Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-101

418 Az országgyűlés képviselőházának 101. ülése 1932 június 9-én, csütörtökön. venni. A mostani német vértelen fordulat, a 90 fokos irányváltozás és átalakulás ellenére való vértelen állapot annak köszönhető, hogy ott igenis egy ' ilyen autoritasos parlament van. Ami itt nálunk van, az egy Gesslerkalapja, kihívása és provokációja a magyar népnek, veszedelmes, kritikus időkben pedig igenis katasztrófája. Be kell fejeznem beszédemet és csak azt kell mondanom, hogy ezeken az indokokon kívül, amelyeket eddig felsoroltam, foglalkoznom kellene még azzal, hogy olyanokká alakultak a viszonyok, hogy 'hamarosan külső segítség nem várható, tehát a népi erők egyesítése, felemelése, felszabadítása lehet csak az, amibe reménységünket helyezhetjük. Vájjon megfelel-e az itteni kormányzati politika azoknak a követelményeknek, amelyeket mi itt hangoztatunk! A pénzügyminiszter úr tegnap védekezésképpen azt említette meg és azt hozta fel, hogy 1924 óta ez a kormányzat 1180 milliót juttatott az agráriusoknak. Több mint 1000 milliót, tehát több mint 1 milliárd pengőt akkor, amikor az ország munkanélkülijei kolduslevest kapnak, vagy még azt sem; (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) több mint 1000 millió pengőt akkor, amikor a földmunkások 60—80 fillér napszámbér mellett kénytelenek tengődni, éhezni és nyomorogni; több mint 1000 millió pengőt akkor, amikor a kisemberek ezrével, tízezrével, százezrével hullanak a megsemmisülésbe és a pusztulásba. Ez a nemzetvédelem és a kereszténység? T. Ház! Azt kérdezte a délelőtt folyamán Turi Béla t. képviselőtársunk, hogy miért vádoljuk mi a kereszténypártot

1

? Vádoljuk azért, mert a kormánytámogatás tényével a kereszténység morális számláját megterhelték. Ezért vádoljuk őket, és azt hiszem, joggal. Azt kell tehát végül megállapítanom, hogy nincs reményünk pillanatnyilag, hogy segítséget várjunk a külföldről, mert ebben a pillanatban olyan sötét az európai látóhatár, sőt az egész világhelyzet, amilyen már régen volt. Megállapíttatott, hogy az olasz szerződés rosszabbodást jelent az eddigi állapottal szemben. Megállapíttatott, hogy a Csehszlovákiával való kereskedelmi tárgyalások talán hosszú időre megakadtak. A Tardieu-tervről látjuk, hogy csendesség támadt körülötte. Anglia konferenciára készül, amelyet nemsokára dominiumaival fog tartani Ottaván, ahol arról lesz szó, hogy az elzárkózási politikát még kifejlessze, még növelje. Amerika el van foglalva a saját bajaival. A lausannei konferenciától éppen a kifejtett viszonyok következtében nem sokat remélhetünk, várhatunk, legalább is a közeli időkben. Pán-Európa egyelőre illúzió. Itt zárójelben éppen csak meg akarnám még állapítani, hogy abban, hogy szomszédainkkal sem jutottunk jobb viszonyba, ez a 10 éves kormányzat nem ártatlan. Idő hiányában el kell tekintenem ebben a pillanatban attól, hogy erre vonatkozóan a bizonyítékok garmadájából és sokaságából itt néhányat felsoroljak. Mondom tehát, a külpolitika tekintetében is vész- és viharfelhők azok, amelyeket mindenütt látunk. Itt a nagy és legnagyobb problémákról már nem is akarok beszélni, hiszen már időm sincs hozzá. A francia-német viszonyt érintettéin; érintettem azt, hogy micsoda katasztrófa érte ezeket a törekvéseket épp a mostani német politikai fordulat következtében. Meg kell r még éppen csak említenem, t. Ház, hogy a távoli Keleten, Japán- és Oroszország között konfliktus van kitörőben, amely annak a vulkanikus talajnak, amelyet ma az egész világ alkot, azon a pontján már ki is tört. Amikor az ottani veszedelmek a külpolitikai összefüggések következtében átharapódzhatnak ami tájainkra, a mi európai területünkre, a mi közelségünkbe és szomszédságunkba is, akkor nincs szó, amely elég erős volna annak kritizálására, annak megbélyegzésére, hogy a mi külpolitikánk, a mi hivatalos külpolitikai orientációnk nem hagy fel azzal, hogy kacérkodjék a vészthozó fasizmussal, amely ezen a készülő tűzön nem a mi étkeinket, hanem saját pecsenyéjét akarja megsütni a mi ^rovásunkra. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Idézeteket tudnék felolvasni olyan férfiak könyveiből, akiket az urak kellene, hogy elfogadjanak. Biztos, hogy különösen a t. honvédelmi miniszter urat — akihez most annyi idő után véletlenül szerencsém van felszólalásomnál s akit itt üdvözölhetek — érdekelné, ha felolvasnám például Ludendorff «Der

r

Weltkrieg droht» című könyvéből azokat a részeket, ahol ő pontosan megrajzolja, micsoda konzekvenciái lehetnek Magyarországra is annak . . . (vitéz Gömbös Gyula honvédelmi miniszter: Ismerem!) Ismeri a honvédelmi miniszter úr. Nem is kételkedtem ebben, csak azt nem tudom megérteni, hogy ha ismeri, miért nem szól külügyminiszter társának, hogy ismerje meg ő is azokat a veszedelmeket, amelyek az ilyen politika következtében támadhatnak. Minthogy időm letelt, megismétlem röviden egy mondatban mindazt, amit kifejteni bátor voltam, amit megértetni szándékoltam. Komoly történeti időkben élünk, komoly történeti idők és események elé néz országunk. Ezekben az időkben ezerszeres jogosultsága van a magyar munkásosztály fontos életköveteléseinek. Ezek a követelések először is parlamenti reformot akarnak, mert csak ez a parlamenti reform biztosíthatja a magyar nép szükséges szabadságát, szükséges kezdeményezési lehetőségét; csak ez a parlamenti reform hozhat kenyeret; és csak ez a parlamenti reform hozhatja meg a boldogulást az országnak és dolgozó népének. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: T. Képviselőház! A gyorsírói jegyzetekből megállapítottam, hogy a képviselő úr felszólalásában német nyelven egy külföldi vezető politikussal szemben sértő kifejezést használt. (Buchinger Manó: Ki volt az?) Ezért a képviselő urat rendreutasítom. Kijelentem a t- Képviselőház előtt, hogy a képviselő uraknak természetesen joguk van úgy belügyi, minit külügyi kérdésekkél foglalkozni az appropriációs vita során, az a bírálat vagy minősítés azonban, amelyet a képviselő urak beszédjükben előadnak, a házszabályok rendelkezéseibe nem ütközhetik. Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Báró Vay Miklós. Br. Vay Miklós: T. Képviselőház! Röviddel ezelőtt alkalmam volt az ország tekintélyes részét bejárni és így megállapítani, hogy a mezőgazdasági kilátások nagyon javultak azáltal, hogy az időjárás kedvezőbbé vált. Ezért bizonyos optimizmusnak kell mindnyájunkat eltöltenie, amikor biztosítva látjuk azt, hogy nem történhetik velünk nagyobb baj, legfeljebb saját zsírunkba fogunk megfulladni. Berki Gyula t- képviselőtársam igen helyesen fejtette ki és mutatott rá arra, hpgy a búza értékesítésének igenis, kedvező módja az, hogy az ipari gyárakat megállapodás útján rá-