Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-101

Az országgyűlés képviselőházának 101. vegyük, f hogy munkásaik részére bizonyos mennyiségű búzát vásároljanak és a munkabéreknek egy bizonyos hányadában búzával lássák el őket. Buohinger Manó képviselőtársam bizonyos kétkedéssel fogadta a Berki Gyula képviselő úr által előadottakat, amiből úgy látom, hogy az iparosoknak, de magának a szociáldemokratapártnak is, amely tulajdonképpen kifejezetten az ipari munkásság pártja (Ellenmondások a szélsőbaloldalon.) nem érdeke az, hogy az ipari munkásság munkája búzával fizettessék, mert hiszen az ipari gyáraknak a fő érdekük az, hogy pénzben fizettessenek, mert ezáltal több iparcikkeket fogyaszthatnak el. A szociáldemokratapárt, amint ezt én megfigyeléseimből és felszólalásaikból megállapíthatom^ igenis, az ipari kartellek árnyékában húzódik meg, (Farkas István: Hogy mondhat ilyet!) mert azok ellen az ipari karteílek ellen sohasem szólalnak fel, amelyek ipari munkásokat foglalkoztatnak. (Farkas István: Miért nem hajtja végre a kartelitörvényt a kormány?) Igenis, az ipari kartellek árpolitikájának hizonyos függvénye a szociáldemokratapárt, mert azoknak az áraknak, amelyeket a kartellek diktálnak, bizonyos hányada az ipari munkásság bére- (Farkas István: Ez falsum!) A szociáldemokraták az ellen agitálnak, hogy a mezőgazdasági munkabérek igen alacsonyak. Felhozzák, hogy 80, 50, sőt talán 40 filléres, munkabérekéit fizetnek és ezzel akarnak a munkaadó földbirtokosok és a földmívesmunkásojí között ellentéteket szítani. (Farkas István: Mi szítunk^ ellentéteket?) Ez nem felel meg a valóságnak és ezeket a megállapításokat vissza kell utasítanom, mert mi már arra az álláspontra helyezkedtünk, hogy a mezőgazdasági munkásoknak nem pénzben, hanem búzában fogjuk munkabéreiket megfizetni, mert így sokkal < igazságosabban és sokkal jobban megtalálhatják a munkások munkabérüket. Pesszimizmus bennünket csak akkor fog elha gazdasági könyveinket vizsgáljuk át, mert azt látjuk, hogy ma igenis az ország" egész mezőgazdasága ráfizetéssel termel. Már csak rövid hetek választanak el bennünket attól, hogy a termés betakarításához kezdjünk; ezt a munkások is teljes megelégedéssel várják, mert azt hiszem egy munkásosztály sincs olyan helyzetben . mint éppen az aratómunkások, hogy javadalmazásukat a termeléssel arányban kapják meg. Ezért tehát annak az agitáeiónak, amelv innen Budapestről indul ki és lemegy a falvakba, célja csak az. hogy elégedetlenséget szítson és saját pártcéljait erősítse meg. Egy példát is vagyok bátor erre felhozni, amelyet saját tapasztalatomból adhatok elő. Az elmúlt esztendőben Tiszapolgáron, egy 14.000 lakosú községben a szocialistapárt megvetette a lábát és olvan agitációt fejtett ki, hogy az aratómunkások nem fogadták el az aratási szerződéseket, aminek a következménye az volt, hogy ez a nagy község körülbelül 55 vágón búzát idegenből hozott munkásoknak volt kénytelen átadni. Az idén, mint ennek a kerületnek a képviselője, kezembe véve a kérdést, sikerült elérnem, hogy a munkásságot összehoztam a munkaadókkal és sikerült olyan megegyezést létesíteni, hogy ez az egész 55 vágón búza az ottani munkásoknak marad és az egész nagy mezőgazdasági komplexus, amely eddig idegenből hozatta a munkásokat, most saját községéből. Tiszapolgárról látja el magát munkásokkal. ülése 1932 június 9-én, csütörtökön. 419 A mezőgazdaság terheinek kérdésében a Gaal Gaston t. képviselőtársam által kifejtett álláspontot fogadom el, mert tényleg helyesek az ő megállapításai, hogy a látható vagyon az, amely az országban meg van adóztatva. Ki kell még térnem az elmúlt napokban tartott gazdatiszti kongresszusra, amelyen többezer gazdatiszt gyűlt össze az országból, ' akik kifejtették álláspontjukat, és a gazdákkal egyetértően megállapodtak t abban, hogy a nyugdíj kérdésben egyöntetű álláspontot foglalnak el és az ott elhangzott^ felszólalásokban rámutattak arra, milyen sajnálatos körülmény az, hogy Magyarországon, ahol a gazdasági akadémiák állami támogatással működnek, a közigazgatásban, a felső állami adminisztrációban a gazdasági diplomák nem érvényesülnek. Kimutatták, hogy még magukban a gazdasági minisztériumokban is a földmívelésügyi minisztériumtól kezdve a pénzügyminisztériumig, az adóhivatalokban stb. gazdasági akadémiai végzettséggel alig vannak tisztviselők alkalmazva, sőt meg lehet állapítani azt is, hogy az összes minisztériumokban a gazdasági akadémiai végzettséget nem követelik meg.^ Igen nyomatékosan felkérem a földmívelésügyi miniszter urat, hogy legközelebb, midőn módja és alkalma lesz erre, tegye sürgős megfontolás tárgyává a gazdatisztig törvény revízióját, mert úgy a nyugdíjkérdés rendezése, mint a gazdatiszteknek állami hivatalokban való alkalmazása, valamint az, hogy egy országban, amely a mezőgazdságra van bazírozva, bizonyos tisztviselői kategóriákban a gazdasági akadémiai végzettséggel rendelkező egyéneket alkalmazzák, méltányos és jogos kívánságot jelent. A helyzet az, hogy minden iparban é*s minden más foglalkozási ágnál is, az alkalmazást bizonyos vizsgálathoz, bizonyos képesítéshez kötik, csak a mezőgazdasági birtokon való működéshez nem kívánnak meg ilyen képesítést. Egy sáfár, egy senki vezetheti a gazdálkodást, pedig az a birtok végeredményben a nemzetnek igen fontos egysége, s annak vezetőjétől függ a termés biztonsága is. Tekintettel arra a körülményre, hogy a kormány iránt bizalommal viseltetem, a felhatalmazási javaslatot elfogadom. Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Vázsonyi János! Vázsonyi János: T. Ház! Gaal Gaston t. képviselőtársam, a polgári ellenzék vezére, ma délelőtt meghatározta azt, hogy az appropriációs törvényjavaslat megszavazása mindenkor bizalmi kérdés. Gyönyörűen felépített és megokolt beszédében kifejtette, hogy miért nem lehet bizalommal a jelenlegi kormányzattal szemben s miért nem teheti ezért magáévá úgy ő, mint mindazok a képviselőtársai, akik vele együtt ezen az oldalon foglalnak helyet, az appropriációs törvényjavaslatot. Amikor az ő beszédét hallgattuk, különösen ama részeiben, amelyeket egyesek a túloldalról is megtapsoltak, át kellett hogy érezzük valamenynyien, hogy az ő beszédén keresztül a nemzet lelkiismeretének szava szólalt meg ebben a teremben. T. Ház! Rövid idő múlva — néhány nap választ csak el tőle — egy esztendeje lesz annak, hogy ez a Képviselőház együtt van. Ha megvonjuk a mérlegét annak, hogy mi történt ezalatt az egy esztendő alatt, hogy mik azok az eredmények, amelyeket ezalatt az egy év alatt a kormányzat elért, igen szomorú és igen sivár képét kell látnunk közállapotainknak.