Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-101

420 Az országgyűlés képviselőházának 101 Egy évvel ezelőtt, amikor az országgyűlési választások lezajlottak, rózsás hangulat volt még ebben az országban. Rózsás hangulat volt azért, mert senki sem volt tisztában azzal a katasz- * trofális helyzettel, amelybe később egészen világosan bele kellett élnie magát. Senki sem volt tisztában azzal a rettenetes nyomorúsággal, azokkal a szörnyű terhekkel, amelyek akkor még nem állottak tisztán és világosan a közvélemény előtt. Az országgyűlési választások lezajlása után, amelyek még abban a hitben történtek, hogy a tízesztendős régi rendszer eredményeket tud felmutatni az ország számára, amelyek még abban a hitben történtek, hogy itt van egy központosított vezérlő akarat és van e vezérlő akaratnak állandóan alávetett, működésben álló gépezete, sajnos, mindenkinek be kellett látnia, hogy vezérlő akarat lehet hogy van, de ezzel az akarattal szemben a gépezet teljesen ellenkező eredményeket produkált. T. Képviselőház! Ha nézzük az egy esztendő eredményeit, meg kell állapítanunk, hogy a választások után a legelső tünet a bankzárlat volt, majd az ezt követő devizazárlat és azután a 33-as bizottságnak nevezett együttesnek játékai és áldásai, amely 33-as bizottság mint egy családnak harmadik érdekeltsége jelentkezett, annak a családnak érdekeltségeképpen, amelynek addig ismeretes két érdekeltsége az egyik nagybank és a szeszkartell volt. Itt a Házban egy esztendőn keresztül számos vitában hangzottak el különböző felszólalások, különböző beszédek a Ház minden oldaláról, felmerültek gondolatok és ötletek és végeredményben, ha mindezeket a vitákat figyeljük és mindezen vitákra visszagondolunk, amint a jelenlegi vitára is. akkor az az operettkép kell, hogy az eszünkbe jusson, amikor a kórus énekli: a gróf, a gróf a vízbefult, mentsük meg őt, de segítségére nem siet. Sajnos, meg kell állapítanunk azt is, hogy a jelen esetben az itt folyó operettelőadásban nem a gróf fulladt a vízbe, sem az előző gróf, sem a jelenlegi gróf, hanem mi fuldoklunk a vízben valamenynyien, társadalmi osztályra és foglalkozásra való különbség nélkül, az egész magyar nép, az egész magyar nemzet. De ugyanez a helyzet akkor is, ha nem speciálisan a magyar kérdésről beszélünk, hanem ha szóvátesszük azt a kérdést, amely a külpolitika vezérlő motívuma, ha szóvátesszük azt a kérdést, amelyről igen sokat hallottunk és olvastunk az utolsó hónapokban: : a dunai államok úgynevezett gazdasági uniójának kérdését. Ez a kérdés is ugyanilyen elbírálásban kell hogy részesüljön, mert ennél is számos beszéd hangzott el, számos nyilatkozat történt, füzetek jelentek meg, csak cselekedeteket nem látunk semmilyen oldalról. Ha ma valaki, akármelyik újságot előveszi és az újságokban lapozgat, a fejéhez kell, hogy kapjon, mert úgy kell, hogy érezze magái, ha Európa bármelyik államának történetéről olvas, a jelenkor történetéről, mintha az őrültek házában járna. A tömeg hisztériája, de talán nemi is a tömeg hisztériája, mint inkább a vezetők hisztériája süvít végig egész Európán, • mert ha el méltóztatnak olvasni akár a jugoszlálv, akár a román válság történetét, akár az osztrák válsággal méltóztatnak foglalkozni, ugyanezeket a jelenségeket méltóztatnak megtalálni, de különösképpen akkor, ha Európa két vezető államának jelenlegi politikai helyzetét vizsgáljuk, az egyik oldalról Franciaország, a másik oldalról Németország helyzetét. Németülése 1932 június 9-én, csütörtökön. országban a legutóbbi idők politikája olyan jelenségekre enged következtetni, mintha ott a Hohenzollern-idlinasztia restaurációjára készülne az ország, ugyanabban az időben, amikor Franciaországban a demokrácia ült diadalt ugyanakkor, amikor Franciaországban a Herriot-kormány került uralomra, _ tehát ezáltal még mélyebbé téve, még jobban kimélyítve azt az ősi gyűlöletet, amely a francia és a német politika között fennáll. A helyett, hogy a kiengesztelodésnek, a megegyezésnek és a békének politikája lenne úrrá, még jobban kiélezőidik a német szélsőjobboldalnak és a francia demokratikus politikának az irányzata és

( ezáltal még élesebben tűnik ki az az ellentét, amely a két ország politikája között fennáll minden nacionalista és imperialista ellentét mellett. Mindezek a jelenségek odavezetnek, hogy a gazdasági helyzet az 1918-ik esztendőre emlékeztet ugyan, de a lelkekben mégis az 1914-es idők szele él, mert mindenütt, sajnos, meg kell állapítanunk azt, hogy belül a lelkekben háborús gondolatok élnek szerte Európában, bennt a lelkekben mindenütt a kirobbanásnak a végső mozzanatai születnek meg. Ha Berki Gyula igen t. képviselőtársam mai beszédében azt mondotta, hogy Magyarországon nem 1918-ban volt a tényleges összeomlás, hanem 1917-ben és annak dátumiául azt az időszakot jelölte meg, amikor boldog emlékű királyunk, IV- Károly, gróf Tisza Istvántol megvonta a miniszterelnöki megbízatást, akkor engedje meg, hog-y néhány szóval erre a megállapítására válaszoljak. Magyarországon a baloldalon úgy a parlamenten belül, mint a parlamenten kívül ;a pártok között egy egységes kemény elhatározás jött létre, amely arra vonatkozott, hogy Magyarország határainak épségbentartása mellett ia béke mielőbb megkötendő, ugyanakkor vonatkozott arra is, hogy a titkos választójog kerüljön be a Magyar Törvénytárba, mert lehetetlen az, hogy azoknak, akik kint a hazáért véreznek, hazajövetelük után idebenn ne legyefl joguk dönteni a magyar alkotmányról és a magyar nép sorsdöntő kérdéseiben. Ebben a frontban gróf Apponyi Alberttől és gróf Andrássy Gyulától kezdve a szociáldemokratapártig helyetfoglalt minden párt, amely a baloldalon annakidején itt volt, tehát az alkotmánypárt, a függetlenségi pártba néppárt, a kisgazdapárt, a demokratapárt és a parlamenten kívül levő szociáldemokratapárt éppen úgy, mint a vele már akkor szövetkezett Károlyi-féle függetlenségi párt. 1917-ben ez a pacifista és egyúttal demokratikus elgondolás egész Európára nézve uralkodó elgondolás volt, amely szemben állott azzal a^ gondolattal, amely Brestlitovskban külön békét kötött a bolsevizmussal, szemben állott azzal a gondolattal, amely paktált a bolsevistákkal az ententevel szemben és e helyett azt hirdette, hogy mindenkivel szabad békét kötni, sőt kell a béke megkötése a bolsevizmus ellen, de nem a bolsevizmussal kötendő a béke azokkal szemben, akik a háborúban lehetnek ugyan velünk szemben, de a polgári rendnek fenntartása és a polgári gondolat fenntartása szempontjából ugyanazokat az elveket vallják mint mi. (Berki Gyula: Ez az elmélet, t. képviselő úr, a gyakorlat pedig az, hogy bolsevizmus lett Magyarországon!) Rátérek, t. képviselő úr, a gyakorlatra is. A bolsevizmussal szemben, méltóztassék megengedni, nekem a fiú jogán talán több jogom van beszélni, mint bárkinek, mert egye-