Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-101

408 Az országgyűlés képviselőházának 101. ülése 1932 június 9-én, csütörtökön. Andaházi-Kasnya Béla: Sem próbaszívás, sem dugsegély címén! Más ide be nem tenné többet a lábát s az államtitkár úr nagy garral bejött! — Zaj.) Ennek a javaslatnak elfogadása előfeltétele annak, hogy további komoly redukciók, elevenbe vágó, komoly megtakarítások keresztülvibetők legyenek. (Halljuk! Halljuk!) Az álláshalmozásban 2—3—4—5—6—12 állásig is felmenő egyéneknek nem lehet megvédeni 'többszörös állásukat és egyidejűleg- egyetlen állásukból kihajigálni a kenyérkereső egyéneket. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Megítélésem szerint a parlamenti összeférhetlenséggel egyformán fontos a tisztviselői összeférhetetlenség. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) A tisztviselők összeférhetlenségének rendszeréről beszélek és ez nem támadás akar lenni a munkájukat sokszor rendkívül lelkiismeretesen teljesítő tisztviselőkkel szemben. Nem az ő személyükkel, hanem a rendszerrel szemben voltam, vagyok és leszek a legélesebb ellentétben, amely azt a helyzetet idézte elő, hogy miniszteriális osztályok, amelyek valamilyen gazdasági, termelési ágnak, valamilyen üzemnek, vagy üzletnek miniszteriális ellenőrzésére vannak hivatva, egyidejűleg üzletfelek, üzlettársak, igazgatósági tagok, vagy felügyelőbizottsági tagok (Ulain Ferenc: Ügynökök!) legyenek ezeknél a vállalatoknál. Ha végeredményben kötelességüket helyesen akarják teljesíteni, akkor vagy az egyik, vagy a másik irányban kínos dilemmába kell hogy kerüljenek, mert a közszempontokat jól kielégíteni és a vállalati érdekeket teljes lélekkel szolgálni olyan emberfeletti feladat, amelyet halandó és sokszor vétkes emberektől elvárni lehetetlenség. A magyar köztisztviselőtársadalom erkölcsi integritása és reputációja érdekében (Helyeslés balfelöl.) kérem önöktől, hogy ami'kor a képviselői Összeférhetlenséget —. remélem, végre szigorúan — szabályozzák, (Ulain Ferenc: Nem lesz abból semmi!) vessenek véget a tisztviselői összeférhetlenségnek is. Méltóztassanak elhinni, hogy azok a keresetek, amelyekhez

r ma nem is sok tisztviselő jut, — nem sok egyénről van itt szó, hanem kirívó esetekről (Ügy van! ügy van! balfelől.) — végeredményében rendkívül kínossá és kellemetlenné teszik — azt mondhatnám — az országban minden közgazdaságilag komolyan gonidblkozó ember helyzetét, amiikor tárgyilagosan lakarván a maguk munkáját végezni, nap-nap mellett már a statisztikai adatok kutatásánál is az^ egyes miniszteriális osztályokban érdekeltségekbe, érdekelt egyének ellenállásába, vagy sokszor azt mondhatnám, egyoldalúságába ütközik bele az ember ési nem tud keresztülhatolni azon

1 a hálón, amelyet a képviselői, tisztviselői, bankári és vállalati összeférShletlenségnek összegabalyított rendszere erre a magyar közéletre ráborított. (Ügy van! Ügy van! a báloldalon.) T. Ház! Én általaiban — hogy egy konklúzióval vJégezzein mai beszédemet — arra akaromi a t. Hass figyelmét felhívni, hogy még a legtökéletesebb gazdasági intézkedések esetén isi» — amelyeket sajnálattal nélkülözünk ezideig a t- kormány részéről — a lelki tényezőktől, a lélektani momentumoktól és a tömegek íbizalmától legalább annyi függ az ilyen válságos időkben, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon) mint a gazdasági konzekvenciáknak tudományos vagy elméleti mérlegelésétől. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) T. Ház! A mai felfordult, kritikus világban nem is azon van a hangsúly, hogy valamilyen gazdasági intézkedés tényleg tökéletes-e, vagy sem. A hangsúly ott van, hogy a tömegek helyesli k-e, vagy helytelennek tartják-el A legzseniálisabb ötlet is könyörtelenül elbukik, ha a tömegek érzése, gondolkodása szembefordul vele.. Ez az, amit én Nyugaton különösképp pen megtanultam akkor, mikor a különbölző demokratikus országokban járva és tanulmányozva helyzetüket, mindenütt azt láttam, hogy a titkos választójog népnevelő hatása alatt az alkotmány sáncai közé beeresztett tömegek természetszerűleg nem nyersen kormányozzák önmagukat. A nép szervezetlenül a #

maga dolgát egymagában seholsem képes^ vinni, de a titkos választói jog arra kényszeríti minden nemzet intelligenciáját, minden nemzet vezető társadalmát, hogy elvégezze azt a szervező, nevelő, azt a politikai nevelő munkát, amelyre az intelligenciának is szüksége van. (Ügy van!) Nemcsak a népnek van szüksége arra, hogy politikai vezetői és szervezői legyenek, akik minden felforgató, szélsőséges vagy hangulatkeltő politikával szemben egy szilárd nemzeti politika alapjain tarthassák meg őket; az intelligenciának, ennek a magyar intelligenciának legalább olyan szüksége van a titkos választójogra, mint a magyar népnek, hogy megtanulja végre megtenni a kötelességét a magyar néppel szemben. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon. — Ulain Ferenc: A tisztviselő ne legyen kiszolgáltatva örökké a hatalom nyomásának!) T. Ház! Talán más helyzet adódnék itt ebben a Házban, ha nem egy erkölcstelen, erőszakos választás rossz emlékével a hátunk mögött, hanem egy becsületes, lojális, tisztességgel végigvívott választás után, tényleg valamennyien úgy állhatnánk itten, mint a magyar nép köréből becsületesen megválasztott képviselők. Nekem is komoly választási küzdelmem volt Miskolcon Eeisinger Ferenc t. képviselőtársammal, de a titkos választójog igenis lehetővé tette azt, hogy becsületes férfiak tisztességes mérkőzése legyen az a választás és ne hajtóvadászat egymással szemben, ne olyan ha jtóvad ászát, amelyről itt a Házban, a Ház egyik minisztere éppen a választásokkal kapcsolatban megemlékezett. T. Ház! A nemzet lelkében a bizalmat, az intelligencia és a magyar nép között a kohéziót, az összetartást, a magyar tisztviselőtársadalom gondjaira bízott tömegek között egy lelki kooperációt más, mint egy becsületes uolitikai rendszer, létrehozni nem képes, (Ügy van! Ügy van!) a baloldalon.) és csak egy becsületes, a tömegek 'bizalmára támaszkodó politikai írendszer tud megbirkózni az ilyen természetszerűen súlyos és mélybevágó gazdasági válsággal, amilyet mi most átélünk. Nagy áldozatokat kell ennek a nemzetnek még meghoznia, súlyos időkkel, kemény viharokkal kell ennek a nemzetnek még dacolnia, de, t. Ház! hogyan tudjunk ezekkel a^ viharokkal dacolni, amikor itthon, saját országunkban nem tudjuk azt a nemzeti összefogást létrehozni, amelyet nem szolgálhat semmi más, mint egy becsületes, tisztességes alapon megvívott politikai küzdelem. (Zaj balfelől.) Okkal, vagy ok nélkül, még ez sem fontos. Amíg az országnak széles tömegei úgy érzik, hogy a magyar választások nem az ő felfogásuk eredményét tükröztetik vissza, amíg a közvélemény meg van győződve, hogy a Képviselőház a maga összetételében és személyeiben nem jelenti a magyar nép tényleges reprezentációját, (Ügy van! balfelől.) hanem egy felülről rájuk erőszakolt rendszer exponenseit, amíg a magyar nép úgy érzi,