél a dolgoknál tulajdonképpen olyan felhatalmazást kellene kapnia, hogy korlátlanul intézkedhessek. (Dinich Ödön: Főminiszter! Már egyszer volt ilyen!) Már egyszer volt egy közgazdasági miniszter úr, (Felkiáltások balfelől: De nem vált be!) de nem egészen vált be. A belső fogyasztási piac megszervezésénél természetesen elsősorban a sziabadkereskedelmet tartom foglalkoztatandónak, illetve fenntartandónak, minthogy ez a rendelkezésére álló szervekkel és régi gyakorlatával leginkább ismeri az értékesítés lehetőségeit és leginkább tudja megszervezni. Ahol azonban szükség van rá, ott a szövetkezeti alapon való megszervezést tartom szükségesnek, mert vannak egyes dolgok, amelyeknél a termelőket és fogyasztókat szövetkezeti alapon sokkal közelebb lehet egymáshoz hozni és esetleg olcsóbban lehet az, eladást lebonyolítani, (Helyeslés balfelől.) mert hiszien itt nemcsak a gazdáknak, vagyis a termelésnek érdekét kell nézni, hanem a fogyasztók érdekét is. A szövetkezeti elv alkalmazásával pedig a fogyasztók sokkal közelebb hozatnak a termelőhöz. A belső fogyasztás megszervezésén kívül a feleslegek külföldön való elhelyezése a következő feladatunk. Ehhez tudnunk kell, mi a feleslegünk. Ezt természetesen gyorsan kell megállapítani, mert hiszen hosszú statisztikai eljárások erre nem alkalmasak, tekintettel arra a körülményre, hogy a termés betakarítása után az értékesítésnek és az elhasználásnak rögtön meg kell történnie. A statisztikát már a termésbecslés alkakmával félig-meddig meg kell csinálni. Az export megszervezéséről hosszasabban .beszélni azért nem akarok, mert előttem szólott néhány igen t. képviselőtársam erről már beszélt és r különben is a jelenlegi bizonytalan konstelláció olyan, -hogy ma nem igen időszerű beszélni arról, merrefelé orientálódjunk, különösen tekintettel a német eseményekre. Ha Ausztria^ esetleg Németországhoz csatlakozik, az mireánk nézve valószínűleg és előreláthatóan teljesen elveszett piac lesz. Reméljük, hogy ez nem fog bekövetkezni, mert mégis csak a legtermészetesebb kapcsolat az volna, ha a mi feleslegeinket Ausztria venné fel, (Egy hang balfelől: Németországgal együtt!) Németországgal együtt és legfeljebb még a velünk barátságban lévő Olaszország venné fel többi feleslegeinket. Természetesen más külországokkal is igyekeznie kell a kormánynak minél kedvezőbb kereskedelmi szerződéseket kötni, hogy összes feleslegeinket mégis valahogy értékesíteni tudjuk. A költségvetés 12. címének 14. rovata alatt — mint már egyik képviselőtársam megemlítette — 5,605.000 pengő van felvéve erre acélra, vagyis a németországi értékesítés előmozdítására. Nagyon kérem a földmívelésügyi miniszter urat, hogy ezt az összeget úgy méltóztassék felhasználni, hogy lehetőleg minden termé6*