Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-102

444 Az országgyűlés képviselőházának 102. ülése 19S2 június 10-én, pénteken. újításról beszélek akkor, amikor ma nincs ára a bornak és a szőlőnek, tehát azt mondják, hogy céltalan dolog. Nem, én hiszem, mint igazi magyar és hegyaljai ember, mint Hegyalja egy részének képviselője, hogy ennek a Hegyaljának lesz még jövője, és ha lesz jövője, találjon bennünket készen. A Darányi-féle szőlőfelújítási kölcsönnél, amelyet úgy neveztek, hogy agrárkölcsön, nagy hibát követtek el az akkori szakemberek. Elfelejtkeztek arról a fontos momentumról, hogy a szőlő nem él örökké, pláne az oltványszőlő, annak is van korhatára. Magamnak is van még 35—38 éves szőlőoltványom. A franciák kiszámították, hogy a szőlő átlagos korhatára 16 esztendő. Ha tehát új kölcsönre kerülne valamikor a dolog, külön ki kellene kötni, hogy az, aki igénybeveszi az állami kölcsönt,. köteles 16 év múlva területének egytizedrészét betelepíteni. Mi lenne ennek az eredménye? Biztosítva volna először Hegyalja állandósítása, másodszor sohasem érne bennünket hegyaljaiakat az a kellemetlenség, hogy minden szőlő fiatal tőkével lenne beültetve. A fiatal tőke tudvalevőleg többet termel, de kevésbbé jó kvalitás, úgyhogy biztosítva volna Hegyalja jó hírneve és fennállása. Felvetették azt a kérdést, hogy a Hegyalját őszibarackkal kell beültetni. Ez szép dolog, az őszibarack gyorsan és korán terem, fokozni is lehetne belőle a kivitelt, de ha ezzel ültetjük be a Hegyalját, akkor vége lesz legdrágább, egyetlen nemzeti kincsünknek. Mások azt mondják, hogy csemegeszőlőt ültessünk a Hegyalján. Helyes, ez is szépen jövedelmezne, értékesíteni is lehetne, de nem volna szabad megengedni, hogy az egész Hegyalját ezzel ültessük be. 10—15%-át barackkal, 10—15% -át csemegeszőlővel, de fenn kellene tartani e mellett a régi Hegyalja szőlőtermelését. Ha pedig átmennénk a barackültetésre és a esemegeszőlőültetésre, biztosítani kellene a kivitelt. Hol van ma kivitelt Valamikor a csemegeszőlő legjobb vevői a lengyelek voltak. Ma nem tudnak idejutni hozzánk, és mi nem tudunk árut oda juttatni. Attól lehetne félni, hogy a nagyon sok csemegeszőlő- és barackfaültetes következtében — mint magyarosan szokták mondani — a saját zsírunkba fulladnánk bele. Ez a Hegyalja és a Hegyalja sorsát ismételten nagyon melegen ajánlom az igen tisztelt minisztérium és a kormány figyelmébe. T. Ház! Mi az a hegyaljai bor? Erre igen érdekes esetet említek fel. A közelmúltban, három évvel ezelőtt előkelő banketten vettem részt. Azon a banketten asztalra került a valódi tokaji aszúbor, 1921-es, négyputtonyos, aszúbor. Ebben az előkelő társaságban igazi gazdag és előkelő emberek voltak, akiknek módjuk volt tokaji aszút inni és szerezni. És ezek^mind csodálkozva mondották, hogy ilyent még^ nem ittak, pedig azok a gazdag urak bizonyára ezreket dobtak ki már tokaji bor címén nem tudom, miféle hamisítványokra. Sajnos, a tokaji bort idebent Magyarországon nem ismerik. Hogy mi volt valamikor a tokaji bor, méltóztassék megengedni, hogy erre nézve felolvassak pár passzust. Az orvosok, mint mondottam, általában folyékony aranynak nevezik a tokaji aszút. Egy kiváló orvos ezt írta (olvassa): «Nincs a világnak még egy olyan borfajtája, amelyikben a bor kellemes tulajdonságai oly kellemes harmóniában egyesülnének, mint a tokajhegyaljai borban, melynek élvezete különösképpen hat a fantáziára, megszínesíti, élénkké teszi a beszélőképességet, a fáradságérzést elnyomja, a mozgást élénkíti, a rosszkedvet egy hallatlanul kellemes közérzés váltja fel. Ivás után sem fáradság, sem levertség, sem főfájás nem háborgatja élvezőjét. Csodálatos gyógyhatása van a hegyaljai bornak. A betegségtől meggyötört embernek főleg operáció után, a szívgyengeséggel küzdőnek egy kis pohárka aszúbor újjászületést jelent, a szívnek hatalmas táplálékot nyújt, szóval olyan orvosság ez, amelyet a világ legkiválóbb kémiai gyártmányai sem tudnak legyőzni.» Ez a tokaji bor. Mi volt valamikor a tokaji bor? Nagyon érdekes dolog, már II. Endre magyar királyunk Olaszliszkát az ország gyöngyének nevezi kitűnő boráért. IV. Béla királyunk 1248-ban ezt az igazi nektárt termő részt a szepesi prépostnak adományozza. Az olaszliszkai plébános a régi jó időben kocsiszámra szállította a bort Lembergbe, Krakkóba, Tarnovba. Az egykori sátoraljaújhelyi plébános a bíbornokoknak szállította borát. Ezek egyike a legenda szerint mikor megízlelte azt, levette foa.puciumát és azt mondta: Oremus. (Derültség.) Ilyen a tokaji bor. Es tényleg, ma is van a sátoraljaújhelyi szőlőhegyen egy Oremus dűlő. 1562-ben a tridenti zsinat befejezése utáni lakomán Draskóczy püspök IV. Pius pápának felajánlott néhány butélia tokaji bort és a pápa félretétetett maga elől minden italt és azt mondta: Talio vino... ilyen ital illeti meg a legfőbb főpásztort. (Nánássy Andor: Hiszen a mostani pápa is ezt mondaná!) Tessék felajánlani, biztosan ezt fogja mondani. (Nánássy Andor: En eretnek vagyok! — Derültség.) Rákócziról írja Thaly Kálmán, hogy őt lengyelországi kastélyában meglátogatta nagy Péter cár minisztereivel és a lakomán ebéd alatt csak tokaji aszút szervíroztak. Katalin cárnő pedig kijelentette, hogy csakis akkor volna teljes a hatalma, ha a tokaji hegyek is birodalmához tartoznának. A francia udvarnál ugyancsak Eákóczi tette kedveltté a tokaji bort. Ez a menüjegyen így jeleskedett: tokaji bor, a borok királya és a királyok bora. Mária Terézia királynő mindennap ivott tokaji aszút. II. József, akit bornemissza-királynak neveztek, mikor egyszer mégis megkóstolta a tokaji bort, elragadtatással kiáltott fel: Ez hát az a tokaji? Es azóta sohasem hiányzott asztaláról a tokaji bor. A régi jó időkben sohasem volt lakoma, összejövetel, vagy lakodalom, hogy tokaji bort ne szervíroztak volna. Ma sört iszunk, fröccsöt iszunk, mint magyarul mondják: spriccert, de nem tokaji bort. Iszunk mindenféle lőrét. Ki ennek az oka? Az előbb mondottam, a nagyon előkelő gazdag emberek, akik ezreket dobnak ki tokaji bor címén és soha nem kapnak igazi tokaji bort. (Gr. Sigray Antal: Mi a védjegye? Tessék megmondani!) Mindjárt megmondom. A borokat pancsolják és egy bornál sincs annyi hamisítás, mint a tokaji bornál. Az igazi tokaji bort tessék a termelőtől, vagy egészen megbízható kereskedőtől beszerezni. (Gr. Sigray Antal: Kik azok?) Mindjárt rátérek. Most már évek óta szerencséltetnek bennünket külföldi vendégek és a főváros kitesz magáért. Helyesen teszi, a magyar vendégszeretetet mindig ki kell mutatni, ha szegények is vagyunk, de vendégeinkért odaadjuk mindenünket. En megfigyeltem, olvastam a jelentéseket: tokaji bor az asztalra egy esetben sem került, francia pezsgőt adtak a franciáknak, (Felkiáltások: Hallatlan!) de tokaji bort nem adtak. Nincs egy éve, hogy itt volt egy japán egyetemi tanár, aki azt kérdezte: «Wie fabrizieren Sie den TokayerWeîn»,