Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-102

Az országgyűlés képviselőházának 102. ülése 19SÊ június 10-én, pénteken. 443 történelmet ismeri, tudja, hogy a hatalmas nagy római birodalmat is éppen a munkanélküli segély tette tönkre, vagyis leginkább ez volt a fő tényezője annak, hogy ez a hatalmas nagy birodalom szétmállott. Már Krisztus előtt 500-ban kezdett jelentkezni a szegénység, a munkanélküliség. Akkor gyűjtést rendeztek és a jobbmóduak áldoztak is arra, hogy a munkanélküliek nyomorát csillapítsák és ellássák őket kenyérrel. Caius Gracchus néptribun idején ki volt mondva törvényileg, hogy minden munkanélküli római polgárnak, a mi számításunk szerint, havonként körülbelül 125 kiló rozsra, gabonára van jogosultsága. Krisztus előtt 58-ban ezt már ingyen adták a népnek. Ezt a gazdálkodást bírta a nagy római birodalom egypár száz, talán kétszáz évig, de azután megtorpant, bírta pedig azért, mert mindig újabb és újabb tartományokat hódítottak meg és az új tartományok voltak Róma éléskamrái. Egyiptom, Szicília szállították a gabonát. De az

w eredmény az lett, hogy teljesen elpuhulttá .tetteik a népet, a falukból ibeözönlöttek a városba a rómaiak és Eóma lakosságának majdnem fele inségsegélyre szorult. A falukból a városokba betorlódott, benyomult lakosság tönkrement, a födmívelés színvonala leromlott és lassanként az elpuhult nép nem tudta megvédeni hazáját, úgy hogy új ősérejű népek jöttek a helyére és új birodalmakat alapítottak. így volt ez a régi időkben. A történelem tehát világosan bizonyítja, hogy a munkanélküliek ingyensegélye destruktív dolog. (Malasits Géza: Az éheztetés pedig kontsruktív.) Kijelentettem, hogy a betegeknek, az öregeknek, a rokkantaknak adnék munkanélkülisegélyt. (Malasits Géza: Mit csináljanak a többiek, ha nem kapnak munkát!) Éppen azért akarunk nekik jól megfizetett munkát adni, de munkaiiélkülisegélyt semmiesetre sem. (Malasits Géza: Hát tudnak munkaalkalmakat adni?) Különben közelebbi példát mondok t. képviselőtársamnak. 1848-ban Franciaországban a forradalom vezérei kihirdették, hogy mindenki jelentkezhetik munkanélkülisegélyért és kap naponta egy frankot, aki pedig dolgozni akar, három frankot. Történelmi tény, hogy a három frankért senki sem jelentkezett, az egy frankért pedig ezerszámra., Hát nem destruktív dolog a munkanélkülisegély? A munkanélkülisegéllyel tunyává tesszük a népet, megterheljük az adóalanyokat megterheljük a magyar hazát. (Malasits Géza: Adjanak munkát! Tudnak munkát adni?) Ismétlem, keresünk munkaalkalmakat. (Malasits Géza: A világon több mint 20 millió munkanélküli van, az mind keresi a munkát!) Itt vannak az utak, a hidak, ezek mind munkaalkalmak arra, hogy a népet foglalkoztassuk. Különben is a múlt héten olvashatta mindenki az újságban a weimari esetet. Ott a munkanélkülisegélyt már nem bírta az állam és 10% levonásával osztották ki a^ segélyt. Erre mi történt? A segélyezettek fellázadtak és a vége emberáldozat, emberhalál lett. Kérdem: nem destruktív dolog-e a munkanélkülisegély? Különösen most kell hangsúlyoznom ezt, amikor az ország jelentékeny része éhezik a munkanélküliség miatt, A napokban jelentkeztek nálam családfők, akik könnyezve panaszolták el, hogy 3-^-4 éves kisgyermekük kenyeret kér tőlük és nem tudnak kenyeret adni neki. Azt mondja az a szegény gyerek: ha keserű lesz is ai kenyér édesapám, csak adjon! De annak az édesapának nincs miből adnia. Igenis, segíteni kell és pedig munkaalkalmakkal kell KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ IX, segíteni a szegény családokon. (Gr. Sigray Antal: Hogyan, mikor nincs pénzl) Hogy egy konkrét esetet mondjak, Tokajhegyalját, Tokaj környékét ma alig műveli valaki, mert a szőlőbirtokosoknak nincs miből, tehát ott éheznek. Körülbelül 800.000 kapás ember — amint ők magukat nevezik — él azon a vidéken és ez a tömeg nem tud munkához jutni. Éppen azért, mivel ez így van, külön is fel akarom hívni az igen t. kormány figyelmét a Tokaj hegyalj árai. Hogy mi^ a Tokajhegyalja, azt nagyon kevesen tudják, bár nagyon sokszor emlegetik. Tokajhegyalja 29 kisebb-nagyobb községből áll. Valamikor úgy hívták őket: Hegyalja városai, most azonban már megelégszenek a szerény község névvel is. 29 községből áll Tokajhegyalja, határában több, mint 8600 katasztrális hold szőlőterület van, minthogy pedig ezek a szőlők igen sok esetben kisbirtokosok között oszlanak meg, Tokajhegyalján körülbelül 6000 szőlőbirtokos van. Emellett a 6000 szőlőbirtokos mellett — amint már említettem. — többszázezer kapás ember van. Ezek élnek Tokajhegyaljából. Tokajhegyalján alig van mezőgazdasági birtok, vagy csak nagyon kevés, úgyhogy a tokajhegyaljaiak rá vannak utalva arra, hogy a szőlőt míveljék, ha pedig nem bírják mívelni, akkor nincs kenyér. Miért nem bírják mívelni? Az utolsó öt esztendőben nem volt rendes szüret. 1931-ben bár nagyon jó szüret volt kvalitásra és kvantumra nézve is, és azt a drága nedűt, amelyet az orvosok egyhangúlag folyó aranynak neveznek, ma nem tudják eladni. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Valamikor lengyelek, — amint a tokajiak nevezték őket — orosz kupecek arannyal fizették a tokaji szamorodnit és az aszút, ma — alig merem kimondani, mert szinte hallatlan — ezt a bort 30—40 fillérért kell elvesztegetni literenként és még akkor sincs elegendő vevő. Hiszen ezzel az országnak majdnem tizedrésze, körülbelül egymillió ember, van kitéve a pusztulásnak. Ezért hívom fel az igen t. kormány figyelmét és kérem támogatását is Tokajhegyalja részére. A nehéz helyzet miatt természetesen indokoltnak látom, de nagyon kevésnek tartom azt, hogy 25.000 pengő van felvéve a költségvetésbe olyan címen, hogy az a tokaji szőlőbirtokosok segélyezésére fordíttassék. Nagyon szomorú dolog, amikor egy olyan gazdag vidék — valaha igazán szép és gazdag volt — má alamizsnára szorul. Ha végigmegy az ember Tokajhegyalján, a várost a szó szoros értelmében lerongyoltnak látja, lehullik a vakolat a falakról és nincs aki megcsinálja. Rongyos emberekkel, éhező, sápadtarcú gyermekekkel találkozunk, ahol ingyenebédet kell osztani a szegény népnek. Ilyen ina Tokajhegyalja. Ha a földmívelésügyi miniszter úr vállalkozott is Tokajhegyalja segélyezésére és a kiváló kormánybiztos igazán szép munkát végzett is ebből az összegből és pótolta is a kiveszett szőlőtőkéket, — sajnos — csak ^pótolhatta. Gyönyörűen virulnak azok a szőlőtőkék az öreg tőkék között, most azonban az öreg tőkék pusztulnak ki. Kezdhetjük elölről, mert most meg ezek az öreg tőkék pusztulnak ki, amelyeket hiába művel az a szegény ember. Itt gyökeres segítségre volna szükség, mert csak az segíthetne, ha ugyan volna azt miből megcsinálni. Szőlőfelújításokra gondolok. Kitűnő volt miniszterünk, Darányi megcsinálta ezt már egyszer. Sokan mosolyognak, amikor szőlőfel60