Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-102

442 Az országgyűlés képviselőházának : társaim már sokkal régebben? Hiszen önök époly tisztán láttak és ha nem láttak, akkor kaptak felvilágosítást tőlünk még a folyosókon is a helyzetről. Sokakat látok az önök soraiban, most is itt ül az egyik t. képviselőtársam, aki egész tisztán és világosan látta a helyzetet, de alig mozgatta meg a fülét, hogy ezt a mai helyzetet megváltoztassa. Láttam, hogy megtett mindent a saját erejéből, de ott maradt az egységespártban és részese lett a bűnöknek, nem mondom, hogy rosszindulatú bűnöknek, de olyanoknak, amelyeket tényleg elkövettek. Mi történt a mezőgazdaság terén? Legyünk őszinték. Az első fázis volt, miként Gaal Gaston t. barátom elmondta,, a vámtarifa behozatala. Amikor idejöttek a Ház elé a vámtarifával, óva intettük a Házat, hogy ne menjünk olyan irányba, hogy, olyan vámtarifát csinálunk, amely végzetes lehet az egész mezőgazdaságra nézve, mert nagyipari elgondolásnak adott helyet. Kétszáz indítványt adtam be, mind a kétszázat leszavazták. Mellettem volt Matlekovits Sándor, aki utolsó könyvében megírta, hogy esztelenség, amit önök csinálnak, hogy az meg fogja bosszulni magát. Mi történt? Megszavazták a vámtarifát, erre .az ipari államok rögtön megcsinálták a védvámrendszert az egész vonalon, elzárták mezőgazdasági cikkeink elől határaikat és arra törekedtek, hogy saját országukban termeljék azt a búzát, azt a rozsot és kukoricát, amelyre szükségük van. Elzártak minket az egész vonalon. Mi lett ennek folyománya? Az történt, hogy önök felneveltek egy nagyipart, amely — meg fogják látni — Magyarországon nem életképes, legalább is egyes ágai bizonyára nem életképesek. Es most mit csinálnak ezek? Kénytelenek dumpingárakon kivinni gyártmányaikat külföldre; dumpingárakon az előállítási áron alul. Es kinek a költségére teszik ezt? Amint tegnap Eber Antal képviselőtársam statisztikai adatokkal kimutatta, a mezőgazdasági cikkek olcsóbbak, az ipari cikkek pedig drágábbak lettek. A koldus Magyarország rovására viszik ki ezeket a gyártmányokat dumpingárakon, úgyhogy nekünk kell a drága iparcikkekben megfizetni azt, amit ők a dumpingárakon elveszítenek. Ez történt és ebben a szituációban vagyunk ma is. Önök fizetik meg, önök az agráriusok, akik olyan rövidlátók voltak az egész vonalon, önök fizetik meg az olcsó dumpinget, velünk a konzumensekkel együtt. Ez történt. De továbbmegyek. Jött egy második fázis, a boletta. A bolettát az agráriusokkal együtt elleneztük, mégis mi történt? Kománia és Jugoszlávia utánunk jött és szintén megadta a prémiumot, az^ ipari államok azonban felemelték a vámtarifát sokkal többel, mint amennyit a boletta kitett. Mi lett ennek a végső ára? Az, hogy 3 pengővel exportáltunk r búzát, 3 pengő volt az, amjt az állam a búzáért kapott. Ez volt az eredmény. Mi akkor felemeltük tiltakozó szavunkat, vívtunk az önök miniszterelnökével, önökkel, megmondottuk, hogy ez lehetetlen, hogy ismeretes előttünk, mi a következménye annak, ha az ember prémiummal dolgozik, hogy ennek mindig van egy ellenoldala, amely okvetlenül bekövetkezik, napnál világosabban(Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) < Bekövetkezett, hogy abba. a helyzetbe jutottunk, ^ hogy az ország rémséges áldozatok árán, intervenciós vásárlásokkal 3 2. ülése 1932 június 10-én

} pénteken. pengőjével vitte ki és viszi ki a búzát, •kivitte és kiviszi a helyett, hogy a szegény emberek között felosztaná, akiknek nincs meg a mindennapi kenyerük; kivitte csirkebúzaként, általában állatetetésre szolgáló búzaként. Ezt csinálta az önök Futurája, az önök eljárása, az önök — bocsánatot kérek, ha ezt mondom — közgazdasági kérdésekben való balga felfogása. Es nem segített semmi, nem segített az sem, hogy mi hangoztattuk, hogy nem akarunk pártpolitikát űzni, nem akarunk az önök helyére jutni, sőt veszélyesnek^ tartanok, ha ilyen helyzetben az önök helyébe ülnénk. Az ország érdekében kértük önöket öszszetett kezekkel, hogy ne méltóztassanak ezt a butaságot megcsinálni. (Zaj a jobboldalon.) r '• Elnök: Kérem a képviselő urat, ne méltóztassék sértő kifejezést használni. Sándor Pál: Bocsánatot kérek, nem készakarva használtam. Azt mondom tehát, hogy balgaság volt, hogy ez elkövették., (Derültség.) Bocsánatot kérek, nem gondoltam rosszra. Elnök: Második figyelmeztetésem az, hogy lejárt a képviselő úr beszédideje, méltóztassék beszédét befejezni. Sándor Pál: Befejezem beszédemet azzal, hogy megismétlem azt, amit előbb mondottam: nekünk el kell zárkóznunk, abból kell élnünk, ami itt van és a külföldről a lehető legkevesebbet kell behoznunk. (Gáspárdy Elemér: Ez igaz!) Annál inkább be kell ennek következnie, mert valutáris tekintetben erőink teljesen kiapadtak, tisztán saját magunkra vagyunk utalva és Isten is csak azon segít, aki saját magán akar és tud segíteni. Ez az én tiszteletteljes nézetem Magyarország mai helyzetéről és ha önök ezt* megint nem fogják, megfogadni, meg vagyok róla győződve, hogy megint hibát fognak elkövetni. Az appropriációs javaslatot nem fogadom el. (Elénk helyeslés a bal- és a Gzélsőbaloldalon.) i Elnök: Szólásra következik? i Esztergályos János jegyző: Káger József! Káger József: T. Ház! Szokás a parlamentben az, hogy a szónok az előtte szólott képviselő beszédjébe kapcsolódjék bele és úgy folytassa beszédét. Méltóztassanak azonban megengedni, hogy én ettől a szokástól eltérőleg nem egy, de^ több előttem szólott képviselő úr mondásába kapcsolódjam, tudniillik szóvá akarom tenni a munkanélküliség kérdését, amelyet oly sokszor említettek már részint a költségvetés tárgyalása során, részint más alkalmakkor. A munkanélküliség kérdését feltétlenül jóindulattal óhajtanám megoldani, de semmiképpen sem munkanélküli segéllyel. Munkanélküli segélyt legfeljebb betegeknek, öregeknek és teljesen rokkantaknak adnék, de munkaképeseknek sohasem. A munkanélküli segély destruktív dolog, rontja a népet, kiveszi a becsületes magyar munkás'ból becsületérzését, önérzetét, elpuhulttá, hanyaggá, munkátlanná! teszij: Elég javításra szoruló utaink vannak, hidaink is vannak, amelyeket javítani íkellene, vannak szabályozásra váró vizeink, ezek mind olyan munkák, amelyek kívánatosak, ha talán nem is égetően szükségesek, sürgősek. Ha ilyen célokra fordítjuk a munkanélküli segélyekre szánt pénzt, egyrészt segítünk azon a szegény munkáson, keresetet adunk neki, másrészt pedig nem dobtuk ki a pénzt hiába, hanem maradandó dolgokat teremtettünk a magyar hazának. Azt mondottam az előbb, hogy a munkanélküli segély destruktív dolog. Destruktív dolog, hogy egyebet ne mondjak, mert aki a