Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.
Ülésnapok - 1931-102
446 Az országgyűlés képviselőházának 102. ülése 1932 június 10-én, pénteken. chinoin permetezőszert és meghozassa azt postán 100%-kai megdrágítva? Vagy ott a dohánylé, mint permetezőszer, a férgek és hernyók ellen. Hogyan lehet ehhez hozzájutni 1 ? Ha dohánylét akarok szerezni permetezésre, akkor először bizonyítsa a községi jegyző úr, hogy gyümölcsfám van, másodszor menjek a főszolgabíróhoz, hogy bizonyítsa, hogy megbízható vagyok és adhatnak dohánylét, mert nenn fogom magam megmérgezni. Ez a sok copf tönkreteszi gyümölcstermelésünketIntézkedni kellene, hogy valaki ezeket a kérdéseket védelmébe vegye már egyszer, és segítsen a dolgokon. Nem tudom, méltóztattak-e megfigyelni az utak szélén a gyümölcsfákat? Valóságos vandalizmussal kezelik ezeket. Látni vértetves almafákat; látni ösze-vissza: vagdalt — nem meretmi azt a szót használni, hogy metszett — almafákat Ha pl. a telefondrótnak útjában van a fa, nem kérnek szakemJbert és nem kérdeznek meg senkit, hanem nekiáll az laz egyszerű munkás és azt a galyat, amely útjában van, egyszerűen levágja. Méteres csonkokat hagynak a fán, tönkreteszik a gyümölcsfákat. Láttam ujjnyi vastag mohákat a fák törzsén. Ezt mind el lehetne kerülni. Tessék tanfolyamot tartani '•— imimt mondtam már — az lítkaparóknak és útbiztosoknak, hogy kedvük legyen hozzá, a termésből jutalékot kell nekik adni, s meg lesz mentve a magyar gyümölcstermelés. T. Ház! A harmadik dolog, amit meg akartam említeni s amire nézve szomorú adatot olvias/taim; Ihia jól emlékszem, a Magyarságban, az, hogyan pusztul a magyar. Szabolcs vármegyét tartottuk és tartom ma is az egyik legmagyarabb vármegyének. Tételről tételre kimutatja ez az újság, hogy ez a család meg az, a család — nem akarok családneveket említeni — ősi, kitűnő nevű, Árpáddal bejött családnevek viselői egymásután kénytelenek megválni földjeiktől, 100—200—500—1000 holdak mennek át galíciai vevők kezére. (Kóródi Katona János: Uj dzsentrik!) Ha ez így megy, oda jutunk, hogy ima-holniap Magyarország Galícia gyarmata lesiz. A magyar népet, a magyar földet kell tehát mentenünk. Tudok nagyon előkelő arisztokrata származású embereket, akik szolid életet élnek, nem isznak, nem kártyáznak, semmiféléi különös passziójuk nincs, példás családi életet élnek és mégis remegnek, hogy mikor perdül meg kúriájukon a dob. így áll ima a magyar nagybirtokosság. Nem tudom igaz-e, de olyasmit is hallottam, hogy egész Magyarországon talán csak négy mágnáscsalád van, amely nincs kitéve ennek, a többi mind-mind inog. Mit szóljak a középosztályról? Ez már nincs. Nem is lehet róla beszélni. De ott van a kisgazda. Hogy gazdakifejezéssel éljek, ez az ősugar, ez az őstelevény, amely arra volua hivatva, hogy ebből pótoljuk majd a kiveszett középosztályt. Ez alatt is inog a föld. Mi lesz Magyarországból, ha a kisgazdák elvesztik a földet? Mi lesz akkor? S mi ennek az oka? Az, hogy mikor a búzának ára volt, megrohanták az ügynökök ezeket a szegény kis embereket, s rábeszélték őket, hogy vegyenek cséplőgépet, vetőgépet, sőt volt rá eset, hogy 10—12 holdas gazdák szántógépet vettek. Pár év múlva vége volt a magas búzaárnak és mi történt? A gazdák nem bírják fizetni a részleteket és következik a foglalás. Ez teszi tönkre 1 a magyar kisembert. En még emlékszem^ arra az időre, amikor a végrehajtó urak kis pálcácskával gyalog sétáltak el a szomszéd községbe vagy mondjuk, egyszerű igásszekéren. Ma autón megy ki a végrehajtó is, — másképen nem — egy másik autón meg a végrehajtó ügyvédje. Egy Uyen kirándulás 50—60 pengőjébe kerül annak a szegény kisembernek. Ismerek olyan kisgazdát, akinek a múlt évben még 12 hold saját földje volt, s ma csordásnak állt be egy szomszéd községbe. Ide fogunk jutni mindnyájan. De mi lesz ennek a vége? A magyar kisember lába alól kiesúszik a föld; jön a licitáció, az árverés. Árverező nincs, egyrészt azért, mert nincs senkinek pénze, másrészt, mert megvan a szép szolidaritás a községben, a gazdák egymás között összebeszélnek, hogy egymás ellen nem árvereznek. Ki árverez tehát? Maga a végrehajtató gyáros, aki azután azt az 5—6000 pengős cséplőgépet megveszi 500 pengőért, befesti és esetleg újra eladja, ha van vevő- Itt kellene a hatóságnak résen lenni és megakadályozni az ilyen eseteket. Például az én kerületemben a Hoíherr és Schrantz cég talán ezer végrehajtást is kért. (Mozgás.) Méltóztassék elképzelni, mi lesz ennek a vége? A végrehajtó költséget csinál, s a gazda nemcsak gépét veszti el, hanem földjét is. Lássák be a gyárosok, hogy drágán adták a gépet. A nagy kamatot fizette az a szegény ember, amig bírta. Ki kellene egyezni és 25—30 évre reparciálni kellene a tartozást kisebb kamattal; akkor a magyar nép lábra állna. Nem folytatom tovább. Volna sok mondanivalóm, de nem akarok tovább beszélni. Csak azt akarom még hangsúlyozni, hogy mindezeket nem azért említettem fel, mintha valakit vádolni akarnék, vagy bárkinek szemrehányást akarnék tenni. Nem! Csak fel akartam hívni az igen t. kormány figyelmét .— hiszen minden kis falusi eseményre nem terjedhet ki a kormány figyelme — először is a Hegyaljára, azután pedig általában a gyümölcstermelésre. Ha erre mi súlyt fektetnénk, ha áldozni tudnánk ezekre a célokra, nyomorult szegénységünkben, kifosztottságunkban is, ' Magyarország igen-igen erős eszközt találna arra, hogy ismét lábraálljon és Magyarország megint csak olyan jómódban legyen, mint valamikor volt, amit én igazán szívemből kívánok. Minthogy az igen t. kormány iránt, úgy a kormány elnök úr, mint minden egyes miniszter úr iránt a legteljeseb bizalommal vagyok, a javasatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés és taps jobbfelől. A szónokát üdvözlik.) Elnök: Görgey István képviselő úr, mint a külügyi, közgazdasági és közlekedésügyi bizottság előadója kíván jelentést tenni, Görgey István előadó: T. Képviselőház! Van szerencsém a külügyi, közgazdasági és közlekedésügyi bizottságnak az egyes külállamokkal való kereskedelmi és forgalmi viszonyaink f rendezéséről szóló 1930 : XLVI. te. módosításáról és kiegészítéséről szóló 258. sz. törvényjavaslatra vonatkozó együttes jelentését tisztelettel beterjeszteni. Kérném azt kinyomatni, szétosztani, tárgyalásra nézve pedig a sürgősséget kimondani. Elnök: A beadott jelentést a Ház kinyomatja, szétosztatja és annak napirendre tűzése iránt megfelelő időben fogok előterjesztést tenni. Az előadó úr, illetőleg a bizottság a javaslat tárgyalására a sürgősség kimondását is kéri. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a sürgősséget kimondani?. (Igen!) A Ház a sürgősséget kimondta. Visszatérünk a napirenden lévő javaslat vitájára.
