Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-101

412 Az országgyűlés képviselőházának 101. hogy a földreform folytán földhözjuttatottak anyagi helyzete olyan legyen, hogy a földet meg tudják tartani és hogy a földbirtokpolitika körül nehézségek ne álljanak elő. Ebben azt hiszem, teljesen egyetért pártkülönbség nélkül az egész parlament, (Ügy van! jobbfe161.) mert hiszen ez nem politikai kérdés, amint hogy Magyarország birtokprolémáit soha sem lehet pártszempontok szerint kezelni, (Magyar Pál: Ez is helyes!) Az ötödik pont volt a titkos választói jog kérdése. (Halljuk! Halljuk!) Eltekintve attól, hogy én már a titkos választói jog alapján is nyertem mandátumot, {Helyeslés a szélsőbaloldalon. — Magyar Pál: Ugy-e, milyen büszke rá a képviselő úr?) emlékeztetem a t. szociáldemokratapártot arra, hogy az általános, egyenlő és a nőkre is kiterjesztett titkos választói jog alapján, amikor Friedrich István o excellenciája, (Beck Lajos: Itt nincs ő excellenciája!) az akkori miniszterelnök úr, elrendelte a választást, a tisztelt szociáldemokratapárt egyetlen mandátumhoz sem jutott. (Peyer Károly: Mert a jelölteket a Dunába dobták! — Zaj és ellenmondások jobbfelől. — Egy hang jobb felől: Szó sem igaz! — Peyer Károly: Passzivitásba mentünk a terror miatt! A jelölteket mindenhol elverték! — Zaj. — Elnök csenget.) Mi következik ebből

1

? Ebből az következik, hogy nem a választójogi formátumon elsősorban, hanem a választás tisztességén és tisztaságán múlik a parlament létjogosultsága. (Ügy van! Ügy van!) Eckhardt t. képviselőtársam azt mondotta, hogy erkölcstelen választás alapján ülünk itt. (Téglássy Béla: En tagadom!) Nem akarok szubjektív ízt adni a dolognak, nehogy félremagyaráztassék szavam, meg kell azonban jegyeznem, hogy négy, öt, tíz kerületben lehettek visszaélések, de kijelentem, hogy nemcsak hatósági visszaélések voltak, hanem pártpolitikai visszaélések is. Engedelmet kérek, ha t.^ képviselőtársaim akceptábilis eszköznek tartják azt, hogy egy jelölt hazudjék, hogy ellenjelöltjének gyászjelentését kiadja a választás előtt, (Jánossy Gábor: Ez erkölcstelen korteskedés!) ami velem megtörtént, ha önök alkalmas demokratikus eszköznek tartják azt, hogy a kortesek zsákban viszik a pénzt a szavazatok megvásárlására: akkor bőven szolgáltathatok adatokat a t. Háznak arra vonatkozólag, hogy ezek a jelenségek nem ezen az oldalon, hanem egy másik oldalon történtek meg. (Ügy van! jobbfelől. — Peyer Károly: Pártkassza talán nálunk van? Mi nyilvánosan elszámolunk a választási költségekkel! Az egyetlen párt!) Szükségesnek tartom megállapítani, hogy én és politikai barátaim a titkos választójognak vagyunk hívei. (Jánossy Gábor: Ügy van! Ügy van!) A titkos választójognak vagyunk hívei azért, mert bizonyítani fogjuk azt, hogy a titkos választójog alapján sem fogják elhagyni a földmívelő néptömegek azt a földmívespártot, amely érdektelenül ^dolgozott érte tíz évig. (Kun Béla: Mikor történik meg ez a bizonyítás?) Sokkal előbb, mint a t. képviselő úr gondolja és lesz szerencsénk Hódmezővásárhelyen találkozni. (Kun Béla: Helyes! Örvendek! Szeretném a jövő hónapban!) Ebből az .. öt pontból állott Csizmadia András t. barátom határozati javaslata. En nem nyújtok be másik határozati javaslatot, amely kiegészítené t. barátom javaslatát, de méltóztassék megengedni, hogy pótlólag még egy hatodikat tegyek hozzá ehhez az öt ponthoz. Sok szó esett ma itt a vita során arról, ülése 1932 június 9-én, csütörtökön. hogy a kormány mást sem tesz, mint azon töri fejét, hogy a kenyeret megdrágítsa. Peyer t. képviselőtársam igen élénken fejtegette, hogy micsoda bajok fognak származni abból, ha a kormány a lisztforgalmi adót életbelépteti. Miután sem én, sem t. képviselőtársaim igen nagy része nem felejtettük el még a búzatermelés támogatásáról szóló javaslat tárgyalását, igen élénken emlékezetünkben van, hogy azt méltóztattak mondani: a búzatermelés támogatása kenyérdrágításra vezet. Bocsánatot kérek, a sajtó is pompásan be volt hangolva erre a muzsikára és ez a muzsika nagyon fülbemászó, nagyon csengő muzsika volt. Meg kell, hogy mondjam, t. Ház, hogy az egész hadjárat két kérdés miatt folyt a búzatermelés megsegítéséről szóló javaslat ellen: a zöldhitel-uzsoraszakasz miatt és a miatt a szakasz miatt, amely a kormányt feljogosította arra, hogy a kenyér árát ellenőrizze és ha a pékek túllépik a megengedett határt, akkor megállapítsa a közönséges népfogyasztási kenyér árát. Ma teljesen hasonlatos a helyzet ahhoz, amely akkor volt. Készben jóhiszemű tévedések alapján, részben pedig hangulatos sajtócikkek alapján most is az a nóta járja, hogy a kormánynak a lisztforgalmi adóval^ más célja nincs, mint a kenyér árának megdrágítása. En szeretném ezt a tévedést és egyes helyeken talán megtévesztő tendenciával való hírterjesztést itt a nyilvánosság előtt tisztázni. (Halljuk! Halljuk! — Peyer Károly: Majd visszatérünk rá azután! — Farkas István: Kilónkint 12 fillér!) A kormány, igen helyesen, nemcsak a iszemesgabonatermelés támogatására, hanem az egész mezőgazdaság megsegítésére is gondolt, mert hiszen meg kell, hogy mondjuk úgy, ahogy van, hogy a szőlőgazdaságtól az erdőgazdaságig mindenféle mezőgazdasági ág rászorul ma a támogatásra. A földadó elengedése folytán, miután 34 millió pengőt tesz ki a földadó, az előállott budget-hiányt pótolni kell és ezt célozza a lisztforgalmi adó. Méltóztassék azonban tudomásul venni azt és kérem a párt nevében a mélyen t. földinívelésügyi miniszter urat, hogy alkalomadtán, amikor majd erről a kérdésről nyilatkozik és amikor a rendelet napvilágra jön, olyan módon méltóztassék a lisztforgalmi adó kérdését rendezni, — erről meg is vagyok győződve, ismerve az ő lelki berendezését és gondolkodásmódját — hogy ne legyen összefüggésbe hozva azzal a háborús kifejezéssel, amely a haditermény idején volt, hogy «fejkvóta» arányában, vagy fejkvóta szerint legyen megállapítva a lisztforgalmi adó. (Jánossy Gábor: Nincs is fejkvóta!) Ez a fejkvóta kifejezés abszolút rossz. Az én tiszteletteljes kérésem az, — amit nem foglalok indítványba — hogy a mezőgazdasággal foglalkozó egyének, illetve a birtokososztály, a gazdaközönség és a munkásság részére is rugalmasan méltóztassék megállapítani az adagolást, azért, hogy azon a harmonikaszerű megállapításon belül figyelembevéve az illető gazda, vagy munkás családi körülményeit, (Jánossy Gábor: Ügy van!) családtagjainak számát, vidékenkint a kenyérfogyasztás mértékét, úgy legyen az megállapítva, hogysem a gazdákat, sem a munkásokat semmiféle sérelem ne érje. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) A gazda, vagy munkás fogyasztási szükségletét egyetlenegy fillér adó sem fogja terhelni. (Jánossy Gábor: Ügy van! Ügy van! — Farkas István: De aki veszi a gabonát, azét igen!) Kérem azt is, hogy azok-