Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.
Ülésnapok - 1931-102
440 Az országgyűlés képviselőházának 102. ülése 1982 június 10-én, pénteken. ben 6*8 millió a visszleszámítoló és egyéb hitelezőktől merített tőke. Tisztán valótlanság tehát az, hogy a nagy intézetek nem adtak volna a város intézeteinek kölcsönt. A kimutatott tiszta nyereség az öt intézetnél összesen 135.000 pengő. Uzsora ez$ A bruttó nyereség 590.000 pengő. Költségekre és leírásokra fordítottak 455.000 pengőt. Ennyit kellett a tiszta nyereségen felül megkeresniük, hogy üzemüket fenntarthassák. ÏUL azt jelenti, hogy a kihelyezési állománynak 4%-a az évi rezsi. Nagyon kérem a t. Házat, méltóztassék megjegyezni ezt a 4%-os rezsitételt. Az Országos Hitelügyi Tanács legutóbbi előírásai szerint ezek az intézetek a vista betétekért 6V4%-nál, lekötött betétekért 6 3 A%-nál többet nem téríthetnek. Ez a 33-as bizottság határozata alapján csinálták meg így. A betétállomány tehát átlagban, mondjuk, 6V2%-ba kerül nekik. A visszleszámítoló budapesti pénzintézetek a következő kamattételeket számíthatják ezidőszerint ezekkel a bankokkal szemben: a Magyar Nemzeti Bank hivatalos tétele 6%, az első kúriabeli reeszkomptáló pénzintézetek az Oht. szerint legfeljebb 7'5%-ot, -? tehát a mai időkben remélem, senki sem fogja ezt uzsorának tekinteni, — a második kúriabeliek pedig 8%-ot terheltetnek, ami középarányosán 7%%. A betétek és a hiteltőke tehát átlagban 7%-ba kerül. Ezzel szemben a Oht. előírásai*szerint nem számíthatnak többet adós ügyfeleikkel szemben,, mint 9'5%-ot, tehát minden más, amit ezenfelül számítanak, uzsorának minősíttetik. A kamatmarge tehát, amely részükre adva van, 2*5% a 4%-kai szemben, amit kértem a t. Háztól, hogy jegyezzen meg. Ök tehát kényszerítve vannak 2-5%-os margezsal dolgozni, amikor pedig az előbbiekben ki van mutatva évi eredményeikből, hogy 4% az évi rezsijük. Ezeknek a pénzintézeteknek üzeme tehát a hitelüzlet ágazatában őket érhető veszteségek betudása nélkül is ma már veszteséges, a kamathaszon pedig, amely a korlátozó rendelkezések következtében 2-5%-ra zsugorodott, kevesebb, mint Európa bármely országában ezidőszerint való kamatmarge. Most méltóztassék meghallgatni, — mert súlyt helyezek arra, hogy ezt az egész Ház tudja — mik a kamatmarge-ok az egyes országokban ezzel a 2-5%-kai szemben, amelyet ennél a vidéki takarékpénztárnál kimutattam. Belgiumban 5%%, — a 2-5%-kal szemben — Magyarországon 5V4%, Lengyelországban 5*5%, Svájcban 5 3 /4%, Olaszországban 6Vk%, Németországban 5 s /4%, Csehszlovákiában 6V2%, Hollandiában 6%%, Jugoszláviában 7%, Franciaországban 7V4%, — a mi 2'5%-unkkal szemben — Romániában 8% és Ausztriában 9-5% a marge. A kamatmarge tehát, amely nagyrészében a pénzintézetek által i'izelendő adók, valamint az üzleti költségek fedezetére is szolgál, Belgiumban és Magyarországon a legalacsonyabb. Ha ezt most Önök előtt feltártam a valóság szerint, akkor lehetséges-e, hogy fennálljon még önöknél az a rémhit, hoey itt Magyarországon uzsora, folyik, hogy itt Magyarországon a pénzintézetek nem legálisan vezetik az üzleteket? Ha nem is mondották ezt így ezekkel a szavakkal, de még sokkal erősebben akcentuálták. Nem így van! Én kiállíthatom a bizonyítványt arról, hogy Magyarországon az első pénzintézetek meg tudták fegyelmezni a vidéki pénzintézeteket abban az irányban, hogy ne adjanak több hitelt, mint amennyit erejük megenged. Ez a valóság. Meg kellett fékezni azonban a vidéki pénzintézeteket abban a tekintetben is, hogy a pengő értékét fenn tudjuk tartani. Ez a valóság. Ha azonban látjuk azt, hogy itt a vidéki takarékpénztárakat a 33-as bizottságnak oktalan és meggondolatlan eljárása folytán. 2-5%-nyi marge-ra. kötelezték, mert különben a uzsora bűnébe esnek bele, és ha ezt összehasonlítjuk a bemutatott külföldi marge-okkal, akkor természetes, hogy ha a 33-as bizottságnak ez a határozata fennmarad, akkor rövid időn belül az összes vidéki takarékpénztáraknak össze kell omolniok. Hogy mit jelent ez az összeomlás, ezt majd akkor fogják látni, ha ennek a kezdetén leszünk. Akkor mi is abba a helyzetbe fogunk jutni, amelybe Amerika jutott, akkor nálunk is tömegesen fognak tönkremenni a vidéki takarékpénztárak. így folytatnak nálunk közgazdasági politikát. Ez az, t. többség, amit én mindenkor kifogásoltam. Amikor én itt beszéltem a közgazdasági egyetem érdekében, amelyet el akartak törölni, az a gondolat vezetett, hogy mi közgazdaságilag, közgazdasági tuclás tekintetében az összes országok között az utolsó ország vagyunk. (Ulain Ferenc: A legutolsó!) Igen, a legutolsó ország; aláírom. Mindennel tudunk foglalkozni, mindenben tudunk eredményeket elérni, de közgazdasági tudásunk nulla, közgazdasági praxisunk még kevesebb és akik közgazdaságunkat vezetik, sajnos, nem tudják megtalálni azt az utat, amelyen az országnak haladnia, kellene. Mert hiába, a közgazdasági kérdésekben bizonyos előrelátás okvetlenül szükséges. Előrelátás nélkül ezen a téren semmit sem lehet cselekedni; nem jutunk semmiféle eredményre, ha nincs kellő előrelátás. Rendesen az az ember gazdagodik meg, akinek az előrelátása bizonyos percenttel nagyobb, mint a tévedése. Magyarország csak a tévedésben volt nagy és nem az előrelátásban. (Igaz!) Nekünk nem kellett volna ebbe a szituációba jutnunk. Nekünk volt egy álkonjunkturánk, mi megtakaríthattunk volna pénzt és ha Lukács László vagy idősebb Wekerle Sándor ült volna akkor a pénzügyminiszter helyén, akkor meglett volna az államnak az a titkos rezervája, amely szükséges ^rra, hogy segítsen magán, ha ilyen szituációba kerülünk. De mi nem gondoltunk semmire, csak a mára és a holnapra. A holnapután nekünk már ismeretlen faktor volt, amellyel nem törődött senki ebben az országban. Ez az igazság és addig, amig mi megmaradunk ebben a mentalitásunkban és közgazdasági kérdésekben csak vezettetni engedjük magunkat olyanoktól, akik ezekhez a kérdésekhez nem értenek, addig Magyarország közgazdaságilag nem fog zöldágra vergődni. Legyen szabad itt a t. Képviselőház előtt még néhány szót szólanom általában a kapitalizmusról, mégpedig az internacionális kapitalizmusról. Itt, különösen a szocialisták részéről, azt mondották, hogy a kapitalizmus meghalt. Én kérdem magamtól, igaz-e, vagy ki van-e zárva, hogy a kapitalizmus, az internacionális kapitalizmus halófélben van. Én ezt természetesen a legmerevebben tagadni merem. Azt mondom, hogy krízis van és hogy az internacionális kapitalisták maguk annyira meg vannak ijedve eddigi eredményeiktől, hogy nem mernek semmibe se belekezdeni. (Malasits Géza: Inkább eredménytelenségeiktől!) Igen, természetesen eredménytelenségeiktől. Az egésznek olyan színezete van, mintha a kapitalizmus nem tudná betölteni hivatását, pedig saját, egoisztikus érdeke megkövetelné,
