Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-102

Az országgyűlés képviselőházának 102. hogyan gyártják önök a tokaji bort. (Derültség.) Eljött ide Lengyelországból is egy borkereskedő és kérdezte: «Mondja meg kérem, hol van Budapesten a tokaji borgyár, én nem találtam, pedig összejártam egész Budapestet, csak Bécsben találtam egyet, ahol 60.000 hektoliter tokaji bort gyártanak és visznek ki külföldre,» (Zaj.) így bánnak a tokaji borral. Bizonyára méltóztattak olvasni, hogy egy-két évvel ezelőtt összevásárolták a gönci üres hordókat és feladták Tokajban, majd onnan tovább Galiciába. Ott azután megtöltötték, nem tudom mivel, de tokaji borral semmiesetre sem és ezeket a hordókat használták fel arra, hogy a tokaji bort eladják.. így hamisítják, így rontják a tokaji bor becsületét. Ezért van, hogy Magyarországon bent sem fogyasztják a tokaji bort és külföldre is igen sok hamisítvány kerül. Ezért akarom a mélyen tisztelt kormány figyelmét felhívni arra, hogy gondoljon erre a valamikor áldott, igazán gazdag, jómódú vidékre és mentse a Hegyalját. Azt szeretném, ha törvényt tudnánk hozni arra, hogy a borhamisítókat drákói szigorral üldözzék. Eszembe jut egy érdekes anekdota Ciceróról, akiről tudjuk, hogy ügyvéd volt. Az előszobájában várakozó ügyfelek között megjelent előtte egy borhamisító. Valószínűleg magyar bor hamisításáról volt szó. (Derültség.) A hamisító kérte, hogy vállalja el védelmét. Ciceró azt mondta: «Barátom, én védek gyilkost, védek apagyilkost, de borhamisítókat nem védek.» (Derültség.) Azt szeretném, hogy a tokaji bornak, mint zárt területről származó bornak, védelmére törvényt hoznánk és a legszigorúbban megkövetelném azt, hogy á nemzetnek ezt a Trianonból átmentett egyetlen kincsét megóvjuk és a tokaji bor hamisítását megakadályozzuk. Ez volna az első. Másodszor, minthogy azt mondják az orvosok, hogy a tokaji bor gyógybor, arra kell igyekezni, hogy ehhez a legszegényebb ember is hozzájuthasson. Azt kellene tenni, hogy orvosi rendeletre mindenki kaphasson tokaji bort adómentesen, forgalmiadó- és fogyasztásiadómentesen. r (Helyeslés half elöl) Minden tokaji bortermelőnek joga legyen orvosi rendeletre akár félliteres adagokban is adómentesen kiadni a tokaji bort. (Zaj.) Néhány héttel ezelőtt itt voltak Budapesten a külföldi írók és hírlapírók képviselői. Merem állítani, hogy egy 'deci tokaji bor sem került az asztalukra, de francia pezsgő — fogadni merek — volt. (Magyar Pál: Hol volt ez?) A Pen-Club kongreszszusán. (Egy hang bal felől: Volt magyar bor!) Magyar termék lehetett, de nem tokaji. Azt szeretném, hogyha az igen t. kormány, ha teheti, nagyobb összeget fordítana a borvidék támogatására és pedig nem mint alamizsnát, hanem lehetőleg olyan módon, hogy szerezzen olcsó felújítási kölcsönt, amelynél kikötnék, hogyhai igénybeveszi valaki, az köteles legyen 10 éven át minden évben szőlőjének egytizedrészét felújítani. Másik fontos kérdés gyümölcstermesztésünk kérdése. Nem tudom, méltóztatnak-e foglalkozni ezzel a kérdéssel. En eléggé foglalkozom. Talán két évvel ezelőtt olvastam a lapokban, hogy Magyarországba 2000 vágón almát szállítottak be 40 millió értékben s hogy Budapest almafogyasztásának 90% a idegen. (Hódossy Gedeon: Kanadából hozatják be!) Olvastam, hogy két vágón almát küldtek külföldről, mely rosszul volt csomagolva, ütődött és élvezhetetlen volt. Közismert dolog, hogy a ülése 1932 június 10-én, pénteken. 445 magyar gyümölcs a legízletesebb és a legkellemesebb. Nagyon előkelő úrral beszéltem, aki összejárta egész Európát és azt mondotta, hogy olyan ízletes, olyan jó gyümölcsöt, mint Magyarországon, nem talált sehol. (Hodossy Gedeon: Nem tudják kiszállítani, mert nincs szerződés!) Nem gondozza senki az országúti gyümölcsfákat. Méltóztatnak tudni, hogy Darányi minisztersége alatt beültették az útszéleket gyümölcsfával. Egy utazásom alkalmával tapasztaltam, hogy az újonnan beültetett facsemeték közül 95 darab sorjában ketté van törve, tehát nem volt érzéke népünknek arra, hogy a gyümölcsfát védje és szeress« De nem ez a legszomorúbb, hanem az, hogy 30 év óta a 95 gyümölcsfát nem pótolták, üresen áll annak a 95 oltványnak helye. Magyarországnak tehát volna egy nagyon értékes és drága kincse, amelyből nagy exportot csinálhatna, de nem törődik vele senki. Megvan a törvényünk, hogy minden községnek faiskolát kell felállítani. Nem lehetne ezt szigorúan végrehajtatni? Hiszen ha minden községben megvolnia a faiskola, és ha a község lakói, mondjuk gyermekeik révén, ingyen oltványokat kapnának, meg volna oldva a kérdés. Valami rendszert kell itt is behozni. Például az említett Darányi-féle ültetésnél 2—3 kilométernyi hosszúságban tízféle alma van ültetve. Méltóztassék elképzelni, hogy ha azon a tízfajta fán két kilométer hosszúságban megterem 10—20 mázsa, vagy mondjuk egy vágón alma, hol az a kereskedő, aki eljön érte? Ki kellene mondani, hogy minden vármegyére, vagy minden járásra csak egyfajta almafát engedélyeznek; ha még ingyen, vagy nagyon olcsó áron osztanák ki a lakosságnak a csemetéket, 10 év alatt Magyarország volna a világ legelső gyümölcsexportáló országa. (Schandl Károly: JEs főleg téli fajtát! — Egy hang a középen: Ha nincs szerződés, nem tudjuk kivinni! Ott rothad a cseresznye és az eper és nem tudjuk kivinni!) T. Ház! A múlt télen végigjártam a csemegekereskedéseket. Volt a kirakatban mindenféle fajta alma; volt délamerikai, ausztráliai alma, tiroli bőralma, svájci alma, Bóma szépe, (Egy \hang jobbfelől: Kaliforniai szilva!) meg nem tudom milyen alma, de magyar almát nem láttam. Ha van is magyar alma, nem tudjuk kiszállítani, mert a nép nem tud csomagolni. Erre meg kell tanítani. Ez igen egyszerű dolog volna: az útkaparókat, az útbiztosokati, meg nem tudom kiket a téli időben össze kellene hívni és meg kellene tanítani a fakezelésre, a fával való bánásra, a gyümölcskezelésre, a csomagolásra és szállításra. Azt hiszem, ebben igazat adnak nekem az urak. (Egy hang balfelől: Már az iskolában kellene kezdeni!) Nézzük most a gyümölcsvédelmet. Budapesten a kőtöimegek között minden második házon látom a nagybetűs plakátokat, hogy védjük meg gyümölcsfáinkat, mikor itt gyümölcsfa egyáltalán nincs. A falun is kiakasztják a jegyzők ezt a hirdetést, de mi a vége? Konkrét esetet hozok fel. Egyszer rendeltem 5 kiló chinoint gyümölcsfapermetezésre. A chinoin kilója 1 pengő; mire hozzám érkezett az 5 kiló chinoin, a szállítás és csomagolás miatt 8 pengő 60 fillérbe került, tehát 60% -kai megdrágult ez a szükséges gyümölesvédelmi szer. Méltóztassék elképzelni, hogy az a kisgazda, akinek 5—6—10 gyümölcsfája van, vesz-e magának fáradtságot, hogy rendeljen negyedkiló tfO*