Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-101

Az országgyűlés képviselőházának 101. szer ezek a pontok többet, egyszer kevesebbet tettek ki, egyszer 16, egyszer 5 pontról volt szó. Mi ezzel szemben csak egy pontot szeretnénk, egy pontot szeretnénk a mondat végére, a régi rendszert befejező mondat végére szeretnénk egy pontot, szeretnénk a régi rendszer eltemetését, a régi rendszer elfelejtését. (Berki Gyula: Ami a régiből jó, azt megtartjuk, ami rossz, azt igyekszünk kidobni.) örömmel állapítom meg, hogyha a genfi leszerelési konferencia nem is sikerült, a lelkek háborgásának leszerelése a ma délelőtti konferencián mégis sikerült. (Berki Gyula: Nem ez a dolog lényege, hanem az, hogy a tárgyi szempontok érvényesüljenek.) A költségvetési vita során úgy az általános vitában, mint az egyes tárcák vitájánál többízben volt alkalmam felszólalni, méltóztassék azonban megengedni, hogy az ott elmondottakhoz még néhány megjegyzést fűzhessek. Igen nehéz helyzetben vagyok, amikor a Képviselőházban beszélek, mert azt az irányzatot képviselem, a Gironde irányzatát, amely mindenkor szemben áll mindennemű szélsőséggel. A Gironde sorsa nem hálás sors. A Gironde állandóan küllők közt őrlődik fel. Poroszországban éppen úgy, mint ebben a Képviselőházban azt az irányzatot, amelyet képviselek, csak két képviselő képviseli. Ennek dacára mégis ahhoz az irányzathoz fűződik a weimari alkotmány megteremtése, az evolúció politikája. A kétségbeesés kergethetett egyeseket és nagy tömegeket szélsőjobbra és szélsőbalra, a demokrácia követői azonban meg kell, hogy maradjanak mindörökkön-örökké az evolúció ösvényén. Az evolúció ösvényét ebben az országban Kossuth^ Lajos vágta először az erdő közepébe. Szabadságjogokat hirdetett, amelyek közül a 48-as szabadságjogok követelése éppolyan aktuális ma, mint volt 1848-ban. Miért? Kérdeznem kell, mi van meg belőlük. Mind romokban hever. A gazdasági koncepció is Kossuth Lajos szüleménye volt, mert ő hirdette legelőször a dunai államok gazdasági egységét. Mi a gazdasági liberalizmus hívei vagyunk ugyan, de nem annak a gazdasági liberalizmusnak, amely kiuzsoráz és kizsákmányol, éppúgy, mint nem az állami omnipotenciának, vagy annak a protekcionizmusnak, amely itt 10 esztendőn keresztül uralkodott, hanem a gyengék melletti beavatkozással összekapcsolt gazdasági szabadságnak. Én a Gironde tragédiáját nagyon közelről szemlélhettem. Én láttam azt, hogy ha valaki egy egész életet tölt el a szabadságjogokért való küzdelemben, akkor, amikor azok látszatra diadalt ülnek, mégis el kell menekülnie az országból, mert élete veszedelemben forog, de láttam azt is a másik oldalon, hogy ha egyedül áll ki teljes mellel, életét veszélyeztetve a bolsevizmus ellen, akkor a bolsevizmus bukása után ismét el kell menekülnie, mert élete veszedelemben forog. Én láttam a Gironde tragédiáját, felőrlődését a szélsőségek között, mégis azt tanultam, hogy annak, aki az evolúció szolgálatába, akar állani, mindig az evolúció és a demokrácia széles országútján szabad csak járnia, és nem szabad magát soha meghempergetni sem a jobboldali, sem a baloldali árok szennyes vizében. Azért vagyok bátor ezt felhozni a Képviselőház előtt, mert 1918-ban, mint elsőéves jogász, első voltam az egész országban, aki 16 egyetemi egyesület nevében kiáltványt szerkesztettem és ebben a kiáltványban KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ IX. ülése 1932 június 9-én, osütörtökön. 423 először mondhattam ki azt a szót, hogy «magyar iredenta». Ma már nem olyan nagy dolog, ha valaki az irredenta szót az ajkára veszi, de 1918-ban még megvoltak a régi Magyarország határai, még meg lehetett volna azokat védeni, akkor ezt csak egyedül az az egyetemi ifjúság hirdette, amelynek sem azóta, sem akkor semmilyen joga és beleszólása az ügyek vitelébe nem volt. Annak dokumentálására voltam bátor ezt felhozni, hogy a legnemzetibb, a legizzóbb magyar nemzeti szellemben nevelkedtem, amely nemzeti szellem azonban mindig úgy nyilvánult meg, hogy egynek tekintette a népet és a nemzetet és azt tanította, hogy államot a nép széles rétegei tartják el, kell tehát, hogy az állam a nép széles rétegeit egyenlően jogokban részesítse. S ha jogokról és a jogokban való részesítés kérdéséről van szó, méltóztassanak megengedni, hogy azzal a határozati javaslattal szemben, amely a túloldalról elhangzott és ismét a régi recept szerint «alkalmas időben» óhajtja a titkos választójog beterjesztését, amely alkalmas idő, amint azt eddig is láttuk és tudjuk, soha el nem érkezik, ha a többségre van bízva, bátor vagyok a következő határozati javaslatot beterjeszteni. (Olvassa): «Utasítsa a Képviselőház a magyar királyi kormányt arra, hogy ez év folyamán terjesszen be törvényjavaslatot a titkos választói jognak kiterjesztése és az országgyűlési választókerületek arányosítása tárgyában.» Azt hiszem, ezt a határozati javaslatomat különösebben megindokolnom felesleges, nincs is elég időm rá a rendelkezésemre álló idő keretén belül. Méltóztassanak azonban megengedni, hogy azt a felfogásomat vallhassam, hogy nem a programmban, hanem a törvénykönyvben kell benne lennie a választójog titkosságának, mért abból, ami a programmban van, talán egyszer lesz valami. T. Képviselőház! Ha a programúiról szólunk, legyen szabad megkérdeznem, hányszor hallottunk már ebben a Házban nagy, dübörgő beszédeket minden oldalról az álláshalmozások kérdésében, az álláshalmozások ellen. Ezzel szemben mi történt? Ebben a kérdésben, ebben az irányban nem történt semmi sem, ezzel szemben megtörtént a közalkalmazottak illetményének és a nyugdíjaknak leszállítása, a másik oldalon pedig a közterheknek magas fokra való felemelése, a közterheknek olyan módon való felemelése, hogy igaza volt Klein Antal t. képviselőtársamnak, amikor a pénzügyminiszteri tárca vitájában azt mondotta, hogy a mai közterhek már tulajdonképpen nem megterhelést jelentenek, hanem vagyonok elvételét jelentik. Amikor az egyik oldalon nő a nyomorúság, ugyanakkor vannak még mindig az országban nyugalmazott miniszter urak, akik magánvállalatoknál több százezer pengős évi jövedelmeket élveznek, (Berki Gyula: Nem kevésbbé vezérigazgató urak is!) — úgy van — és mégis felveszik még az államtól nekik járó nyugdíjakat is. Vannak olyanok, akik nagyon jól biztosították magukat, vannak olyanok, akik régi Olaszországi utazásaik eredményeképpen kitűnő, kiváló és szakképzett szénbányászokká képezték ki magukat és vannak olyanok, f akik szerencsés csillag alatt születtek, ha később a csillagokat és a nevüket talán más, magyarosabb névre változtatták is át. Ezeknek közgazdasági tevékenységével ez alkalomból nem óhiajtok bővebben foglalkozni, meg kell azon57