Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-101

Az országgyűlés képviselőházának 101. nak a kisiparosoknak számára, alkik a vidéken természetben kapják meg munkájuk ellenértékét, azt a gabonamennyiséget, amelyet ők megkapnak, ezen elgondolás szerint szintén rugalmas fogyasztási adag figyelembevételével méltóztassék megállapítani, mert a magyar kisiparosság is rászorult arra, (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) hogy ilyen módon támogassuk, hiszen a helyzete valóban nagyon súlyos. (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) Hogy miért van ez a lisztforgalmiadó-zene itt a parlamentben és a sajtóban, megmondom. (Halljuk! Halljuk!) Ez üzleti érdekből, vagy tévedésből következik. A tévedés az, hogy nem tudják, hogy^ lisztforgalmi adót sem a gazdák, sem a munkások saját fogyasztásuk után nem fizetnek, (Jánossy Gábor: Ügy van! ~- Farkas István: Aki vesz lisztet, fizeti!) hanem ennek a lisztforgalmi adónak az a célja, hogy egyrészt ebből pótoltassák a földadó leírása, másrészt, a malmok ebből ellenőriztessenek. (Jánossy Gábor: Ügy van! Ügy van!) A malomellenőrzés igen szükséges, mert ha a lisztjegyeket, amelyeket ellenőrzés céljából kibocsátanak, kellően nem ellenőrzik, akkor azokat a lisztforgalmi adókat sem fogják leróni, amelyek semmi öszszefüggésben nincsenek sem a gazdaközönség, sem a munkásság fogyasztásával. (Peyer Károly: Szóval lesz lisztjegy!) Nem lisztjegy, hanem forgalmi cédula, vagy őrlési cédula, vagy bárhogy nevezzék. (Peyer Károly: Hogy kapja azt meg a pesti munkás?) Engedjék meg, hogy a t. szociáldemokratapártot felkérjem pártom egy törekvésének támogatására. Azt mondottam, hogy a mezőgazdasági termelésen és a termeivények értékesítésén múlik ennek az országnak békéje, társadalmi rendje és egész életünk stabilitása. Miután itt körülöttünk mindenfelé izeg és mozog minden, miután egész Közép-Európában nagy nyugtalanság észlelhető, magától értetődik, hogy első érdekünk az, hogy belső eszközökkel, mégpedig munkaalkalmak teremtésével, kereseti lehetőségekkel és elegendő kenyértáplálékkal (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) lássuk el az egész lakosságot. En kérem az önök támogatását két dologban a falusi földmívestársadalom érdekében. Az egyik az, hogy méltóztassanak a nagy vállalatokkal érintkezésbe lépni, hogy a munkásság fizetésének egy részét adják ki a nagy vállalatok természetben. Akkor az az aggodalom, amelyet Eckhardt Tibor t. képviselőtársam annyira hangsúlyozott^ hogy esetleg nagymennyiségű gabona dobódik a piacra és ez leszorítja az árakat és nehézségeket okoz, részben csökkenthető lesz. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ennek semmi akadálya nincsen. És mi ennek az előnyel Megmondom. Az, hogy az ipari munkásság is megőröltetheti azt a gabonát lisztadó nélkül, vagy becserél; heti és ezáltal olcsóbbá fogják tenni az ipari munkásság kenyerét. Higyjék meg nekem, hogy az ipari munkásság több kenyeret fog fogyasztani, amivel önök a nemzetnek, a mezőgazdaságnak megbecsülhetetlen szolgálatot fognak tenni. (Jánossy Gábor: Ez igaz!) A másik dolog, amiben a t. szociáldemokratapárt támogatását kérem, a következő. Én már itt ebben a Házban egyszer említettem, hogy 27-féle címen nyúzza meg a földmívesés a gazdaközönséget a főváros a különböző fogyasztási adókkal, illetékekkel, kötélpénzzel és mit tudom én, miféle díjakkal. Méltóztassanak a fővárosnál módot és alkálimat keresni arra, hogy a főváros vezetőségét győzzék ülése 1932 június 9-én, csütörtökön. 413 meg arról, hogy ez a politika helytelen. (Peyer Károly: A közgyűlés egyhangúlag elfogadta a húsfogyasztási adó eltörlését, de a kormány megsemmisítette a közgyűlés 'határozatát!) 1 Tudomásul vesszük és majd igyekszünk ezen a téren a kooperációt megtalálni. Higyjék meg, amennyire osztom azt a nézetet, hogy csak rendőri eszközökkel nem lehet egy állam társadalmának nyugalmát fenntartani, (Jánossy Gábor: Igaza van!) annyira kell, hogy osszák önök a mi nézetünket abban a tekintetben, hogy amikor a mezőgazdaság sorsáról van szó, a mezőgazdaság helyzetének megjavításáról és az ipari munkásság élelmezésének olcsóbbátételéről, (Ügy van! Ügy van!) akkor önöknek is támogatniuk kell bennünket ilyen törekvéseinkben, mert ez abszolúte nem ellenkezhetik az önök politikai pártfelfogásával, az önök világnézetével, mert követhet az ember bármilyen világnézetet, a fontos mégis csak az

v hogy minden polgár és munkás megtalálja a maga megélhetését. (Helyeslés. — Jánossy Gábor: Egészséges gondolat volt! — Peyer Károly: Helyes! Majd nézzük meg a végrehajtást!) Arra kérem a földmívelésügyi miniszter urat, hogy amikor ezt a rendeletet ki fogja bocsátani és amikor ezzel a kérdéssel foglalkozni fog, méltóztassék ezeket a szempontokat figyelembe venni. Mi a földmívelésügyi miniszter urat minden tevékenységében, a félremagyarázott tejrendelet helyes vágányra való vitelében is támogatjuk; mert az egyik közbeszóló képviselő úr — akit azért nem nevezek meg, mert egy agrárkerületet képvisel — azt mondotta, hogy a tej árát felemelték, de azt elfelejti, hogy felemelték az ő választóközönségének érdekében. Mi a t. földmívelésügyi miniszter urat felkérjük arra, hogy ezt az egész határozati javaslatot, kiegészítve ezzel a hatodik pontozattal, amely a lisztforgalmi adóval kapcsolatos, hathatósan támogatni méltóztassék és akkor nemcsak mi, de az egész közvélemény is hálás lesz a miniszter úrnak ezért a közreműködéséért. (Ügy van! Ügy van!) Nagyon sok szó esett itt arról, hogy a munkanélküliség milyen nagy veszedelmet jelent. Ez a probléma minket, mint agrárképviselőket legalább is annyira érdekel, mint a parlamentnek bármelyik pártját. (Mihálffy Vilmos: Még jobban!) Higyjék meg, hogy a magyar mezőgazdasági munkásság érdekeinek, szükségleteinek ismerete nálunk éppen úgy megvan, mint akármelyik pártnál és a magyar mezőgazdasági munka értékelése a mi részünkről semmivel sem kevesebb, mint akármelyik párt részéről. (Ügy^ van! jobbfelől.) Szerintem a magyar munkásság érdekeinek megfelelő kiszolgálása nem lehet pártpolitikai, hanem nemzeti érdek, mert a magyar munkásság szociális nyugalmának, megfelelő alacsonyabb nívón való megélhetésének biztosítása elsőrendű államérdek. (Ügy van! jobbfelől.) En azt mondom, hogy nekünk — ahogy előbb említettem — munkaalkalmak megteremtéséről belső kölcsön kapcsán is kell gondoskodnunk, a mellett, hogy mással is kell foglalkoznunk. Le kell szűrnünk azokat a külföldi példákat, amelyek azt mutatják, hogy hatalmas birodalmak, mint Németország vagy Anglia a munkanélkülisegélyek útján juttatták államháztartásukat a legnagyobb veszedelembe. (Peyer Károly: Mi a nélkül jutottunk tönkre!) Mi munkanélkülisegélyekkel nem operálhatunk, mert munkanélkülisegélyeket ez az állam kiizzadni nem