Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-102

Az országgyűlés képviselőházának 102. melynek megoldása Európán segít. Magyarországot ebben a srnylődésben hagyni Európa beteg állapotát maradandóvá teszi. Nekem ez olyan meggyőződésem, olyan megalapozott meggyőződésem, hogy én azt hiszem, ha nemcsak a hivatalos Magyarország, hanem mi valamennyien, a nemzetnek képviselői ott felemel3ük szavunkat, megkeressük Összeköttetéseinket, megkeressük a sajtóval, a diplomáciával, külön a nemzeti képviseletek ottani exponenseivel és feltárjuk előttük azt a helyzetet és azt a vonatkozást, amely Magyarországot odatereli a kérdések homlokterébe, akkor megpróbáltatásoknak és szenvedéseknek kitett nemzetünknek sokat használhatunk. Mivel ebben az irányban nem látok törekvést, mivel ebből a gondolatmenetből, amelyet én itt ismertetni bátorkodtam, a költségvetésben nyomot sem találok, éppen ezért az appropriációs javaslatot nem fogadom el. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Andaházi-Kasnya Béla! Andaházi-Kasnya Béla: T. Képviselőház! Azt hiszem, appropriációs vitát nehezebb időben az ország még nem tárgyalt, mint amilyen időben mi vagyunk kénytelenek ezt a megajánlási javaslatot vita tárgyává tenni. Amikor az egész ország felfigyel odakinn, vár valami segítőkezet, vár valami segítséget ebben a nagy bajban, akkor kénytelen vagyok konstatálni, hogy itt maga ez a vita a második napon teljes közönybe és teljes érdektelenségbe fullad. Amikor pedig kimegy valaki vidékre, akkor látnia kell, hogy .bárhol megjelenik, azonnal százával veszik körül az emberek, hogy mondjon valami biztató szót, egyetlenegy igét, amely reményt, boldogulást vagy valami elképzelést jelentene a jövőre vonatkozólag, laanely azt a látszatot vagy azt a hitet keltené, hogy nincs veszve minden és hogv legalább egy deszkaszálat vagy egy szalmaszálat tudunk nekik nyújtani, amelybe belekapaszkodva megmenekülhetnének a süllyedő hajóról. Őszintén megvallom, ilyen rendkívüli nehéz időben a minden tekintetben! összhangzás híve vagyok és szerintem nem lehet ebben az országban párt és párt, nem lehet közöttünk egyetlen olyar: politikai eltérés sem, amely össze ne hangolna bennünket gazdasági vonatkozásban és nem lehet egyetlenegy pártpolitikának sen; bármilyen hátsó gondolata, amelynek végcélja nem az, hogy ennek az országnak jobb jövőt biztosítsunk és az igazi Nagy-Magyarországot megérjük. Őszintén megvallom, hogy Csizmadia András t. képviselőtársamnak öt pontját nagyon jó szívvel vettük, s az inkább stiláris szempontból volt kifogásolható, mint lényegileg, mert stiláris szempontból ezek a pontok nincsenek szabatosan megállapítva. Szövegük annyira labilis, hogy nincs precízen meghatározva, hogy azok az elgondolások, amelyeket ezekben a pontokban összefoglaltak, milyen időn belül és mikor valósíttatnak meg. Már pedig az az elgondolás, amelyet Csizmadia képviselőtársunk elénk tárni szíves volt, tulajdonképpen benne élt már az agrártársadalom valamennyi tagjában. Ez nem olyan novum, amely átütő erővel hathatna, mint valamilyen újság. Ez csak keresztülvitelében lehet novum, átütő erő csak j akkor lehet, hogyha ezt de facto meg is oldják. Még egyszer hangsúlyozom, hogy ha valaki j ebben az országban nézeteltérést akar kelteni a ülése 1932 június 10-én, pénteken. 485 kereskedő és az iparos, az áruelosztó és a gyáros, a termelő vagy a földmunkás, vagy bármely más réteg között, az igen helytelen és nagyon rossz munkát végez. Abból indulok ki tehát, hogy itt olyan egyetemes^ _ összefogásra van szükség, amelyben mindnyájunknak egynek kell lennie. Igen t. képviselőtársam, amikor itt mégis mutatkoztak az ellenzék oldaláról bizonyos kontroverziák, amelyek úgy tüntették fel egyes ellenzéki szónokok beszédeit, mintha talán bankellenesek vagy gyáriparellenesek volnának, ez talán egy kis túlzás, mert bárM ebben az országban, aki a költségvetés tételeit átnézte és aki látja, hogy a gyáripar hozadéka hogyan viszonylik a mezőgazdasági termelés hozadékához, tisztában van azzal, hogy ebben a gazdasági elszigeteltségünkben külkereskedelmi mérlegünk behozatali oldala még sokkal előnytelenebb lenne, ha a gyári cikkeket kívülről volnánk kénytelenek behozni. Nem is ez fáj nekünk. Ami itt fáj, az a bizonyos protekcionizmus, az a bizonyos egyoldalú kedvezményezés, amely nem is annyira magának az illető gyáriparnak, vagy annak a szakmának adatott, mint inkább valamilyen kivételes személynek személy szerint. Ez nem engedhető meg. Az ilyen kedvezés nem szolgál gyáripari célt, hanem az egyik oldalon egyedül és kizárólag a bizalmatlanságot szolgálj másik oldalon pedig a további protekcionizmus melegágya. Nagyon sok dolgot hoztam már ide és sok dolgot voltam bátor talán az igen tisztelt túloldal helytelenítése közben is felvetni, (vitéz Gömbös Gyula honvédelmi miniszter: Ez előfordul ellenzékieknél.) Bevallom, amikor idejöttem és amikor ilyen témákat hoztam szóba, amelyek a legtöbb esetben — mondjuk — kontroverziát váltottak ki, ezek a témák sohasem nagy politikai eltéréseket vetettek fel, hanem mindig inkább olyan dolgok voltak, amelyek a közéleti tisztaságot érintették. Ezekkel a felszólalásokkal mi a közéleti tisztaságot követeltük, azt, hogy az álláshalmozásokat szüntessék meg, kívántuk továbbá, hogy az összeférhetlenség szigoríttassék és annak színvonala emeltessék az általános közerkölcs színvonalára. Ma az appropriáció a nagy gazdasági válságban természetesen bizalmi kérdés is, mert igen fontos, hogy ezzel a felhatalmazással ki él. Amikor tehát ezt a kérdést tárgyaljuk, mielőtt bárki szavazna, lelkiismereti kérdéssé kell tenni azt a kérdést, vájjon megadható-e a^ felhatalmazás annak, aki ezt az appropriációt kérte. Megvallom egészen őszintén, hogy a jelenlegi kormány feje iránt én egyénileg a legnagyobb tisztelettel adózom, egyéni tisztességét soha kétségbe nem vontam; az ő egyéni tisztessége maga is átsugárzott arra az időre, amely alatt közfunkciót töltött be, de az elmúlt korszak olyan helyzetet hagyott hátra, amely, sajnos, ma még nem likvidáltatott és amely likvidálásnak az a rettenetes hátránya, hogy jöhetnek ide nagyszerű ideákkal, elsőrendű elgondolásokkal, de amíg az a bázis, amelyre ezeket az ideákat és elgondolásokat fel lehet építeni, megteremtve nincs, nem látom a lehetőségét annak, hogy ezek az ideák és elgondolások megvalósíthatók legyenek. Igen t. képviselőtársaim, tagadhatatlan, hogy itt egy bizonyos közönnyel állunk szemben. Méltóztassanak csak visszaemlékezni, idehoztam a Földhitelbank kérdését, idehoztam a Bauxit-részvényekkel űzött visszaéléseket, idehoztam azt a protekcionizmust, mely a bizto65*