Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-102

Az országgyűlés képviselőházának 102, Szólásra következik?. Frey Vilmos jegyző: Pallaviciui György őrgróf! Őrgr. Pallavicini György: T. Ház! A ma legaktuálisabb gazdasági kérdések bizonyos fokig elfelejtetik az igen t. Házzal is az igen fontos külpolitikai kérdéseket, amelyek a magyar nemzet jövőjét a legközelebbről érdeklik. (Zaj a jobboldalon. — Halljuk! Halljuk! balfelől.) Európa válsága, amint láthatjuk, nem tisztán gazdasági válság, hanem politikai válság is a legtöbb országban. Ha körülnézünk azokban az országokban, amelyek minket leginkáhb és legközelebbről érdekelnek, akkor láthatjuk, hogy az általános gazdaságig krízisen felül a legtöbb ország politikai krízisben is szenved. (Zaj jobbfelől. — Rassay Károly: Olyan kevesen vagyunk, hogy most nagyon meghallani a diskurzusukat. — Büchler József: Az egységes pártban vannak kevesen. — Elnök csenget.) Elkezdve Keletről, nézzük Románia helyzetté. Romániában a gazdasági válság talán még mélyebb, mint nálunk és látjuk, hogy a politikai válság is folytonos kormányváltozásokon fejeződik ki. A nem annyira földbirtokreform-, mint földteherrendezési törvény, amelyet legutóbb hoztak, szintén kiélesítette a belpolitikai válságot, mert hiszen nem egyforma mértékkel mért a Regátban és Erdélyben a földtehermentesítés kérdésében, nagy hátrányba juttatván Erdély szenvedő földbirtokosait. De hogy Romániában másnemű politikai válságok is vannak, azt tapasztaltam saját magam is, erdélyiekkel beszélve, akiktől már hónapokkal ezelőtt hallottam, hogy ott igenis, bizonyos fokig talán erdélyi magyarok részéről, az a különös gondolat vettetett fel, hogy Magyarországgal a közeledést úgy keressék, hogy egy perszonálunióban, mintegy trializmusban egyesüljön Magyarország Romániával a román király fennhatósága^ alatt. Ez a képtelen gondolat elterjedt az egész világon, mert hiszen amikor Bethlen István képviselő úr annakidején Temesvárott a román királlyal találkozott, maga a Frankfurter Zeitung cikkezett ezen trializmus és perszonálunió lehetőségéről. Távol legyen tőlem, hogy én ezzel a politikai elgondolással gyanúsítsam gróf Bethlen Istvánt, csak megemlítem, hogy a külföldi újságokban, német és olasz lapokban ez a gondolat tényleg felemlíttetett. Hogy tovább menjek, a dezorganizációt látjuk Szerbiában is. A diktatúra, amely ott éveken át uralkodott, nem konszolidálta Szerbiát (Rassay Károly: Ez a természete a diktatúrának!) és elszomorodott szívvel kelle-tt látnunk nekünk magyaroknak, hogy horvát testvéreinket hogyan kínozzák és hogyan üldözik Szerbiában. (Ügy van! a balközépen.) Csak azokat a politikai gyilkosságokat említem, amelyeknek áldozataivá estek a nagy parasztvezér, Radies, utóbb a kitűnő tanár. Sufflay, most pedig az utóbbi napokban a szintén kitűnő horvát ember Budák. De ezek csak a markánsabb egyéniségek, akik politikai gyilkosságoknak lettek áldozataivá, tudjuk azonban nagyon jól, hogy az egész horvát nép szenved a szerb diktatúra és uralom alatt. Politikai perek sorozata folyik iaz egész idő alatt. Tekintsünk Csehszlovákiába. Csehszlovákiában látszólag a legkonszolidáltabb politikai viszonyok vannak, de egészen biztos, hogy az ott most meginduló ipari válság feltétlenül ki ülése 1932 június 10-én, pénteken. 447 fogja váltani a politikai reakciót is. De ha a cseh viszonyokat nézzük, nagyon érdekes a Ludové Noviny-nek tegnapi cikke, amelynek tartalmát röviden felolvasom. Azt írja ez a lap, hogy «Herriot ugyan továbbra is azt a keleturópai politikát akarja folytatni, amelyet az előző francia kormányok folytattak, a radikális párt többsége azonban más álláspontot képvisel és ezt a körülményt úgy Lengyelország, mint több más középeurópai állam már a közeljövőben érezni fogja. Ha a radikális párt zömének ez a felfogása érvényesül, úgy Franciaország mostani szövetségi politikája helyett más külpolitikai irányt fog követni, mert a párt túlnyomó részének az a felfogása, hogy Franciaország számára rossz üzlet volt úgy a lengyelekkel való szövetség, mint a kisententehoz való kapcsolat». Ha már most azt látjuk, hogy Herriot francia miniszterelnök úr kormányra lépésének egyik első következménye az volt, hogy Mr. Philippe Berthelot szabadságra ment, — amely szabadságról valószínűleg nem fog viszszatérni, mert hiszen akkor éppen a mai időkben nem ment volna szabadságra, — akkor nálunk is annak a reménynek kell felébrednie, hogy a benesi politika csődöt^mondott Franciaországban és hogy az a belátás fog rövidesen érvényesülni, amely a Duna völgyében, a konszolidációnak a, cseh hegemóniára való építését lehetetlen és utópisztikus gondolatnak fogja tekinteni. Azt ^hiszem, hogy Benes úr, akinek politikai művészete mindenesetre igen nagy, vagy be fogja látni, hogy az ő eddigi politikája nem vált be es át fog térni más politikára, vagy pedig őt is el fogja érni az államférfiak sorsa és helyét el kell majd hagynia. Elhagyva a minket környező kisállamok szituációjának vázolását, — Ausztriára a legvégén akarok rátérni — Olaszországot vizsgálva, ott csak azt kívánom megállapítani, — hiszen vele barátságban lévén és a kérdésről már többször beszélvén, ehhez hozzáfűzni valóm nincs — hogy egy örvendetes dolgot lehet látni az általános külpolitikai szemléletben, hogy tudniillik Olaszország igenis igyekszik külpolitikáját Franciaországgal egyetértésben intézni. Talán a legnagyobb változások Németországban fordultak elő. Tény az, hogy egy jobboldali kormány vette át az uralmat és ennek a jobboldali kormánynak uralomra jutása Magyarország szempontjából, azt hiszem, csakis örvendetes. Azt a következtetést, amire jutni fogok, majdi összegezni kívánom beszédem további részében, tény azonban az, hogy — úgy látszik — a jobboldalnak kormányrajutása a hitler izmus megerősödésével kombinálva előbbutóbb a weimari alkotmány revíziójára fog vezetni. Gayl belügyminiszter tegnapi beszédében egészen nyíltan kimondotta, hogy, «meggyőződése szerint Európa szívében élő állam számára a monarchista államforma a legkívánatosabb; ez a meggyőződése sokéves tapasztalatai után érlelődött meg benne és ebben^ a felfogásban született és nevelkedett». (Buchinger Manó: Ez különösen Franciaországban fog nagyon tetszeni!) De lord Rothermere is, aki Berlinben tartózkodik és az utóbbi években nagyon intenzíven tanulmányozta Németországot, nagy cikket írt június C-án, amelyben nyíltan azt mondja, ibogy meggyőződése szerint igen rövid időn belül ismét helyre lesz állítva a német császárság. Csodálatos dolog, hogy a magyar lapok a cikknek csak ezt következtetését hozták, — ezt is csak némelyik — nem pedig a