Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-102

Az országgyűlés képviselőházának 102. het-e a bank vagy takarékpénztár hiteleket igénybe, ha nem tudja, hogy annak a hitelezésnek, amelyet kifelé adott, bizonyos része, a legnagyobb része be fog folyni? Csak arról beszélek, hogy az egész Ház atmoszférájában teljesen hamis felfogás ural'kodik, hogy úgy állítják oda a hitelezőket, mint irgalmatlan embereket, pedig azok sem irgalmatlan emberek. Később vissza fogok térni egy példára és látni fogják, hogyan áll ez az egész ügy. Ne csodálkozzanak tehát azon, hogy bizalmatlanság uralkodik az egész vonalon és még azok sem kapnak pénzt, akik biztosítékot tudnak adni, mert a biztosíték ellenére sem tudják az intézetek pénzüket visszakapni, és nem olyan mobilok, amilyen mobilnak egy takarékpénztárnak lennie kell. Magyarországon specifikum a hitelezőt vádolni. En még sehol, egyetlen parlament tárgyalásai alkalmával sem láttam azt a specifikumot, hogy a hitelezőt vádolják. Es mikor teszik ezt? Csak akkor, amikor visszafizetésről van szó. Amikor egyszer azt mondtam ebben a Házban, hogy vigyázzanak a gazdák a kölcsönfelvevéssel, mert azt egyszer vissza is kell fizetni, (Pintér László: Ebben teljesen igaza volt a képviselő úrnak!) ez hekuba volt. (Pintér László: A magyar mindig .szeret könnyelműen adósságot csinálni!) Sokkal nemesebb felfogást mutatott az önök pártjából Östör József t. képviselőtársam, aki amikor az uzsoratörvényjavaslatot tárgyaltuk, elmondott t egy esetet. Elmondta, hogy egy gróf fiatalsága elmultával elment arra a helyre, ahol garnizonja volt és ott felkereste azt az uzsorást, aki annakidején neki kölcsönt adott és aki megaranyozta fiatalságát, azt mondotta: sohasem felejti el annak az uzsorásnak a szolgálatait, mert megaranyozta fiatalságát. (Pintér László: De a papája mit szólt ehhez a megaranyozáshoz? — Derültség.) Az más. Tegyük fel, van egy nem uzsorakölcsön, hanem rendes, reális kölcsön, de abban a pillanatban uzsora és kizsákmányolás lesz belőle, amikor visszafizetésre kerülj a^ sor. Ez lehetetlen álláspont, ezt senki sem állíthatja. Hiszen ha ezt állítják, akkor azt sem követelhetik, hogy továbbra is hitelezzenek az embereknek, mert hiszen ilyen körülmények között a legjobb emberben sem lehetne bízni. Ha önök egyoldalú moratóriummal dolgoznak, amelynek folytán a kereskedőnek felfelé irizolvensnek kell lennie, mert lentről nem kap pénzt, akkor hitelnyújtás ebben az országban el sem képzelhető. Tisztelt uraim, nézzék, milyen igazságtalanok ezek a vádak, különösen a hazai pénzintézetekkel szemben. (Halljuk! Halljuk!) Amerikában 10.000, mások szerint 20.000 bank bukott meg. (Pintér László: Tehát úgylátszik, hogy ott még kevesebben fizették vissza adósságaikat!) Ott a bankok legnagyobb réöze az értékpapír-túlspekuláció miatt bukott meg. Amerikában tehát megbukott 10.000 vagy 20.000 bank, de nálunk alig fordult elő ilyesvalami. (Pintér László: Hála Istennek!) A mi bankjaink, takarékpénztáraink, még vidéki takarékpénztáraink is tartják magukat és vigyáznak az egész vonalon. (Magyar Pál: Elismerésreméltó teljesítmény!) Az elismerés abban nyilvánul az önök részéről... (Pintér László: Képviselő úr, csak úgy éltek meg, hogy az adósok megtették kötelességüket! A Pénzintézeti Központ nem adott nekik pénzt!) Megmentette őket óvatosságuk, elővigyázatosságuk, hogy amikor látülése 1932 június 10-én, pénteken. 439 ták, hogy így fordul az idő, nem hiteleztek nagyobb összegeket és csak nagyobb biztonsággal hiteleztek. (Pintér László: De a betevők odavitték a pénzt! — Zaj. — Elnök csenget.) Kedves képviselőtársam, legyen olyan kegyes engem meghallgatni; nem tudok minden közbeszólásra válaszolni. Gyönyörű bizonyítvány a mi részünkre, hogy Magyarországon ilyen hitelkrízis nem történt. (Pintér László: Ez tagadhatatlan!) Hiába akarnak a nagy intézetekre követ dobni, ha a nagy intézetek nem segítették volna ezeket a vidéki kisebb takarékpénztárakat, akkor azok mind már régen elpusztultak volna. (Szabóky Jenő: Még mindig lehetne rajtuk segíteni! —- Magyar Pál: Nemcsak lehetne, hanem kell is rajtuk segíteni!) De leszek bátor még egy megjegyzést tenni és azután példával illusztrálni a dolgot. Legyen szabad megjegyeznem, hogy azt, amit például Berki t. képviselőtársam mondott, hogy bankjaink nagyon nyerészkednek, még sem lehet mondani. Tessék megnézni az utóbbi évek mérlegeit, tessék megnézni, hogy mit fizettek ki, hiszen azok a mérlegek nyilvánosak, látni lehet, azokat. De akkor hogy lehet a törvényhozás előtt ilyesfélét állítani, ami az igazsággal merőben ellenkezik? (Szabóky Jenő: Tessék az ellenzékhez is szólni! A független kisgazdapárthoz!) Oda is szólok. Voltam bátor idézni onnan. (Zaj.) De én nem csodálkozom, ha például Gaal Gaston t. barátom elkeseredésből itt úgy beszél a kapitális ellen. Mintha Tili orcot hallanám a Bánk bán-ban, amikor jön és elmondja az ország bajait. Hogy azonban ezeknek a vádaknak a pénzintézetek ellen nincs alapja, azt nekem, aki olyan sokszor támadtam őket ebben a Házban, méltóztassék elhinni, és nem vezet jóra, ha az önök sorából a mi pénzintézeteink jóhírnevét a sárba döntik. Akkor mégis fel kell állnia itt egy embernek, aki ért a dolgokhoz és fel kell világosítania önöket, hiszen meg vagyok róla győződve, hogy nem rosszindulat az, ami önöket vezeti, hanem bizonyos hamis vágányra került meggyőződésből gondolkoznak így a pénzintézetekről, amelyből én úgy, mint a múltban tettem, szeretném a t. Képviselőházat kirántani. Most leszek bátor önöknek egy példát idézmL Egy városban, — nem is mondom meg a nevét — 65.000 lakosú városban a következő számításokat eszközöltem. Ebben a városban öt nyilvános számadásra kötelezett, részvénytársasági alapon működő pénzintézet működik. Ezenfelül a gazdasági egyesület hitelszövetkezete és a Munkásbank és Takarékpénztár Rt. fejt ki pénzintézeti tevékenységet, amely utóbbinak mérlegadatai ismeretlenek. Ezeken kívül a Magyar-Olasz Bank Kt.-nak és a Nemzeti Hitelintézet lU.-nak vannak fiókjai. Ez összesen 9 pénzintézet. A háború előtt 4 volt, 6 a háború után keletkezett, 1 pedig megszűnt, mert azt a bank érdekköréhez tartozó Népbank olvasztotta magába. Az öt banknak mérlegadatai a következők: Ennek az öt pénzintézetnek a hitelüzletágazatban kihelyezett tőkeállománya, tehát az, amenynyit hiteleztek a lakosságnak, 11*3 millió volt. Ezzel az általuk nyújtott hitelvolumennel szemben áll, hogy mindössze 2*3 millió a kimutatott vagyon. A vagyonnal szemben, 2*3 millióval szemben tehát 11*3 millió kihitelezett összeg áll. Ezzel megcáfoltam azt, amit - itt mondottak, hogy nem adtak hitelt, mert bőségesen adtak, több hitelt adtak, mint amennyit talán szabad lett volna. Kimutatott betétállományuk összesen 3-3 millió pengő. Ezzel szem-