Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-102

486 Az országgyűlés képviselőházának 102. ülése 1932 június 10-én, pénteken, sító intézeteknek meg nem engedhető előnyöket juttatott, a trafikengedélyezések kérdését, azt, hogy nem a rokkantak kapják a trafikengedélyeket, hanem olyanok, akik erre nem szorultak rá, sőt olyan nagy nyugdijat élvezők is, akiknél ez kifejezetten sure plus-nek számít. Itt vannak azután az italmérési engedélyek, amelyek majdnem kizárólag politikai jutalmazások céljaira szolgálnak. Tessék viszszaemlékezni a dohányjövedék kérdésére; nem mondom, hogy visszaélésszámba ment, de legalább is visszatetszést szült a próbaszívások ügye. Ha ezeket a dolgokat nézzük, meg kell állapítanom, hogy itt tulajdonképpen nem történt semmi. Nem történt semmi más, mint az, hogy ama bizonyos két egyén közül, akik nekem állítólag az adatokat rendelkezésemre bocsátották vagy az ügyet kipattantották, az egyiket letartóztatták, a másik ellen pedig megindították a fegyelmit, de azoknak, akik szerintem teljesen illegálisan, olyan előnyöket élveznek a kormánytól, amely mai rendkívüli nagy szegénységünkben, elszegényedett országunkban nem megengedhető, semmi bántódásuk nincs, ezek emelt fővel járnak ma is, sőt bejönnek a Képviselőháziba és ezt egészen termé^ szétesnek tartják. Amikor Illés t. képviselőtársam 11.000 diplomás munkanélküliről beszélt, mikor^ a munkanélküliek száma óriási, akkor ők egészen természetesnek tartják, hogy ilyen meg nem^ engedhető javadalmakhoz jussanak. Ezt látva, azt kell hinnem, hogy sajnos, nemcsak gazdasági válság van, hanem rendkívül súlyos erkölcsi válságban is élünk és amíg ezt nem likvidáljuk, addig nincs lehetőség arra, hogy a magunk szegénységében is egy gazdasági válságot likvidálni képesek legyünk. r Sok szó esik a bankellenes hangulatról. Méltóztassanak elhinni, ezt a hangulatot nem az ellenzék csinálta, hanem a bankellenes hangulatot egyedül és kizárólag azok a bankok csinálták, amelyek meg nem engedhető módon és meg nem engedhető eszközökkel jártak el feleikkel szemben, amelyek uzsorakamatokat szedtek és olyan feltételekhez kötötték az egész kölcsönnyújtást, hogy ilyesminek egy kifejezetten jogállamban, ahol az adós érdekeit védik, nem volna szabad megtörténnie. Csak a múlt vasárnapi gazdagyűlésen 60—70-en fordultak hozzám ilyen bankkérdésben és itt bátor vagyok egyetlenegy számlát bemutatni, arravonatkozólag, hogy egy vidéki bank, hogyan számol el egy ilyen kisemberrel. Pécsi Henrik bankháza Debrecenben egy Szabó Antal nevű hajduszovátai lakosnak 2300 pengő hitelt nyújtott. A 2300 pengőt a következőképpen számolja el. Meg kell jegyeznem, hogy negyedévenkint történik az elszámolás. A kamat 600 pengő után 25 pengő, 1700 pengő után 68 pengő. A zálogjog bekebelezése és bélyeg 32*30 pengő, a bekebelezés ügyvédi díja 46 pengő, a hiteles telekkönyv 20 pengő, a jutalék 46 pengő, az Altruista Banknak 46*80 pengő, dr. Péchy Sándor ügyvédi díja 22*50 pengő, költségek a telekkönyvi eljárási ügyekben 4*40 pengő, kamatelőleg után 3*50 pengő. Ez azt jelenti, igen t: képviselőtársaim, hogy az a derék jó ember 2300 pengős kölcsönéből, amelyet negyedévre vett fel, kapott 1974 pengőt, (vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Borzasztó dolog és a pénzügyminiszter úr meg van elégedve a bankokkal!) Ha ez nem alkalmas arra, hogy a bankok iránti hitelt megrendítse, akkor semmi sem alkalmas. A nagy fővárosi bankok ebben a tekintetben nem tehetők felelőssé, de ne tessék elfelejteni, a vidéki kisember nem tud különbséget tenni bank és bank között, csak iazt látja, hogy neki az egyik banknál, ahol felvett pénzt, 2300 pengő helyett 1974 pengőt kap. Méltóztatnak tudni, hogy, minden negyedévben, ha megújítják a kölcsönt, ez a költség megismétlődik. (Temesváry Imre előadó: Bekebelezés nincsen többször!) Ez tehát meg, nem engedhető. Ez az, ami a bankellenes hangulatot csinálja. A másik dolog éppen választókerületemben fordult elő, ahol az egyik nagy fővárosi bank filiáléja annakidején, amikor már labilis volt a pénz, búzavalutában folyósított kölcsönt, akkor, amikor 22—23 pengőnek felelt meg a búza értéke. Majd a búza ára felment, jól méltóztatnak emlékezni, egészen 36 pengőig. Közben áttértünk a pengőszámításra, a búza álra pedig fix volt. Abban a pillanatban ez a bank egymás után egyenként beidézte feleit és ezeket az úgynevezett búzavalutában kiütött kölcsönöket átváltoztatta pengőkölcsönökre, mégpedig 34 pengős áron. Ma az a helyzet, hogy ezek az emberek, akik akkor néhány métermázsa, vagy két-három vágón búza értékben felvettek kölcsönt, képtelenek a mai búzaárak mellett ezt a kölcsönt visszafizetni. Ezek a dolgok megengedhetetienek és a legnagyobb mértékben alkalmasak arra, hogy a bankok hitelét éppen a kisembereknél megingassák. Arról nem beszélek, hogy ugyanakkor, iamikor ezeket a kölcsönöket adták, az Altruista Bank, amely ugyanott parcellázott és amely ezzel a bizonyos bankkal dolgozott, minden eladást, megterhelést vagy új bekebelezést csak abban az esetben volt hajlandó foganatosítani, 'ha az eladásból vagy a felvett összeg kölcsönéből 10%-ot juttattak az Altruista Banknak. Ezek szerződésben vannak letéve a szentesi takaréknál. Ez nem nóvum. De azt kell kérdeznem, hogy akkor, amikor az Altruista Banknak tulajdonképpen altruista érdekeket kellene szolgálnia, hiszen ez a nevében is benne van, hogyan lehetséges az, hogy a háromszornégyszer gazjdlát cserélt földnél levette annak a földnek 40%-át? Ezek azok a dolgok, igen t. képviselőtársaim, amelyek elkeserítik az embereket, amelyek lehetetlenné teszik a helyzetet s amelyek olyan atmoszférát teremtenek odalent, hogy az emberek semmi bizalmat nem éreznek a bank intézménye iránt. Méltóztassék elhinni, hogy minél szegényebbek vagyunk és minél jobban romlik a mi gazdasági helyzetünk, annál nagyobb szükség van a bankintézményekre és a kölcsönre, az a kedvezmény azonban, amelyet utólag a kamatcsökkentés formájában adtak, méltóztassék elhinni, majdnem azt mondhatnám, illuzórius. mert ma az a helyzet, hogy talán előnyt jelent ez annak, akinek de facto kölcsöne vagy egy futókölcsöne van, de kölcsönt ma földre vagy ingatlanra sem Pesten, sem vidéken nem lehet kapni. Azt mondhatnám, hogy ha egy kisember, akinek nem tudom hány száz hold földje van vidéken, elmegy és erre a földre ma fel akar venni 3000 pengőt, nem tud kapni. Ezt állítom tapasztalatból, mert egyik ilyen kisember, akinek 80 hold földje volt, megkért, szerezzek neki 4600 pengőt és nem voltam képes, mert nem volt olyan bank, amely a kölcsönadásra hajlandó lett volna, A másik dolog, igen t. képviselőtársaim, amit ugyancsak fel kell hoznom, az, ami legjobban inkriminálható a bankok egész eljárá-