Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-95

Az országgyűlés képviselőházának 95. egyszerűen a legkülönbözőbb kifogásokkal felborítja. (Elénk helyeslés minden oldalon.) Kérdezem tehát, mi történik és mi a szankciója annak, ha azokat a preferenciákat, amelyeket esetleg nekünk biztosítanak, de amelyeket máig, négy héttel az aratás előtt, még lekötve és fixirozva nem látunk, nem fogják betartani? De tovább megyek. Micsoda garanciái vannak a t. kormánynak arra nézve, 'hogy ha ezek a preferenciák leköttetnek és életbe lépnek és mi teljesítünk, a preferenciáiból járó összeg a magyar gazdának folyósíttatni fog? Elkészült-e a t. kormány arra, ïogy amennyiben a velünk ekkép szerződő államok a nekünk járó preferenciális összegeket nem utalják át nyomban, a magyar kormány a rendelkezésére álló összegekből ezt a differenciát a gazdáknak mégis kiutalja? Mert különben miképpen képzelhető el egyáltalán ilyen preferenciák alapján az egész gabonakereskedelem lebonyolítása, ha a kormány ezt a differenciát az eladó magyar gazdának nem képes folyósítani és a kampány megindulásakor nem tartja rendelkezésre. T. Képviselőház! En olyan párt belső ügyeibe, amelyhez nem tartozom — és olyan szerencsésnek vallhatom magamat, hogy semmiféle párthoz nem tartozom — beavatkozni nem szoktam. Azonban mégis sajnálattal, még pedig országos szempontból, sajnálattal hallom, — nem tudom, megerősítést nyer-e ez a hír — hogy azok a bölcs követelések, amelyeket a kormányzópárt, igen helyesen, a maga kormánya elé terjesztett, a magyar mezőgazdaság megsegítésére és a termelésig árral féligmeddig összhangban lévő értékesítési ár biztosítására, Iholtpontra jutottak és az igen t. pénzügyi kormánynak megnyugtató felvilágosításai alapján az igen t. kormányzópárt is belenyugodott abba, (Dinnyés Lajos: Letették a lantot!) hogy az^ adóelengedésen kívül semmi néven nevezendő segélyben a gabonaár felemelését illetőleg a magyar gazdaközönség nem fog részesülni. (Br. Biedermann Imre: Honnan tudja?) Ezt csak kérdésként tettem föl, t. képviselőtársam! Nem tudom, hogy a kormány, ha bizonyos alacsony segéllyel nem sietne a megszorult gazdák segítségére a gabonaárakat illetőleg, nem járna-e mégis jól, mert hiszen az az öszszeg, amit eképpen a gazdaközönség rendelkezésére bocsát, megtérülne azokban a befizetendő adókban, — nem a földadóra, hanem a vagyon-, jövedelem- és egyéb adókra gondolok — amely adókat különben 10, vagy 11 pengős búzaár mellett ebben az évben a mezőgazdasági termelő aligha lesz képes megfizetni? En ezt kérdés formájában vetettem fel, de hangsúlyozhatom az igen t. kormány és a kormánypárt előtt, hogyha igazán segíteni akarnak a magyar gazdaközönségen — és ennek tizenkettedik órája elkövetkezett —, akkor meg kell ragadni az alkalmat most haladék nélkül arra, hogy olyan eszközökkel siessenek a magyar gazdaközönség segítségére, amely rögtöni segítséget jelent, amely nem csupán hetek, hónapok vagy évek múlva fogja éreztetni hatását. Miután, sajnos, az eddigi felvilágosításokból nem láttam azt, hogy az igen t. kormány — hiszen amint hangsúlyoztam, négy héttel vagyunk az aratás előtt — nyomban olyan lépéseket és kormányintézkedéseket szándékoznék tenni, amelyek átsegítik ezt a végveszedelemben lévő gazdaközönséget mai súlyos válságán, a költségvetést nem fogadom el. (Elénk helyeslés a baloldalon és a középen.) ülése 1932 június 2-án, csütörtökön. 35 Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: vitéz Kenyeres János! vitéz Kenyeres János: T. Képviselőház! Nem válaszolhatok részletesen előttem szólott igen t- képviselőtársam beszédére, — amelyet különben nagy figyelemmel és érdeklődéssel hallgattam, — először azért, mert a rendelkezésemre álló idő igen rövid, másodszor pedig azért, mert beszédem folyamán én is érinteni fogom azokat a kérdéseket, amelyeket ő olyan nagy szakszerűséggel ismertetett. Ha elolvassuk a földmívelésügyi minisztérium költségvetését, megdöbbenéssel látjuk, hogy milyen csekély eszközök állnak a földmívelésügyi miniszter úr rendelkezésére akkor, amikor nagy feladatát a mezőgazdaság helyzetének javítását (Helyeslés balfelől.) meg akarja oldani. (Lang Lénárd: Ott kellene lenni a 120 milliónak! — Felkiáltások balfelől; igaza van! — Felkiáltások jobb felől: Mindig igazunk van! —

f Sauerborn Károly: Sarkára kellett volna állania a miniszter úrnak!) Az én nézetem szerint két nagy feladat előtt áll a földmívelésügyi miniszter úr. Az első és súlyosabb feladat azon akadályoknak elhárítása, amelyek jelenleg a termelés folytonosságának és a termés értékesítésének útjában állanak. Ezt a feladatát a földmívelésügyi miniszter úr egyedül nem tudja megoldani. Szükséges ehhez az, hogy az összkormány mellette legyen, mellette legyen a pénzügyminiszter úr, az igazságügyminiszter úr és a kereskedelemügyi miniszter úr. (Sauerborn Károly: Önökön múlik!) A termeié« folytonosságának útjában a legnagyobb, a legsúlyosabb akadály a gazdák eladósodottsága. (Herczeg Béla: Sajnos úgy van!) Megdöbbenéssel hallottuk, amint Marschall Ferenc t. képviselőtársam az előadói székben ismertette, hogy egy év alatt több mint 500 millió pengővel emelkedett a magyar mezőgazdaság adóssága. Ezek az adatok azonban a múlt év tavaszáról származnak. Hogy most mennyi a mezőgazdaság adóssága, azt nem tudhatjuk. Igaz ugyan, hogy a hitelélet megszűnt, de tavaly tavasz óta ismét rengeteg sok be nem kebelezett adósságot kebeleztek bè s az ügyvédi perköltségek (Ügy van! Ügy van! balfelől.) és a hátralékos kamatok mind hozzájöttek ehhez az összeghez. Ha én ezt a statisztikát látom, mindig úgy érzem, mintha az újságban azt olvasnám, hogy az oceánrepülőt ekkor meg ekkor , itt, meg itt látták. Hogy azonban hol halad az ' az oceánrepülő akkor, amikor ezt olvasom, biztosan nem tudhatom, legfeljebb kombinálhatok és találgathatok. (Ügy van! Ugy van!) Amikor így áll a helyzet, azt mondhatjuk, hogy a földmívelésügyi miniszter úr mögött most egy invalidus sereg áll: az invalidus magyar gazdák. Olyan hadvezér pedig nincs, aki invalidusokkal ütközetet tudna nyerni. Azt is merem állítani, t. Képviselőház, hogy ezek a gazdák, épp úgy mint a háhorúban, akkor kapták a legsúlyosabb sebeket, amikor legelői jártak, amikor vállalkozó szelleműek voltak, amikor többet akartak tenni annál, mint ami hazájuk, családjuk és önmaguk iránti kötelességük volt. Darwin a fajok fejlődéséről írt munkájában kifejti, hogy a természet törvényei szerint a "gyengék, az életképtelenek, az alkalmatlanok elpusztulnak és az alkalmasok továbbélnek. Ezt a teóriát a mai helyzetben nem lehet a magyar gazdára alkalmazni. (Ugy van!) Amint a háborúban azok lettek rokkantakká, akik a legegészségesebbek, a legjobb idegzetűek voltak, 5*