Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-101

Az országgyűlés képviselőházának 101. bilitása nemcsak a termények árától, hanem a termelési költségek magasságától is függ, (Ügy van balfelől.) és ha az egyik oldalon a terményárakat lefelé szorítja az igen t. kormány számos intézkedéssel, a másik oldalon viszont a termelési költséget az iparcikkek és az üzemanyagok árának drágulása folyton emeli, végeredményben, ha • a bevételem napról-napra csökken, de a kiadásom napról-napra nő, akkor a mezőgazdaságnak minden körülmények között tönkre kell mennie és tehetek amit akarok, dolgozhatom, amint akarok, a tönkremenés az egyedüli lehetőség a magyar mezőgazdaság számára. Sajnálattal látom azt, hogy e felszólalásom egyikére sem kaptam még sehonnan sem konkrét választ. (Magyar Pál: Nem szokás!) Hónapokkal ezelőtt szólaltam fel például vány olaj termékek kényszexkartellje ellen. Hogy mennyire igazam volt, mi sem bizonyítja jobban, mint az azóta bekövetkezett helyzet. Felszólalásom idején 50 fillér volt a benzinkutaknál a benzin ára s a kormány a kényszerkartell esetére körülbelül 10 filléres áremelést helyezett kilátásba, vagyis 60 fillér volna ai könnyű benzin ára,. A kényszerkartell meghiúsulása következtében az importőrök konkurrenciája felbomlasztotta a benzinkartellt és ma 39 fillérért lehet kapni azt a benzint, amelyet 60 fillérért kellene vásárolni, iha a kényszerkartell létrejött volna. Amikor az élet maga ilyen frappánsan (bizonyítja azt, hogy igenis árdrágítás folyik számos igen fontos cikkben, (Ulain Ferene: A tejet^ most drágították meg! Most emelte fel a tej árát két héttel ezelőtt a tejkartell!) amikor az élet maga bizonyítja ezeknek az állításoknak a valódiságát, azt kérdezem, hogy ebben az állítólag agrártöbbségű Képviselőházban (Kun Béla: Miért emelték fel a motalko árát!) miért nem tudjuk megtalálni a hatályos eszközöket nem ahhoz, hogy bárkinek a legális keresetét, bárkinek a tisztességes polgári keresetét megrövidítsük, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) hanem, ahhoz, hogy legalább a magyar mezőgazdaság üzemanyagainak indokolatlan árdrágítását állítsuk meg és szállítsuk le annyira a szén, a benzin, a petróleum^ a kocsikenőcs,' a vas, a bőr, a juta árát, (Klein Antal: Az élesztőét!) amennyire a tisztességes polgári haszonnal együtt legálisan még szabad kalkulálni. Ismételten r rámutattam arra, hogy nincs is 'ma az országban semmiféle olyan hatályos hatósági szervezet, amely ennek a funkciónak eleget tudna tenni, mert hiszen az árvizsgálóbizottság csak árelemző hatáskörrel van felhatalmazva, de semmiféle hatósági jogkört sem az önköltség megállapítása, sem a könyvek ellenőrzése, sem az árak legális megállapítása tekintetében nem gyakorolhat. Itt nem árelemző bizottságra van szükség, hanem árdiktatúrára, (Elénk helyeslés a baloldalon.) amely először megszabja az árat és majd azután méltóztassanak igazolni hónapokon keresztül, ha tetszik, hogy az indokolt, vagy indokolatlan volt-e, (Ügy van! — Helyeslés.) de 24 órán belül le lehet és le kell menni az árakkal legalább oda, ahol a bankzárlat elrendelésekor ezek az árak voltak. (Elénk helyeslés a baloldalon. — Kun Béla: Hol van az agrárkormány! — Andaházi-Kasnya Béla: Bizony, ha mi ülnénk ott, majd máskép lenne!) En egy ízben már rámutattam arra, hogy azok a gondolatok, amelyeket itt bátor voltam már számtalanszor kifejteni, nemcsak az én egyéni felKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ IX. ülése 1932 június 9-én, ósütörtökön. 4;o7 fogásomat tükröztetik vissza. Angliában,,az ipar van olyan értékes tényező, mint CsonkaMagyarországon. (Zaj.) Tudom, hogy gondo-* lataimon mosolyog a földmívelésügyi miniszter úr, (Andaházi-Kasnya Béla: Itt mindenki mosolyog!) de mivel nem ismeri ezeket a tényeket, talán nem is veszem tőle rossznéven, ha mosolyog rajtam. (Szilágyi Lajos: Joga van mosolyogni és nem ezen mosolyog.) Amikor azonban az angol ipar a safe guarding rendszerét Baldwin akkori miniszterelnök alatt megkapta, amikor megkapta azt a bizonyos mérsékelt előnyt jelentő vámvédelmet, a legelső elv, amelyet felállítottak Angliában, az volt, hogy a safe guarding-ban, vámvédelemben csak az az iparág részesülhet, amely a maga árkalkulációját, könyveinek megvizsgálását, önköltségének megállapítását, munkaviszonyainak ellenőrzését, könyveinek, keresetének a legmesszebbmenő ellenőrzését a kormányzat részére biztosítja. (Gr. Hunyady Ferenc: Ügy van!) Teljesen képtelen állapot az, hogy akkor, amikor egy rendkívül magas harci vámtarifa által védett területen itt egy- iparnak szabad élni és fejlődni, amikor tovább megyek a valutáris nehézségek, a devizakorlátozások következtében a vámvédelem hatásai sokszor csak megerősíttetnek, akkor, amikor hovatovább a behozatali tilalmak rendszerén keresztül már semmiféle külföldi konkúrrencia az árakra mérséklőleg nem hathat, a gyáripar itthon az országban szabadon, ellenőrizhetetlenül és r azt r mondhatnám diktatórikus módon maga állapíthassa meg az eladási árakat. (Ügy van! Ügy van! a báloldalon) Nincs a földgömbön még egy ország, amely ilyen tehetetlenül szolgáltatja ki a maga fogyasztóközönségét. (Andaházi-Kasnya Béla: Ezen mosolyoghat a miniszter úr!) Ügy van, ezen méltóztassék mosolyogni. (Andaházi-Kasnya Béla: Ezen azután van mit mosolyogni! — Szilágyi Lajos: Most meg Magyar Pál mosolyog! Hogy lehet egy magyar képviselőnek mosolyognia?! — Kun Béla: A fogyasztók ezrei meg százezrei pedig nyomorognak! — Magyar Pál: Hát végre is szabad mosolyogni! — Szilágyi Lajos: Természetes. En is úgy értem. — Kun Béla: A mosoly országa!) Ma délelőtt Gaal Gaston t. képviselőtársam és pártvezérem beszédének befejező részében rámutatott arra, hogy számos kényszerintézkedés, számos keserves szükségintézkedés tényleg elkerülhetetlen ebben az országban. Redukálni kell a költségvetési kereteket, le kell mondani nagyon sok olyan kultúrintézményről, amely talán szívünkhöz és lelkűnkhöz nőtt. Redukálni kell, vagy legalább is redukálni kellett a múltban az illetményeket és a fizetéseket. (Ulain Ferenc: Redukálni kell a kormányt elsősorban! Alaposan lereduk»^

,;; A nullára! — Derültség.) Van azonban bizonyos erkölcsi, bizonyos kronológiai sorrend, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) amelyet feltétlenül be kell tartani. Lehetetlen az, hogy nekikezdjünk a leépítésnek és az emberektől az egyetlen egy állásukat elvegyük, ^ amíg az álláshalmozások rendszere intézményesen mea-szüntetve nincs. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Én ismét és ismét idehoztam és ide fogom hozni azt a rövid egy mondatból álló határozati javaslatot, amelyet az Északamerikai Egyesült Államok törvénytárából írtam ki és am elv nem e^yéb, mint az, hogy közpénztárb'1 kétféle címen senki rendszeres illetményt nem húzhat. (Ügy van! Ügy van! Taps balfelől. — 55