Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-101

424 Az országgyűlés képviselőházának 101. ülése 1932 június 9-én, csütörtökön. ban állapítanom azt, hogy az indiánoknak egy új tipusa fejlődött ki ebben az országban és itt a Képviselőházban is ül közöttünk egy pár indiánus, akik skalpok helyett igazgatósági tagságokat gyűjtenek és tesznek a kalapjuk mellé. (Derültség!) Ezekkel szemben szeretném, ha valamilyen megnyilvánulást látnék. Nem erről a kérdésről akarok azonban szólni. (Berki Gyula: Tíz bankdirektor és 10 vállalati vezér kap lannyit, mint mi mindnyájan, akik itt ülünk.) Ebben a tekintetben egyetértünk t. képviselő úr. (Berki Gyula: Ezeket is legyen szíves egy kissé hozza formába.) Azt hiszem, hogy ezen a téren

1 nem lehet ellenem panaszkodni. (Berki Gyula: Kérem szépen, szívesen várom-) De nem erről ia kérdésről akarok ma beszélni. Ezt csak meg akartam említeni azért, mert amikor a kisnyugdíjasokat és kisfizetésű közalkalmazottakat megnyomorítják, lehetetlenség,^ hogy ugyanakkor a mammut-jövedelmek vígan virágozzanak. Erről a kérdésről azonban nem terjesztek be ez alkalommal külön határozati javaslatot. Méltóztassanak azonban megengedni, hogy igenis, határozati javaslatot terjesszek be arról, hogy lehetetlenségnek tartom azt. hogy továbbra is fennmaradjon az a rendszer, hogy egyesek több címen húzhassanak közpénztáriakból javadalmazást. Határozati javasltom következő (olvassa): «Utasítsa a Képviselőház a ím kir. kormányt arra, hogy még ez év folyamán. ..» (Berki Gyula: Nagyon kérem, egészítse ki azzal, hogy a vállalati vezérek ne húzhassanak többet, mint a magyar miniszterelnök.) Méltóztassék erre nézve határozati javaslatot beadni, én meg fogom szavazni. (Berki Gyula: Jól van! — Tovább olvassa): «...terjesszen be törvényjavaslatot, mely kimondja, hogy közpénztárból mindenki csak egy címen

1 húzhat javadalmazást. Az ilymódon megtakarított össizegek a közalkalmazottak leglacsonyabb rétegei között osztassanak el a leszállított fizetéseknek pótlása címén.» En a kisexisztenciák számára kérek könynyítést és segítséget és amikor a pénzügyminiszter úr a tegnapi ülésen a kamatkérdésről, a kamatredukcióról szólott, akkor nagy örömömre szolgált, hogy ma Gaal Gaston igen t. képviselőtársam gyönyörűen kifejtette azt, hogy mint agrárius nem kíván egyoldalú kedvezést az agrárrétegek számára, hanem igenis, kívánja a kamat leszállítását generaliter, tehát nemcsak a mezőgazdaság, hanem az ipar és^ kereskedelem számára is, éppenúgy, mint más ingatlantulajdon számára. Méltóztassék megengedni, hogy ebben a tárgyban a következő határozati javaslatot terjesszem be (olvassa) : «Utasítsa a Képviselőház a magy. kir. kormányt a kamatkérdéseknek generális rendezésére, ligy, hogy ez a mezőgazdákon túlménőleg az ipar, kereskedelem és házingatlantulajdonos számára is a gazdasági élet vérkeringéséhez feltétlenül szükséges könnyítést jelentsen.» Azért voltam bátor a házingatlantulajdonról is szólni, mert lehetetlennek tartom azt, hogy a házingatlan olyan magas kamatot fizessen, ugyanakkor, amikor a lakbérek teljes redukcióját kívánjuk. A két érdeket összeegyeztetve, a nemzeti vagyon megmentése érdekében a kamatkérdés generális rendezését óhajtom, ugyanakkor azon reményemnek adva kifejezést, hogyha a házingatlantulajdon itt egy kedvezésben részesül, másrészt a felállítandó bolt-, műhely- és lakbéregyeztető bizottság révén a béreket leszállítják s ezáltal könnyítés fog jelentkezni a lakótársadalom, tehát az ország ^többsége számáraUgyanezen a területen méltóztassék megengedni, hogy ismételten felhívjam a kormány figyelmét az építkezések minél erősebb támogatására. A bankok kérdése az építkezéssel, a lakáskérdéssel, mint hitelkérdés függ össze, de már csak látszatra, mert valamikor a bankok adtak hiteleket és a -bankok nyújtottak kölcsönöket annak, aki építkezni akart. Ma a hitel teljesen megszűnt és a kölcsönök is teljesen megszűntek. Méltóztassék tehát megengedni, hogy ismételten felszólítsam a kormányt arra, mint a kereskedelmi tárca költségvetése alkalmából is tettem: méltóztassék foglalkozni a bankok kény szer fúziójának gondolatával, mert egy ilyen szerencsétlen, lerongyolt és szegény kis országban túlnagy a nagybankok száma és lehetetlenség, hogy bevárjuk azokat a rettenetes példákat, amelyek lejátszódtak annakidején a Danat.-bank bukásával Németországban, a Bodenkreditanstalt bukásával Ausztriában, s amelyek azután nemcsak a banknak, hanem a magángazdaságnak és közvetve az államgazdaságnak is krízisét jelenthetik. ' A kisexisztenciák kérdésével foglalkozva méltóztassék elhinni nekem, hogy csak az az ország erős, amelynek magángazdasága a kisexisztenciákra épül fel és azért vagyunk mi gyengék, mert leromlottak a kisexisztenciák, nincsenek kistőkéseink, nincsenek önálló, független embereink, az iparosság, a kereskedőtársadalom teljesen leromlott és lerongyolt állapotban van és meg kell állapítanunk, hogy az egész országban alig van néhány olyan exisztencia, amely minden tekintetben függetlennek mondhatja magát. Ugyanakkor azért gazdag, azért nagy és hatalmas Franciaország, mert ott a demokrácia nemcsak szólamként és nemcsak politikailag, hanem gazdasági téren is megvalósult azzal, hogy önálló, független kis exisztenciák tömege tartja fenn az államot és önálló független kisexisztenciák tömege menti meg a polgári öntudatot és a polgári gerincet. T- Képviselőház! Nem is kívánható, hogy Öntudatos és gerinces polgárság alakulhasson ki ott, ahol a polgárság gerincét összetöri a hátára rakott kereszt súlyos terhe, annak a keresztnek súlyos terhe, amely közteherben és minden egyéb vonatkozásban megnyilvánul a magyar adózó polgársággal szemben. Meg kell állapítanom, hogy a magángazdaság hazánkban, sajnos, teljes mértékben elvérzett. Ennek talpraállításáról kell tanácskozni és kitűnő közgazdászainknak ezzel a kérdéssel kellene foglalkozniuk. Enélkül minden szó, amelyet mi itt a Házban elmondunk, nem tekinthető másnak, csak halotti beszédnek egy ország és egy ország minden egyes társadalmi rétegének ravatala körül. Meg kell azonban szomorúan állapítanom, hogy a halotti beszéd mellett vannak, (Berki Gyula: A leányzó nem halt meg, csak alszik!) akik a halotti toron lakmároznak, de nem a gyászolók fájdalmával, hanem a dögkeselyük és hullaférgek nyüzsgésével. (Berki Gyula: A leányáé nem halt meg, csak alszik! Majd feltámad!) Az élet forgalmát kellene megteremteni, amely a szabadkereskedelem és a szabadforgalom mellett, nemcsak a marha, hanem az ember szabadforgalma mellett a szabad gondolatot, a szabad szót és szabad életet jelenti. Az utóbbi időben sokat vitatkoztunk itt az idegenforgalomról Az idegenforgalom kérdése