Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-101

Az országgyűlés képviselőházának 101. gadta volna, egy jó orrhosszal az a kormány, amely ma Németországban uralomra jutott, ebben megelőzte- Ö tehát a Papen-kormánynak statisztája, mint mondottam és semmi más. Ami azonban ezt a német fordulatot illeti, a mi viszonyaink szempontjából is, — amint erre majd kitérek — én ezt a fordulatot igen tragikusnak és e mellett természetesen anakronisztikusnak is tartom. Tragikusnak tartom pedig azért, mert ha Németországban a diktatórikus hatalom a német munkásmilliók szociális biztosítását elrontja, megsemmisíti, eltörli, akkor ez azt jelenti, hogy ott a nyomor fokozódik, jelenti azt, hogy ott a fogyasztópiac megromlik, a felvevőképessége a német birodalomnak csökken és füstbe mennek azok a tervek és azok a reménységek, amelyeket egy órával ezelőtt itt többek között Eckhardt képviselőtársunk hangoztatott. Anakronisztikus ez az új fordulat, mert olyan időkben élünk, amikor ezek a Primo de Riverák úgy, mint az akkori Primo de Rivera, előbb-utóbb el fognak pusztulni. Ismerve a mai kormányzatnak, ismerve Károlyi Gyula miniszterelnök úrnak is az érzelmeit az ilyenfajta kormányzati rendszerek iránt, szeretném a figyelmét felhívni arra a közmondásra, amely szerint: «Der vom Papste ist, stirbt daran;» ebben az esetben így módosul: «Der von Papen ist, stirbt daran.» (Esztergályos János: Halt's Papen! — Farkas István: Meskónak ezt mondják: Halt's Papen! — Derültség a szélsőbaloldalon.) Tragikus és anakronisztikus ez a németországi fejlődés még egy szempontból, amely bennünket is érint: ebben a fordulatban a német szociáldemokrácia kénytelen volt a kormányzatból egyelőre kikapcsolódni, kénytelen rövidebb-hosszabb időre lemondani arról a kormányzati befolyásról, amelyet eddig gyakorolt. Ennek a kormányzatnak egyik vezető gondolata, hogy ne mondjam, egyik konstruktív európai gondolata az volt, hogy avval a teljesítési politikával, amely miatt a mi német testvérpartunk a mártiriumot magáravette, igyekezett a Németbirodalom szociáldemokrata-pártja a maga 14—15 millió szavazójával egy olyan viszonyt létesíteni Franciaországgal, amely viszony lehetővé teszi a békés szomszédságot, ennek a két legfontosabb európai nemzetnek békés egymás mellett élését. Ez nemcsak német érdek és nemcsak francia érdek volt, ez európai érdek is volt, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és ilyen értelemben érdekünk volt ez nekünk, magyaroknak is. (Ügy van! a szélsőéaloldalon.) Ezért fogadtam én mélységes sajnálattal, hogy ne mondjam, szomorúsággal Eckhardt Tibor t. képviselőtársamnak azokat a fejtegetéseit, amelyekben azt mondta, hogy ő a weimari Németországot nem siratja. (Farkas István: Majd megsiratja még!) En a kifejtett okokból siratom, de nemcsak pártszempontból, (Farkas István: Nem bukott el még! Ez egy periódus, amely reakció! — vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: A nagy német nyomás erősödni fog!) nemcsak mint szociáldemokrata siratom a weimari alkotmányt, hanem — mint jeleztem is már — gazdasági okokból is sajnálom, hogy a német szociáldemokráciának az a nagy európai koncepciója egyelőre __ megfeneklett, egyelőre leküzdhetetlennek látszó akadályokba ütközött. Eckhardt Tibor képviselőtársamnak, akit én nagyon informált és bizonyos kérdésekben nagyon verzátus embernek tartok, nem volna szabad megfeledkeznie arról, hogy az a demagógia és az a reakció, amely ma a Németbirodalomhan ülése 1932 június 9-én, oeütörtökön. 417 uralomra került, gazdasági programmja követeléseinek legelső pontjául tűzte ki az elzárkózási politikát. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Legelső követelései között^ ott áll, hogy élelmiszertermelése lehetőleg német területre korlátozódjék. (Kertész Miklós: Agrárprotekcionizmus a harmadik hatványon!) Agrárprotekcionizmus igenis, a hatványon. Es ha bevitelre van szükség, akkor Hitleréknek, vagy Hitler diktátuma szerint, vagy az ő kedve szerint dolgozó katonai diktatórikus kormánynak szerelme nem fog velünk szemben annyira terjedni, hogy a mi gabonánkat vegye mindaddig, amíg a tengerentúlról sokkal olcsóbbat is kap. Politikai jelszavakat, azokat adnak majd nekünk, azokat ad nekünk Mussolini is, de hogy mennyi gazdasági előnyünk származik ebből, azt az urak megállapíthatták, meg is állapították már többször. A legutóbbi napokban már szó volt arról, hogy az olasz kereskedelmi szerződés körül bajok vannak^ és abban a nyilatkozatban, amelyet a t, pénzügyminiszter úr itt felolvasott, sajnálattal nélkülöztem a választ éppen a dolgoknak erre az ugrópontjára; igaz-e az, hogy a Magyarországgal szemben való vámtételeket emelték. Erre nem kaptunk feleletet, talán majd kapunk még. Egyébként meg kell állapítanunk, hogy Eckhardt képviselő úr a választás titkosságáról meglehetős melegséggel beszélt, de ugyanígy szomorúsággal kell megállapítanunk, hogy ezzel a melegséggel ellentétben áll az a szívbéli megnyilatkozás, amelyet a Papen-féle németországi kormányzat iránt itt kifejezésre juttatott. Szóval, nem sejtett méretű veszedelmeknek nézünk elébe, a megoldatlan kérdések egész nagy tömege kavarodik körülöttünk és a fejünk felett. Ilyen időkben, állítom újból, érdeke a magyar népnek és a magyar nemzetnek, hogy egy olyan parlamentje legyen, amelyet a nép legálisnak ismer el, amelyet olyannak ismer el, hogy ez az ő szavát is juttatja kifejezésre, amely a maga mandátumát a néppel szemben is bármikor prezentálni tudja. Csak egyetlen egy szempontra hívom fel a t. Ház figyelmét. Ami^ most Németországban történt, az más körülmények között máris véres polgárháborúra, véres összetűzésekre, véres felkelésekre vezetett volna. Ha ilyen jelenség a Németbirodalomban ebben a pillanatban még nincs, akkor főkép azért nincs, mert még ez a diktatórikus kormányzat is legelső intézkedésének azt tekintette,^ hogy választásokra hívja fel a birodalom népét. (Vázsonyi János: ügy van!) A választások az egyenlő, az általános és titkos választójog alapján mennek végbe, amelyek tehát, még az ilyen kétségbeesés határán is, megcsillogtatják a német nép előtt azt a reménységet, hogy azt, amit ebben a fordulatban elveszített, talán ebben a választási csatában, ebben a campagne-ban vissza tudja hódítani vér és polgárháború nélkül. De ha egy országnak nincs ilyen sorsdöntő időkben ilyen parlamentje, akkor mire alapítsa az a nép reményét? Elfelejtették az urak, hogy minő jelentősége volt 1918 októberben, 1919 januárban és márciusban annak, hogy itt nem volt egy általános* egyenlő, titkos választójog alapján lévő parlament, (Farkas István: "Ügy van!) és minő jelentősége lett volna annak, ha egy ilyen parlamentünk lett volna. {Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Kertész Miklós: Nagyon igaz!) Ezeket a dolgokat tehát tudomásul kell 56*