Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.
Ülésnapok - 1931-95
42 Az országgyűlés képviselőházának 95. ülése 1932 június 2-án, csütörtökön. érdekelje. Itt van most az úgynevezett Brennwein-kérdés. A borpárlatrendelet folytán a szeszértékesítő literenként 40 fillérért vásárolta meg ezt a 100%-os borpárlatot a termelőktől és az exportőröknek 40 fillér nyereséggel, tehát 80 fülérért adta tovább. Németország most konyak céljaira a 22'5%-os bort, ezt az úgynevezett Brennweint vásárolja. Hogy konkurrálhasson a francia konyakkal és hogy biztosíthassa a konyakpiacot, a szeszre való fogyasztási adót Németország jelentékenyen leszállította. Itt tehát alkalom van 200.000 hektóliter magyar bornak Németországba való szállítására. (Dinich Ödön: Nagy dolog!) Megtörtént az, hogy az olasz és görög borkereskedők már most megelőztek bennünket, mert még mi 80 fillérért kaptuk eddig — majd rátérek egy mondatban arra, hogy most mi a helyzet — a szeszt, addig ők Triesztben 30 fillérért vették az exportszeszt ugyanettől a szeszértékesítőtől és így sokkal olcsóbb kalkulációval és sokkal olcsóbb termékekkel állhattak a német piacra. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Lázár Miklós: Csak utolsó mondataimat mondom el. Most az a helyzet, hogy szövetkezet álarcában alakult egy közkereseti társaság, egy monopolizált társaság, amely, a földmívelésügyi minisztériumtól, egészen biztos, hogy az igen t. miniszter úr megtévesztésével, monopóliumot kapott erre a Brennwein-kiszállításra s amely 45 fillérét kapja azt a borpárlatot a szeszértékesítőtől, de ebben csak azok részesülhetnek, akik ennek a — mondom— szövetkezeti álarcban jelentkező közkereseti társaságnak a tagjaiElőttem fekszenek az erre vonatkozó dokumentumokat, amelyeket az idő rövidsége miatt nem mondhatván el, személyesen fogok átadni az igen t. földmívelésügyi miniszter úrnak, kérve Őt, hogy csináljon rendet éhben a kérdésben, vizsgáltassa ki ezt a kérdést, mert ez az egész dolog rám tudatos visszaélés benyomását gyakorolja. Arról van szó, hogy ők az eddig 80 fillérért kapott borpárlatot a szeszértékesítőtől 45 fillérért kapják, ellenben kizárták: ebből a monopóliumból mindazokat, akik évek hosszú sora óta a német Brennwein-export 90%-át teljesítették. Ezek közül egy éppen ma kapott a földmívelésügyi minisztériumtól, 3 hónap óta húzódó kérvényére, amelyben a Brennwein kiutalását kérte, választ, amelyben azt mondják, hogy nem lehet egyszerre kiutalni neki ezt a kvantumot. Elnök: Méltóztassék beszédét bèfejezfti. (Mikecz István: A javaslatot elfogadom!) Lázár Miklós: Kérem a földmívelésügyi miniszter urat, vizsgálja meg ezt a kérdést. Adataimat az idő rövidsége miatt sürgönystílusban mondtam csak el, de ki fogom egészíteni. A magam részéről kevés bizalommal vagyok, hosszú évek tapasztalatai után, azok iránt, akik itt az egyes minisztériumokat adminisztrálják, ellenben igenis bízom a magyar föld termő erejében, bízom a magyar paraszt hihetetlen és példátlan szívósságában... Elnök: Kérem, méltóztassék beszédét befejezni. Lázár Miklós: ... szorgalmában és buzgalmában. Mindezekért már pártállásom miatt is a költségvetést természetesen nem fogadhatom el. (Élénk helyeslés és taps a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Griger Miklós jegyző: Flandorffer Ignác. Flandorffer Ignác: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassék megengedni, hogy az előttem szólott igen t. képviselő úrnak, különösen a borkérdéssel foglalkozó nagyon érdekes beszédével ne foglalkozzam, mert akkor az idő rövidsége miatt nem tudnék azokról a dolgokról beszélni, amelyekről beszélni szeretnék. Végighallgatva a költségvetés általános vitáját, arra a tapasztalatra jutottam, hogy nemcsak mi, agrárképviselők, hanem úgyszólván a Ház összes tagjai, akik a költségvetéshez hozzászóltak, még a legszélsőségesebb ipari és kereskedelmi érdekeltségek is eggyek voltak abban, hogy az egyedüli lehetőség az ország megmentésére a mezőgazdaság felsegítése. Nem akarok itt hosszasan beszélni arról,— hisz a Ház legnagyobb részt vidéki képviselőkből áll, — hogy a vidéken milyen viszonyok vannak, mégis egy pár szóval meg akarom említeni, hogv^ például a mi vidékünkön, amely Magyarországnak eddig egyik legkültúráltabb vidéke volt, a kisgazdák igazán úgy gazdálkodtak, hála főleg a cukorgyári gazdaságoknak, amelyek évtizedek óta ott voltak, hogy igazán némely helyen uradalmakban sem gazdálkodtak különben. Ezek az emberek, akik még a múlt esztendőben, az 1931. esztendőben járásomban az adónak 92%-át december 31-ig befizették, ma olyan állapotban vannak, hogy azt leírni alig tudom. A leggazdagabb emberek, a legvagyonosabb polgárok is kezdenek eladósodni. (Dinich Ödön: Csak kezdenek? Boldog állapot!) Ezek csak kezdenek, mert a kevésbbé vagyonosak már régen eladósodtak. Nem képesek kötelezettségeiknek eleget tenni, pénzt sehonnan előteremteni nem tudnak, állataikat nem tudják eladni, terményeiket nem tudják értékesíteni, különösen azért nem, mert az osztrák határon vagyunk, az osztrák határ pedig most annyira le van zárva, hogy ott kivinni egyáltalában nem lehet semmit sem, mindenhez engedély kell, amit ki akarunk vinni még határforgalomban is. Szóval annyira lerongyolódtak ezek a gazdái, hogy ezt leírni itt nem lehet. Sem zöldséget, sem tejet, sem baromfit, sem tojást, semmit a világon nem lehet olyan áron értékesíteni, amelyből pénzt tudnának maguknak szerezni, azok az emberek, akik befektetés, vagy földvásárlás miatt már régebb idő óta eladósodtak. Mert nálunk ez volt a legnagyobb baj, amely miatt eladósodtak. A cukorgyári gazdaságok legnagyobb» részét elparcellázták és ezeket a földeket mind kisgazdák vásárolták meg, körülbelül 3000—3500 holdat, drága pénzen, mert volt olyan katasztrális hold, amelyet négy évvel ezelőtt kétezer pengőért vásároltak meg és a három évvel r ezelőtt parcellázott birtokokat átlag holdanként 1200 pengőért vásárolták. Ezeknek a tőkéknek kamatait, amelyek legnagyobb részét természetesen adósságra vették fel, ma teljesen képtelenek fizetni. Az előttem szólott igen t. képviselő urak legnagyobb részben már kimerítették azokat a témákat, amelyekről beszélni akarok, de vannak egyes dolgok, amelyekről én is szeretnék beszélni. Természetes dolog, hogy ilyen körülmények közt minden tényezőnek, de elsősorban a kormánynak legelső és legelsőbbrendű kötelessége, hogy a mezőgazdaság produktivitását és jövedelmezőségét igyekezzék, amennyire lehet, helyreállítani. Czettler Jenő igen t. képviselőtársam és t. alelnök urunk a keresztény gazdasági és szociálispárt értekezletén agrárprogrammot terjesztett elő, amelyet a párt el is fogadott, amelyben a legsürgősebb teendőket a következőkben
