Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.
Ülésnapok - 1931-101
414 Az országgyűlés képviselőházának 101. ülése 1932 június 9-én, csütörtökön. tud. (Téglássy Béla: Ügy van! Munkaalkalmat adjunk a munkanélkülieknek!) Nekünk munkaalkalmat kell adnunk és munkaalkalom ellenében kell gondoskodnunk a munkásság természetbeni ellátásáról. (Helyeslés jobbfelől.) Fel kell fokoznunk a kenyérfogyasztást. Az orvosi tudomány ugyan egész Európában a nagy kenyérfogyasztás ellen beszél. À háború után átalakult a táplálkozási rend, úgyhogy kevés húst és kevés kenyeret fogyasztanak, a mellett azonban ott történt nagy hiba, hogy a nők fogyasztókúrára adták magukat. (Elénk derültség. — Felkiáltások: Hallatlan!) Egész Európában 1000 férfira 1300 nő esik. (Mozgás és zaj.) Méltóztassék elképzelni, mit jelent ez kenyérfogyasztás szempontjából, méltóztassék elképzelni ennek a soványítókúrának következményeit. Statisztikai adatok állanak rendelkezésünkre, hogy úgy a hús-, mint a búza- és zsírfogyasztás, valamint a kenyérfogyasztás már ezért is lényegesen csökkent. (Peyer Károly: Keresetet kell adni, mindjárt lesz fogyasztás! — Zaj.) Keresetet akarunk adni, hiszen erre voltam bátor beszédem folyamán utalni. Csak azt akarom mondani, hogy népünket helyes, okos munkafoglalkoztatási politikával addig is, amíg a viszonyok jobbrafordulnak s a megélhetési viszonyok javulnak, rá kell fogni arra, hogy csak munka ellenében kívánhatja a maga eltartását. Nagyon érdekes példákat tudnék erre nézve felhozni, de ebben a beszédemben erre nem akarok kiterjeszkedni. Egyet azonban meg kell hogy mondjak, és erre felhívom az egész Ház figyelmét. Egyes vidékeken aratósztrájk jelenségei mutatkoznak. A legnagyobb mértékben tiltakozunk az ellen, hogy akármilyen érdekből a legnagyobb érdeket, a magyar aratást bárki merészelje megkísérelni még csak zavarni is. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől. — Peyer Károly: Hol vannak ezek a jelenségek? — Zaj.) Van egy másik dolog is, amire ezzel kapcsolatban rá kell még mutatnom és ez az, hogy a cséplőgéptulajdonosok között a lisztforgalmi adó téves magyarázata folytán bizonyos nyugtalanság észlelhető és nem akarnak munkába állni. Azt gondolják, hogy keresetüknek az a része.is, amely nem fog a forgalomba bekerülni, vagyis keresetük egész teljességében lisztforgalmi adó alá fog esni. Ez irritálja őket. En, amikor a lisztforgalmi adók kapcsán a párt kívánságait előterjesztettem, körülbelül már meg is feleltem erre az aggodalomra. Már most volna még egy kérdés, amelyre röviden ki akarok térni. Régóta figyelem, úgy is mint képviselő, úgy is mint magánember, hogy mi történik itt a fővárosban. (Halljuk! Halljuk!) Tíz esztendő óta szivárog fel a falusi lakosság Budapest felé és azt is megállapítottam, hogy a háború alatt a hadimunkára Budapesten beosztott emberek egy részének megtetszett az aszfalt és a villany és ezek itt maradtak. Igen nyugtalanító elem ez itt a fővárosban. Amíg a legszakképzettebb ipari munkások is tömegével vannak munka nélkül, addig ezek az iparilag ki sem képzett, faluról idevándorolt, nem is ipari munkások, hanem csak félipari munkások, napszámosok, a főváros társadalmának nyugtalan, sokszor rosszra is kapható elemét alkotják. A kormány figyelmébe ajánlom ezt a körülményt, azzal, hogy gondolkozzék azon, vájjon nem volna-e célszerűbb vidéki, mezőgazdasági természetű munkákra ezeket az amúgy is mezőgazdasági, illetőleg tulajdonképpen a mezőgazdaságból ideszivárgott munkásokat a vidékre visszaterelni. Abban a reményben vagyok, hogy ezt a határozati javaslatot, amelyet egy hatodik kívánsággal is kiegészítettem, a t. kormány el fogja fogadni. (Jánossy Gábor: Nem fogsz csalódni ebben a reményedben!) A párt egyhangúlag magáévá teszi ezeket a követeléseket, ezeket a kívánságokat. Ezekben a kívánságokban nincs egyetlen olyan pont sem, amelyet a maga idejében megvalósítani ne lehetne. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ami már most a néppel való összeköttetést és azt a kérdést illeti, hogy a parlament többségének nincs meg- a lelki összhangja a magyar társadalommal, (Téglássy Béla: Frázis! Jánossy Gábor: Ki mondja ezt?) erre azt felelem, hogy meginvitálom az előttem szólott t. képviselő urat választókerületembe, nézze meg azt a viszonyt, ami közum és választóim közötr vai<. Nincs okom és nem lesz oka politikai barátaimnak sem ezt szégyenlen'.. Ismerjük népünk szükségleteit, de ismórjúá a kormány nehéz helyzetét is. A kettő között igyekszünk összhangot teremteni. Egy jobb jövő reményében, az appropriációs javaslatot elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon. Szónokot számosan üdvözlik.} Elnök: Szólásra következik: Esztergályos János jegyző: Buchinger Manó! Buchinger Manó: T. Képviselőház! Ami a tegnap befejezést nyert költségvetési vita elején még csak súlyos aggodalma volt a magyar dolgozó ' osztálynak, az a költségvetés befejezése után most szomorú bizonysággá alakultSzomorú bizonyság lett abból, hogy a letárgyalt költségvetés teljesen figyelmen kívül hagyta a magyar munkásosztály legfontosabb szociális kívánságait, hogy figyelmen kívül hagyta a közszabadságokra vonatkozó tengernyi panaszt, hogy figyelmen kívül hagyta főképpen a politikai-reformokra vonatkozó követeléseket. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) 11 évi nyomorgatás, elhanyagoltság és nemtörődömség poklában hagyta ez a költségvetés a magyar dolgozókat és ezt É a költségvetést a munkásság nem fogadhatja másképpen, mint azzal a dantei citátummal: «lasciate ogni speranza», vagyis: hagyjatok minden reménységet odakint. Egyébként, ami az appropriációs vitát illeti, az ma reggel meglehetősen peches auspiciumok között kezdődött, amennyiben ennek a vitának első hozzászólója, Hunyady Ferenc gróf t. képviselőtársunk szükségesnek tartotta, hogy dicshimnuszt zengjen gróf Károlyi Gyula miniszterelnök úrra. Nekem az a szerény véleményem, hogy egy ilyen teljesen érdemtelen dicshimnusszal egyáltalán nem tett a miniszterelnök úr személyének jó szolgálatot- A miniszterelnök úrnak lett volna történeti hivatása azalatt, mióta ő ennek az országnak a kormányrúdja mellett áll, hogy megalakítsa azt a parlamenti reformot, amely nélkül itt munka, boldogulás, jólét el nem képzelhető. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ë helyett Károlyi Gyula gróf miniszterelnök tevékenysége kimerült abban, hogy ő itt egy látszatparlamentarizmust segít fenntartani, hogy ő a parlamentarizmusnak csak egy rozoga kulisszáját tartja fenn és ennek a rozoga kulisszának a fennmaradása, úgylátszik, a miniszterelnök úr legnagyobb gondja. Es mert éppen ilyen színházi hasonlattal vagyok kénytelen élni, engedtessék meg nekem, hogy ezt ki
