Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-102

Az országgyűlés képviselőházának 102 túra, egy evolúciós földreform, földbirtokpolitika, ezek mind olyan kérdések, amelyeket mi a világválságtól függetlenül idebent is elintézhetünk (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) és ezzel a válságon nálunk sok tekintetben enyhíthetünk. Csak egyet nem szabad elfelejteni: a múlt földreform is azért volt beteg, mert pénzügyi alátámasztás nélkül csinálták és ha az új nemzeti célokat szolgáló, evolúciós földbirtokreformot, földbirtokpolitikát nem fogják pénzügyileg kellőleg alimentálni, akkor az éppúgy csődöt fog mondani, mint ahogy csődöt mondott a régi földbirtokreform. Mert hiába adok valakinek földet, ha nem adom meg neki az ahhoz szükséges üzemi tőkét, nem segítek, hanem inkább ártok neki, hiszen a legtöbb ember éppen azért nem tud a földjével mit kezdeni, mert nincs meg a föld megmunkálásához szükséges üzemi tőkéje. Beszédem befejezéséül még csak Peyer Károly t. képviselőtársamnak egy mondatára kívánok reflektálni, akinek beszédét tegnap végighallgattam, ö azt mondotta, hogy a szociáldemokratapárt ellensége minden e munkanélküli jövedelemnek. A magam részéről is azt mondom, amit r a Szentírás, hogy a munkás méltó az ő bérére, de csak a munkás és nem a dologtalan. Tény az, hogy az utolsó század fejlődése arra vezetett, hogy a tőke és a munka messze eltávolodtak egymástól és egy új szociálpolitikának hivatása, hogy a tőkét és a munkát ismét közelebb hozza egymáshoz. Az is igaz, hogyha az ember az új vagyonokat megvizsgálja, azt látja, hogy azokhoz sok verejték és vér tapad. A magyar politikának is a szociális igazságot kell politikájának alapfundamentumává tenni, amelyre felépíti -a nemzeti politikát. Meg kell állapítanom, hogy a kapitalizmus túlnőtt a nemzetek határán, erősebb lett a kormányoknál és az államoknál és Magyarország kicsiny legény ahhoz, hogy ezt a kérdést, ezt a problémát megoldja, mert ez egy világprobléma, sőt nagyon kicsiny legény volna még a hatalmas német szociáldemokratapárt is, mert akkor, amikor uralmon volt, ezzel a problémával maga sem tudott megbirkózni. A világfelfogásnak kell megváltoznia, hogy ezt a pogány bálványt ledönthesse. Beszédidőm lejáróban van. Amidőn újra beszédemnek főleg külpolitikai vonatkozásaira vagyok bátor felhívni a kormány figyelmét, arra kérem a kormányt, főleg a kormány pénzügyminiszterét, hogy készüljön arra, hogyha az az illúzió összeomlik, amelyet magának felépített, hogy az a 800 milliós költségvetési bevétel feltétlenül mind be fog folyni, ,ha az az összeg, amelyet magának előre kiszámított és beállított, nem fog rendelkezésére állni, akkor arra az időre előre legyen felkészülve, hogyan fogja megmenteni az állami igazgatás folytonosságát. Hiszen tény az, hogy a pénzügyminiszternek optimizmussal kell nekimenni a jövőnek. Megmondom őszintén, az ország állapotát látva, nem osztozom annyira az ő optimizmusában, hanem inkább azt mondom, szembe nézni a veszéllyel és a veszélyre előre elkészülni. En ezt az esztendőt sokkal kritikusabbnak tartom, mint az elmúlt esztendőt, azért, mert az ország azt a kis tartalékát is, amelynek még birtokában volt, felemésztette és ezzel tartotta fenn magát a víz felett. Annyiban én , is egyetértek Sztranyavszky t. barátom és képviselőtársam utolsó mondatával, amelyben ő programmot kívánt a kormánytól. Igenis mi is KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ IX. ülése 1932 június 10-én, pénteken. 435 kívánunk egy programmot, mert tudni akarjuk, hogy mivel megyünk neki ennek a nehéz esztendőnek. Tudnunk kell, hogyan és miképpen gondolja a kormány az országot víz felett tartani azokban a nehéz időkben, amelyeknek az ország elébe néz. Ehhez igenis szükséges az, hogy a kormány tisztában legyen azokkal a feladatokkal, amelyek itt rá várnak, de tisztában legyen azokkal az eszközökkel és módokkal is, amelyekkel ő a maga részéről ezekkel a problémákkal meg akar birkózni. Pártállásomnál fogva a felhatalmazási törvényjavaslatot általánosságban elfogadom. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Sándor Pál! Sándor Pál: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Előttem szólott t. képviselőtársam ne vegye tőlem rossznévem, ha nem azonnal fogok reflektálni mindazokra, amiket ő elmondott, mert beszédem folyamán okvetlenül viszszatérek rájuk, miután én is ugyanazzal a témával óhajtottam foglalkozni, amellyel ő foglalkozott, a kapitalizmus kérdésével és remélem, nem fogja rossznéven venni, ha sok tekintetben ellenkező nézetet fogok vallani. Most pedig elsősorban a következőket legyen szabad megjegyeznem. A legkellemetlenebb szituáció egy politikus részére az, ha ellenfelét tiszteli, becsüli, szereti, és itt a Házban, a fórumon szembe kell vele szállania. En évtizedek óta ismerem a pénzügyminiszter urat. Ismerem az ő becsületes lelkét, áldozatkész természetét, hamisságmentes lényét. De habár mindezt ismerem, mindamellett azt látom, hogy ő elfogadott olyasvalamit, aminek ura nem lehet. Ki van zárva, hogy keresztülvigye azt, amit előirányzott, és ez az oka annak, hogy én az appropriációs javaslatot nem fogadom el- (Helyeslés balfelől.) ö egy sziklára futott hajó roncsaiból akar összeácsolni egy új hajót és ebbe a hajóba akarja belerakni, ezen a hajón akarja megmenteni jószándékkal, erős akarattal, de — nézetem szerint — sajnos, kevés reménnyel az ország érdekeit és az ország életét. El szeretné vezetni a nemzetet a sivatagból a paradicsomba, a Kánaánba, de úgy látom, hogy ez — sajnos — ezen az úton, amelyen halad, sikerülni nem fog. Melyik az az út, amelyet ő követ? (Farkas István: Rossz úton jár!) Ez az út emlékeztet Cunctatorra, a cunctatori politikára, arra a politikára, amely habozik, amely se jobbra, se balra nem tud menni, amely látja a hibákat, amelyek előtte tisztán állanak, és hol jobbra megy, hol balra megy, vacillál az egész úton. Nincs semmiféle határozott iránya, amelyet követni akar. Nagyon igaza van Sztranyavszky t. képviselőtársamnak, hogy a kiadási oldal meg fog állani, habár meglehet, hogy — amint eddig is minden évben szokás volt — túllépésekkel fogunk ezen a téren találkozni. A bevételi oldallal kapcsolatban azonban már a t. miniszter úr maga is kétségbevonta beszédében azt, hogy a külföldnek egy fillért is fizethessünk. Már az ő szavaiból és a túloldalról is kihangzott az, hogy nem vagyunk képesek fizetni, ezen a réven tehát megmarad 100 millió pengő. Ezt a 100 millió pengőt Eber Antal t. képviselőtársam tegnapi beszéde szerint a gazdáknak akarja juttatni kamatfizetés fejében. Azzl tehát tisztában vagyunk már most, hogy ez a százmillió megmarad. A t. miniszter úr azonban más tekintetben is ezt a politikát folytatja. Mert például azt 59