Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-101

Az országgyűlés képviselőházának 101. hogy akik a magyar nemzet vezetői voltak, egy évtizeden keresztül, nem szolgálták a magyar nemzetet, hanem uralkodni akartak rajta, addig a magyar nép széles tömegei részéről csak húzódozva, ele ellenszenvvel, csak vontatottan, de lélek nélkül várhatjuk azokat a nagy áldozatokat, amelyekre pedig a nemzetnek szüksége van. Itt van az a súlyos feladat, itt van az a súlyos felelősség, amely önökön nyugszik, t. többség, mert önök a többség, a hatalom látszólagos birtokában akár még évekig erőszakolhatjuk és tarthatjuk kezünkben a hatalmat, (Berki Gyula: Nem tesszük!) de ha önök a nemzet érdekében akarják munkájukat elvégezni, akkor rá kell szánniok magukat arra a lépésre, amelyen az elmúlt év folyamán Európának úgyszólván valamennyi parlamentje végigment, ahol okkal vagy ok nélkül a gazdasági válságért politikailag felelős kormányok — nem is azt mondom, hogy ezt a válságot ők idézték elő, vagy ők voltak bűnösök benne — új választásokat tartottak. Egy milliók sorsa fölött diszponáló kormányzat értékelését nem a szándékok, nem az intenciók szerint, hanem az eredmények alapján kell elvégezni. Azokat, akik milliók sorsa fölött diszponálnak, nem mentik föl a felelősség alól a tisztességes szándék vagy a jóindulat, hanem csak az elért konkrét eredmények. És akik ezekért a katasztrofális eredményekért politikailag felelősek, azok a földgömbön mindenütt félreállottak. A földgömbön mindenütt átadták helyüket olyan férfiaknak, akik lehet, hogy nem jobbak mint ők voltak, de a tömegektől több bizalmat várhatnak, mert nem felelősek semmiért, ami a múltban történt, és különösképpen akkor, amikor az a ferde helyzet áll fenn, hogy már a választások idejéből kifolyólag sincs meg az összhang nemzet és parlament között: kétszeres súllyal esik latba az a kötelességük, hogy ihelyre kell állítani az ország rendje, békéje, a nemzet fejlődése és boldogulása érdekében nemzet és parlament között a megzavart összhangot, (Ügy van! Ügy van! Helyeslés balfelöl.) amelynek hiánya 1918-ban egyszer már éreztette a maga vészes konzekvenciáit. E konzekvenciák elkerülése minden magyar embernek — és itt nincs pártkülönbség közöttünk — egyformán kötelessége. E kötelesség teljesítése érdekében azonban, t. Ház, azt a minimális áldozatkészséget a nemzetnek el kell várnia önöktől, hogy módot adjanak az országnak arra. hogy titkos választójog alapján végrehajtandó becsületes választásokon megalkossa magának azt a törvényhozást, amelyik megoldja a nemzet mai sorsdöntő problémáit. (Ügy van! Ügy van! Helyeslés a baloldalon.) Az aDpronriációt nem szavazom mejj. (Élénk helyeslés,, éljenzés és ta/os a baloldalon. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Berki Gyula! Berki Gyula: T. Képviselőház! Az előttem szólott t. képviselő úr igen érdekes felszólalásával ez alkalommal nem kívánok foglakozni, (Magyar Pál: De talán az utolsó részével!) de miután beszédének utolsó passzusában a pártra és kormányunkra, továbbá arra a politikai berendezkedésre, amely ma érvényben van, megjegyzéseket tett, ezekre mégis kivételesen a magam szempontjai szerint válaszolni óhajtok. Bizonyos ellenmondás van a t. képviselő úr ama kijelentésében, hogy a tömeg érzésére és szimpátiájára kritikus körülmények között ülése 1932 június 9-én, csütörtökön. 409 rendkívül sokat kell adni, és másrészről a között, hogy befejezésként alludált az 1918-as időkre, amikor, sajnos, bizonyos tömegérzésekre, amelyek beteges érzések voltak, (Gr. Hunyady Ferenc: Meg kell előzni!) bizonyos szimpátiákra, amelyek beteges szimpátiák voltak, a nemzetnek nemcsak vezetői, hanem — sajnos — a tömegek is hallgattak. Azért van ellenmondás a két megállapításban, mert igénytelen nézetem szerint a nemzet bukása nem 1918-ban történt, hanem 1917 május havában, a gyöngyösi tűzvész alkalmával, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) ahol megtörtént a nemzeti koncentráció tekintettel arra, hogy egy állítólagos tömegszimpátia és tömegérzés azt kívánta és félreállíttatott a legkritikusabb körülmények között ^ egy lelkében és testében hamisítatlanul kemény és magyar férfiú, aki igénytelen meggyőződésem szerint nem a tömegek szimpátiájára, de lelkiismeretéré, elszántságára, akaraterejére és képességére hallgatva, még e kritikus időkben is többet tudott volna a nemzet számára menteni, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) mint amit azok a tömegérzések alapján pozícióba került férfiak 1917ben és 1918-ban a nemzet számára megmentettek. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Gr. Hunyady Ferenc: Jobban becsüljék meg Tiszát, semhogy mindig az ő halotti leplével akarnak takarózni! — Zaj a jobboldalon.) T. képviselő úr, én Tisza István szülőföldjét 11 évig képviseltem. Titkos választójog alapján, a nép akaratából 5000 szavazattöbbséggel kaptam az első mandátumot, kaptam azután még kettőt, tehát t. képviselő úr, jogom van ahhoz, hogy a magam meggyőződését hirdessem. Arra kérem önt, hogy ne illessen engem azzal a váddal és az én politikai barátaimat, hogy mi Tisza István halotti szemfedelébe kapaszkodunk. Nekünk erre nincs szükségünk. (Gr. Hunyady Ferenc : Mindig csak ezt halljuk az uraktól!) De ezt a történelmi tényt, tisztelt gróf Hunyady Ferenc képviselő úr, nem lehet egy közbeszólással megváltoztatni. (Gr. Hunyady Ferenc: Csak egy beszéddel meghamisítani! — Vázsonyi János: Nem merték elparentálni ebben a teremben! A legnagyobb szégyen! — Kun Béla: Senki sem kísérte el! — AndaháziKasnya Béla: Es most itt élősködnek belőle! — Zaj.) Minél kritikusabb egy nemzet élete, minél nehezebbek szociális és gazdasági viszonyai, nemcsak tehetségben és erkölcsiekben, de tettrekészségben és elszántságban is bátor, hamisítatlan magyar férfiakra van szükség. (Andaházi-Kasnya Béla: És a néptanácsban legalább megvédte?.) Én a néptanácsban nem védtem meg, mert annak tagja nem voltam. Bocsánatot kérek, ne akarjanak engem közbeszólásukkal zavarba hozni, mert figyelmeztetem önöket, hogy míg a néptanácsban itt a túloldalon ülő képviselő urak közül néhányan helyet foglaltak, én a mitrovicai szerb börtönben ültem, mert nem voltam hajlandó Szerbiának hűséget fogadni. Nem fogadok el tehát az áldozatkészségből, nem fogadok el az önfeláldozásból semmilyen oldalról kioktatást. Ringy-rongy ügyeknek nem vetem r oda magam, de az igazi nemzeti érdekekért mindig kész vagyok lelki és testi erőmet feláldozni. (Éljenzés és taps a jobboldalon.) T. Ház! Én nem fogok vitatkozni a túloldallal, bármennyire kívánatos volna is ez a vita, hanem szigorúan alkalmazkodom ahhoz a kerethez, amelyet felszólalásomban magamnak kijelöltem. 55*