Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-102

Az országgyűlés képviselőházának IC2. ülése 1932 június 10-én, pénteken. 451 mányzati és államférfiúi politikai értéket nem reprezentáló munka. Ez valami olyan, amit minden számvevőszéki elnök, vagy bármely részvénytársaság jelentéktelen igazgatója, vagy bármely bürokrata meg tudott volna csinálni, ha arra a helyre ültették volna, amelyen ezek az urak vannak. Kormányzati, államférfiúi munkát a t. kormány az elmúlt 10 hónap alatt nem végzett, szinte szánalmas tehetetlenséggel ült itt tíz hónapon át, anélkül, hogy az ország szekerét egyetlenegy irányban előrevitte volna. Gaal Gaston t. képviselőtársam és pártvezérem is a tehetetlenség szóval jellemezte tegnap a mai kormányzatot. Mit várt a nemzet attól a kormánytól, amely 1931 júliusában vagy augusztusában átvette a gestiót? Azt várta, hogy a nagy gazdasági Összeroppanásba nyomban egymásután operatív intézkedésekkel avatkozzék bele, új rendet teremtsen és gyors egymásutánban olyan intézkedéseket hozzon, amelyek átsegítik &

r társadalmat azokon a financiális és gazdasági nehézségeken, amelyek között volt. Ehelyett történtek a következő jelenségek, amelyeket már sokan érintettek itt a Házban felszólalásaik során, de amelyeket el kell sorolnom azért, hogy kissé össze is foglaljam őket, hogy a részletekben is rámutassak a hibákra, és éppen ezek krassz voltára. Az első intézkedések egyike az volt, hogy a t. kormány behozta ezt az egész mai devizagazdálkodási rendszert. Semmi kétség nem fér hozzá, hogy helyesek voltak azok az intézkedések, amelyek a kényszergazdálkodást elrendelték, amelyek megkötötték a külkereskedelmet olyan értelemben, hogy restringálni kell a behozatalt és elő kell segíteni a kivitelt azért, hogy valutáris szempontból az ország rendben legyen. Nem fér kétség ahhoz, hogy ezek az intézkedések szükségesek voltak. De mi történt az intézkedések keresztülvitele terén? Az történt, hogy már az elindulás pillanatában nem a tehetetlenség, hanem — bocsássanak meg az illetékesek, hogy ezt a szót használom — a szakszerűtlenség, illetve a tudatlanság kezdett úrrá lenni az intézkedéseken. Azzal, hogy a devizaszolgáltatás területén akkép jártak el, hogy a mezőgazdaságot megkötötték, viszont az ipari szolgáltatások javára könnyítéseket léptettek életbe, elérték azt, hogy az ország gazdasági élete ferde és helytelen irányban indult el. Eckhardt Tibor t. barátom tegnap ezt szóvátette. Ha ezt csak tegnap tették volna először szóvá, akkor nem lehetne kifogást emelni az ellen, hogy a kormány még nem intézkedett ennek a tévedésnek reparációja iránt. Tény azonban, hogy Éber Antal t. képviselőtársam már 1931 őszén, ha jól emlékszem, november végén, vagy december elején felszólalt itt a Házban, és értelmes, józan, szakszerű beszédében rámutatott arra, hogy ez tarthatatlan helyzet. De nem is ő volt az első. A gazdasági élet maga már 1931 októberében rámutatott arra, hogy ez lehetetlen helyzet, a kormány, az ég szent szerelmére, vigyázz, a'z út, amelyen jársz, téves. Történt-e intézkedés? Hogy az első intézkedés hibás volt, azt meg lehet még bocsátani, hiszen a gazdasági életben, ha váratlan probléma elé állíttatik valamely felelős tényező, sokszor megtörténik még szakemberrel is, hogy tévesen fogja meg a dolgot. Ha azonban már megtörtént a téves intézkedés és elhangzott a felhívás is a javítás érdekében, s a reparáció mégis elmarad, akkor itt óriási hiba van, akkor a tehetetlenség most már ikerKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ IX. testvérül szegődik a tudatlanság mellé, és két ilyen valóban mozgásképtelen paripával nincs olyan gazdasági szekér, amelyet a kátyúból ki lehetne mozdítani A kormány semmit sem végzett, az egész devizagazdálkodás irtózatos veszteség volt a gazdasági életre. Tegnap említette Éber Antal t. képviselőtársam, hogy talán 100 millió pengőt is kitesz az az összeg, amelyet a mezőgazdasági élettől, az exportáló, tehát valutafenntartó tényezőktől elvontak azzal a bizonyos büntetéssel, és ehelyett támogatták az importáló, tehát tulajdonképpen valutarontó nagyipart, vagyis jutalmazták azt, aki rontotta az ország valutáját, büntették azt, aki javította az ország valutáris helyzetét. Ezt a t. pénzügyminiszter úrnak éppoly jól kellett volna tudnia, mint amilyen jól tudta mindenki ebben az országban. De a t- pénzügyminiszter úr ez óráig még intézkedést sem tett, hogy ezt a fonák helyzetet megváltoztassa. Kérdeznünk kell nekünk, nem tehetetlenség-e ez? Mert hogy tudatlanság volna, ma már állítani nem lehet, hisz ma már minden kis cégvezető tudja ezt és a falvakban a legegyszerűbb^ kisgazdák is beszéinek erről a fonák helyzetről. Én most nagyon gyors 'iramban és igen röviden rá fogok mutatni Tyler népszövetségi megbízottnak a Népszövetséghez intézett jelentésére, illetve ennek a jelentésnek egypár számadatára. Azt hiszem, a t. pénzügyminiszter úr ismeri ezeket a számadatokat, ~es nagyon Örülnék, ha megcáfolna engem. Tyler úrnak 1932. év január, február és március hónapokról szóló jelentéséből fogom idézni csupán a végső számadatokat, hiszen az idő nem engedi, hogy a részleteket is előterjesszem. Azt mondja Tyler úr, hogy ezen három hónap alatt a Nemzeti Bank egész valutáris bevétele 62 millió pengőt tett ki. 62 millió pengőt! Most méltóztassék megfigyelni az ellentételt: a kivitelért kaptunk 47 millió pengőt. Minthogy a kivitelnek legalább 70%-a mezőgazdasági kivitel, ennek következtében a 47 millió pengőből 30 vagy 35 millió pengő értékű mezőgazdasági cikk ment ki azért, hogy ennek ellenében valuta folyjék be. Ez a 35 millió pengő havonként, három hónapot véve 10—10 millió pengő valutáris szerzést jelent a mezőgazdaság részéről. Hacsak30% károsodást számítok valutáris differenciák után, havonként 3 millió pengő veszteség éri a mezőgazdaságot éppen ennél a három legutóbbi és legrosszabb hónapnál. Látom azonban ebből a kimutatásból, hogy a kormány, illetőleg a Jegybank ugyanakkor 31 millió pengő értékű valutát bocsátott rendelkezésre a behozatallal kapcsolatban; tehát 44 millió pengő a kivitel, amiből 35 millió pengő értékű lehetett a mezőgazdaságig kivitel és ezzel szemben 31 millió pengő értékű valutát adott a Jegybank három hónap alatt az iparnak azért, hogy importáljon. (Eckhardt Tibor: Es a kereskedelemnek!) Igen, iparnak és kereskedelemnek együttvéve. Van azonban ennek a kimutatásnak még egy nagyon érdekes része s ez a következő. Azt. látom, hogy Tyler úr azt jelenti, hogy a magyar állam ebben a három hónapban kölcsöntartozások szolgálataira 9 millió' pengőt r fizetett ki, tehát a pénzügyminiszter úrnak háromhónapos gesztiója alatt a tartozásokra — hogy melyek azok, természetesen nem tudjuk — valój színűleg kamatszolgáltatás fejében, 9 millió ment ki valutában; és látjuk azt, hogy valami állami célra, — amely azonban nincs a jelen61