Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-102

434 Az országgyűlés képviselőházának lis tőke érdekében is, amelynek értékállandósága és polgári hozama, mint értékmérő és ellenérték egyaránt nem tehető a spekuláció játékszerévé. Mindazok, akik ma tőkeellenes szellemet magyaráznak bele az agrártársadalom ama törekvésébe, amellyel kamatredíukeiót, az adósságok arányosítását, földteherrendezést kíván, elfelejtik, hogy az inflációs időben, bár későn, de mégis mód adatott a kárvallott hitelező védelmére a valorizációs rendeletek kiadásával, hogy kártalanítsa magát, ma azonban a defláció idejében az adóst ért kárért kárpótlás nincs. Ma a defláció idejében az adóst ért kárért nincs kárpótlás, a hitelezők érdeke ellenben még infláció esetére is biztosítást talál az aranypengőrendelet által. Nem mérünk tehát egyenlő mértékkel adós és hitelező részére. A kisgazdatársadalom nem kívánkozik jólét és szórakozás után, a puszta létét akarja megmenteni! A falusi nép ma átlag nem keres többet, mint naponta 50 fillért, mert hiába állapítjuk meg a napszámot hivatalosan, nincs munka, mert nincs pénz. Pedig feléget kívánnak ttenni kötelezettségüknek és meg akarják adni a tőkének is azt, ami neki jár, mert annakidején elfogadták befektetésre, az azonban bizonyos, hogy lelkesítő az, hogy a tőke a nagy mezőgazdasági áresések láttára és a gazdasági lehetetlenülés felismerése ellenére sem enged számszerű követeléséből, sőt feleleges költségokozással sietteti az adósok végromlását, amivel pedig a tőke kihelyezési lehetősége és behajthatóságának alapja is elvész, legyen az gazda, kereskedő, iparos vagy vidéki pénzintézet. Számos esetet tudok saját praxisomból, amikor a hitelező tudja, hogy saját jól felfogott érdekében nem viheti a dolgot árverésig és mégis a perek sorozatát zúdítja az adós nyakába, költséget okozva neki és újból rontva annak erejét, aki munkájával hivatott a kamatra szükséges pénzt előteremteni. Ezekből a perékből nem a várt eredmény támad, hanem az adós demoralizálódása általános lesz és a gazdaosztály elkeseredettsége csak fokozódik. Én azért a magam részéről is teljes mértékben alátámasztom azt a törekvést, amely a lét vagy nemlét sürgető parancsára hallgatva, kívánja ezeknek a kérdéseknek rendezését. ; Ebben a vitában elhangzott az a kívánság is, hogy & kormány készüljön elő a következő terményértékesítésre, a magam részéről is alátámasztom a felhívást, mert valóban az a helyzet, hogy a gazda nem tudja, örüljön-e annak, hogy lesz termése, vagy inkább azon törje a fejét, mi lesz akkor, ha termése lesz? Hiszen alig kerül a cséplőgép alá a termés, ott áll már a zsákok mellett a végrehajtó vagy elviszik azt adóba, vagy kamat fejében. A szükség miatt egyszerre fog piacra kerülni a termés és katasztrofálissá váltatik a dolog, ha a kormány a terményértékesités problémájára előre fel nem készül. Eckhardt t. barátom a búzára hivatkozott. En a tengeri problémáját még nehezebbnek találom, meri? a tavalyi tapasztalatok után a tengerivel bevetett terület az idén talán még egyszer akkora, mint volt tavaly. Már tavaly nehézségek lettek volna, ha megfelelő és kielégítő kukoricatermésünk lett volna, és ez 'a nehézség még nagyobb lesz idén, amikor, úgy látszik, a kukoricatermés jobb lesz, mint tavaly. Hozzáveszem még azt, hogy a bevetett terület folytán a várható terménymennyiség még inkább meg fog növekedni. (Sándor Pál: Ha augusztusban eső lesz!) 02, ülése 1932 június 10-én

} pénteken. Korányi pénzügyminiszter ár egy nagyon lesújtó megállapítást tett, azt mondván, hogy nincs még egy nemzet, amely az állammal szemben olyan ellenségeskedéssel viseltetnék, mint ez a nemzet. Valószínűleg arra a régi magyar jellemvonásra akart célozni, hogy: vitám et sanguinem, sed avenam non, különösen ha az államról van szó. Tudjuk, hogy nálunk nem találják megbecstelenítő dolognak, ha valaki az államot becsapja. En azonban azt kérdezem a pénzügyminiszter úrtól, hogy nem éppen felülről ásták-e alá az adómorált? Sokszor tapasztaltuk az utóbbi évtizedek során, hogy az, aki az állammal szemben becsülettel megtette kötelességét, végül mindig ráfizetett, szemben azokkal, akik kibújni iparkodtak adófizetési kötelezettségük alól. Csak a vagyonváltságföldekre utalok. Nevetnek iazok, akik a vagyonváltságot meg nem fizették, mert akik nem fizették meg, azoknak semmi bántódásuk nem lett. Több ilyen gyakorlati esetet tudnék felhozni és alátámasztanám az adómorálnak ilyen felülről való destrukcióját azzal is, hogy éppen a nagyobb adófizetőknél láttuk, hogy könnyelműen kezelték adófizetési kötelezettségüket akkor, amikor a nép véres verejték mellett izzadta ki adóját. Hiszen voltak megyék még a múlt esztendőben is, amelyekben 92%-ig befolytak az adók, annak ellenére, hogy a mezőgazdaságnak és egyáltalában a közgazdaságnak a jövedelem leszállt az eredetinek egyharmadára. Ezt a vádat tehát nem lehet a mi népünkkel szemben emelni. Qui bene distinguit, •bene docet, ha a pénzügyminiszter úrnak vannak olyan adatai, amelyekből kimutatható, hogy egyes kategóriák az állammal és nemzettel szemben nem tették meg és nem teszik meg súlyos időkben a kötelezettségüket, tessék idehozni és megnevezni őket, hadd legyen rajtuk a bélyeg, hogy éppen akkor nem siettek hazájuk segítségére, amikor az a legnagyobb szükségben volt. Nagy érdeklődéssel olvastam Károlyi Imre grófnak «Az örvény szélén» című most megjelent második könyvét. Örülök, hogy a grófnak első könyve óta bizonyos elvi kérdésekben meghiggadt a véleménye. Sok problémát már más szemmel lát, mint amilyen szemmel látta azelőtt. Egyből azonban ő sem tud kivetköződni, abból, hogy ő is a múlt század második felének embere, ő is a múlt századnak mentalitásában nőtt fel és annak szemüvegén keresztül nézi a problémákat. De amikor azt mondja, hogy a kapitalizmus ideje lejárt, akkor elfelejti, hogy ugyanaz az individualista felfogás, amely a kapitalista termelést csődbe vitte, apja a szocializmusnak is. Ahogy megbukott az egyik, bukásában magával rántja a másikat is, a kapitalizmus bukása a másiknak is bukását készíti elő. Legérdekesebb könyvének az a része, amelyben a szükségrendeletekkel foglalkozik. Tényleg^ ezekben a szükségrendeletekben sok olyan egészséges gondolat van, amelyet akceptálni lehet és amelyet a kormány kormányzati politikájának is részévé tehet. Ügy a kamatredukció, mint a túlmagas boltbéreknek a lefaragása, a földhaszonbérletek rendezése, a túlmagas közüzemi díjak leszállítása igen egészséges gondolat, hiszen sehol a világon nem dolgozik a gazdaság például olyan drága villanyárammal, mint éppen nálunk. A szénárak lefaragása, azoknak megállapítása is szükséges, mert hiszen lehetetlenség, hogy a magyar barnaszén ugyanannyiba kerüljön, mint a porosz szén. A közszükségleti cikkek árának redukciója, egy bizonyos tekintetben árdikta-