Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-102

Az országgyűlés képviselőházának 102 Tény az, hogy amióta a német politikában ez a jobbrafordulás beállott, egy szélroham borzolta fel a külpolitika tárgyalóasztalának térítőjét és egyúttal felborította igen sok diplomata lelkében az egyensúlyt. Már Herriot beszédéből is felcsillant ennek a fordulatnak és az e fordulat által beállott új helyzetnek megérzése. Érik a belátás, amely végre hozzá kíván nyúlni azokhoz a problémákhoz, amelyeket sajnos eddig, francia részről meglehetősen balkézzel kezeltek. Balkezes volt a Tardieuterv és még balkezesebb az a legutóbb felvetett középeurópai terv, amely a középeurópai államok összefogásához, mint első lépést, a vasúti hálózat egy kalap alá vonását kívánta. Természetesen ez a terv is Prága testéhez volt szabva. Ilyen elhibázott volt az az elgondolás is, amely csak úgy akarta kölcsönhöz juttatni a dunai államokat, ha közösen vállalják a felelősséget az összes, tehát az eddigi pénz- , ügyi kötelezettségekért, hitelekért is. Tehát Magyarországnak és Ausztriának garantálnia kellett volna azokat iá katonai hiteleket, amelyeket szomszédaink kaptak, aziért, hogy a lefegyverzett, legyőzött nemzetek ki ne szabadulhassanak abból a börtönből, amelybe őket a párisi békék beleszorították. Ennek még az elgondolása is nevetséges. Mint a költségvetés tárgyalásakor is már említettem, Berlin és Róma nélkül a középeurópai káoszt megoldani nem lehet. Berlin és Róma nélkül nem lehet szanálni KözépEurópát és ha Herriot miniszterelnök most végre kijelenti, hogy^ e kettővel karöltve akar hozzányúlni a problémához, akkor végre rálépett arra az útra, amelyen haladnia kell. Franciaországnak, amely a világ előtt mindig úgy tetszeleg magának, mint a szabadság és kultúra hordozója és fáklyavivője, végre is nemi lehet vállalnia — mint ahogyan a párisi békék óta tapasztalható — a rák szerepét, amely hullákból él és az az elve, hogv moriri ut vivam, halj mieg, hogy én éljek. Magasabb politikai elgondolás magaslatára kell eljutni a külpolitikában: do ut vivas, adni akarok neked, hogy megélhess. Eddig minden állam azt gondolta, hogy akkor él, ha a másik elpusztul. Végre kezdik belátni, hogy nem lehet elszigetelni egy nemzet pusztulását, egy gazdasági terrénum leromlását, mert végre a fertőzés elér sajátmagához és sajátmaga is saját testén érzi ennek a politikának hibás voltát. T- Ház! A magyar külpolitika stzámára ebben az új helyzetben nagy lehetőségek nyílnak. Sohiasem ivóit olyan alkalmias az idő egy egészséges dunai terv politikájának előbbrevitelére és megoldáshozsegítésére, mint éppen most, amikor Paris is érzi, hogy nem lehet már szavakkal játszani. Hiszen azzal tisztában kell lennünk, Ihiogy a Hitler-mozgalom, azért tör annyira előre, mert 'benne a nép élniakarába tör fel a párisi békékkel szemben. Belátják Parisban, is, hogy egyoldalú szemszögből nézve; ezeket a kérdéseket gyökerükben megoldani nem lehet. Másrészt Ausztria is megremegett Brüning bukásának szelétől. Bármennyire is rokonszenves Ausztria németjei előtt a német politikának jobbrafordulása azért, mert benne a német nemzeti erő feltörését látják, azért Ausztria földje egészen más kultúrával van szaturáliva és azért Bécs és Ausztria valójában fél a porosz csizmától. Most ezért itt volna az alkalom, hogy a bécsi lélek is megértse a kor sürgető szavát éppúgy, mint a francia és mi ebben a fordulatban találjuk meg azt a pontot, melyen megvethetjük lábunkat és a középeurópai probléma megoldásához foghassunk. . ülése 1932 június 10-én, pénteken. 433 A Hitler-előretörés nyomán támadt vihart kell befogni a magyar külpolitika vitorláiba! A mi középponti fekvésünk vezető szerepet szán nekünk a Dunavölgy tervének kialakulásában. Ezt az alkalmat meg kell ragadnia a magyar külpolitikának, hogy ezt a problémát, amely egész Közép-Európának életet vágy pusztulást jelent, Magyarországnak megfelelő formában alakítsák ki. Ez nem lesz könnyű feladat, mert Európa rossz szelleme, — ahogy egy német politikus nemrégen nevezte — Benes minden erejét meg fogja feszíteni, hogy ezt a törekvést elbuktassa, és tudjuk, hogy a cseh pénz sok tollnak diktál gondolatot és tempót Nyugaton, főként francia földön. De örvendetes, hogy az új külpolitikai történések megvilágításában a franciái külpolitika kezdi belátni, hogy eddig 'folytatott politikája éppen az ellenkezőjét szolgálta, mint a francia nemzet sécurité-jét. Nem Prágán nyugszik Franciaország biztonsága, (hanem Budapesten, Bécsen, Rómán és Berlinen. Ma már nyilvánvaló, hogy a franciáknak inkább vérváuat kellene emelniök ama honfitársaik ellen, akik a régi monarchia sírját segítettek megásni, mert ezzel hazájuk biztonságának, de egyúttal Európa egyensúlyának legbiztosabb pillérét maguk döntötték le. Franciaország nem alhatik nyugodtan addig, amig óriási rák képét mutatja, harapó ollókkal, kemény háttal, mint a legutóbbi évtizedekben a reakció képviselője, amely nemzetek halálából, pusztulásából él. A francia politika segítette ledönteni keletnyugat határán az őrtornyot, vele saját hátvádlét. Tessék nekik újra felépíteni és meg lesz a «sécurité»! A magyar politika sohasem tudott olyan kedvező körülmények és auspiciumok közt belenyúlni a történések kialakulásába, mint ma, és az lesz a második honfoglaló, aki visszaállítja Nagy-Magyarországot, aki ezt a kérdést a magyar sors javára tudja előbbrevinni. T. Képviselőház! A vita során, de a sajtóban is többször az agrárfrontot tőkeellenes felfogással vádolták meg. Bár megmondottam a Házban többször, hogy nekem mi a felfogásom a kapitalistaszellemmel szemben, kénytelen vagyok annyit megállapítani, hogy a gazdatársadalomhoz semmi sem áll közelebb, mint az egészséges tőkevédelem, mert a^ gazdatársadalomnak legalább is annyira létérdeke, mint a többi termelési ágnak, sőt neki elsősorban létérdeke, hogy^ tőke legyen, de felemeli szavát a bankokrácia mai formája- ellen, amely nem alkalmas az ország lakossága kilencven százalékának boldogítására és nem alkalmas arra sem, hogy az egészséges tőkepolitika előnyei a széles néprétegek előtt ismeretesek maradjanak. A bankok mai merevsége, amelyet azokkal a kérdésekkel szemben mutatnak, amelyek felmerültek az ország gazdaságát illetően, és itt nemcsak a (földről van szó, ma az ipar és a kereskedelem ugyanazok a gondok alatt nyög, mint a föld, éppen a szélsőbal propagandáját támasztja alá, amely éppen a bankoknak ezt a merevségét használja fel és joggal arra, hogy híveket nyerjen az ő irányának. Nem az irigység vezeti a gazdatársadalmat, amikor szavát felemeli. A tőke túlzott védelme alapján széles néprétegek vagyona, megélhetése tisztán a számok játékszerévé válik. Nem az irigység vezeti a gazdatársadalmat, hanem a létért való harc és mikor ezt teszi és nemcsak a földbirtok, a munka és a vállalkozás érdekében cselekszi, hanem a reá-