Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-101

Az országgyűlés képviselőházának 101. hajtották végre. Amikor sikerült a cseheket kiűzni, ettől a sikertől felbuzdultak, a cseheket üldöző-be vették és Kassáról, Eperjesről és Bártfáról is kiűzték őket. Csak akkor, amikor azt látták, hogy ezzel a ténykedésükkel nem a hazának tesznek szolgálatot, hanem a diktatúrának, tagadták meg az engedelmességet és tették le a fegyvert. Eletük kockán forgott, de ők nem voltak hajlandók rablóharcot folytatni. Ez a megbízható, hazafias munkásság soha nem sztrájkolt és ma, ezekben a súlyos időkben is, dacára annak, hogy nélkülöz, mégis erős pillére a gyárnak. Az igen t. kereskedelemügyi miniszter úrnak, valamint a kormány több igen tekintélyes tagjának több ízben volt alkalma meggyőződést szerezni a gyárnak erről a kiválóságáról, és én itt azzal a tiszteletteljes kéréssel fordulok a miniszter úrhoz, hogy ennek a. gépgyárnak a fenntartásához is ragaszkodjék, vegye azt pártfogásába és kövessen el mindent, hogy ezekben a súlyos időkben némi munkához jusson. A lehetősége ennek megvan, mert vegyük csak figyelembe azt, hogy az Államvasutaknak olyan régen elavult típusú mozdonyai is szolgálatot teljesítenek, amelyek még a múlt század 60-as, 70-es éveiben készültek és amelyeknek gőzfogyasztása óránként és lóerőnként 16—18 kilogramm. Ezeknek az ócska mozdonyoknak a helyébe az ócska vas árának felhasználásával készíttessen az Államvasút a mai viszonyoknak megfelelő, 5 és 6 kilogramm gőzt fogyasztó mozdonyokat. Ez nemcsak tetemes szénmegtakarítást jelent az Államvasutaknak, hanem munkaalkalmat is nyújt úgy a gyárnak, mint a magániparnak és a magánkereskedelemnek . A költségvetés tárgyalása folyamán több képviselőtársam az ipar fejlesztése érdekében, az ./par körébe tartozó fontosabb újítások elsajátítása céljából szaktanfolyamok rendezését szorgalmazta. En is szükségesnek tartom ezeknek az ipari tanfolyamoknak rendszeresítését és kérem az igen t. miniszter urat, hogy támogassa anyagilag is^azokat, akik ilyen tanfolyamokat sikeresen végeznek. Súlyos és gondterhes időket élünk, de én bizalommal tekintek a jövőbe. Bár tudatában t vagyok annak, hogy a takarékosság kényszerítő hatása alatt csak az ország legszükségesebb, legnélkülözhefcetlenebb szükségleteit tudja kielégíteni a kormány, mindazonáltal azzal a kéréssel fordulok hozzá, hogy legalább a kisfizetésű tisztviselők, valamint a munkások redukált fizetését törekedjék a lehetőség szerint a legközelebbi alkalommal visszaállítani. A költségvetéshez a felhatalmazást megadom. (Helyeslés a közében.) Elnök: Szólásra következik

1

? Frey Vilmos jegyző: Eckhardt Tibor! ÍMéskó Zoltán: Még három egységespárti bejöhetne, kevesen vannak!) Eckhardt Tibor: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassék megengedni, hogy az appropriációs vita során ne általános jelentőségű és ne általános politikai természetű kérdésekkel foglalkozzam, mert az után a beszéd után, amelyet Gaal Gaston igen t. képviselőtársam és pártvezérem itt elmondott, úgy érzem, nekem az általános politikai kérdésekhez lényeges hozzátennivalóm nincs. Éppen ezért méltóztassanak megengedni, hogy néhány fontosabb kérdést kiragadva, csak ezeknek a kérdéseknek újabb megvilágítására, aláhúzására és hangsúlyozására szorítkozzam jelen felszólalásom során. Főleg azzal szeretnék foglalkozni, hogy a ülése 1932 június 9-én, csütörtökön. 403 legközelebb reánk következő nyári hónapokban, amikor előreláthatólag nem fog együtt ülni a Képviselőház, minő perspektíva vár reánk? Minő események, minő kilátások azok, amelyekre fel kell készülnie ennek a törvényhozásnak, mielőtt nyári szabadságra elmenne? Nem szeretek sem túl sötét, sem feleslegesen optimista képet rajzolni. Lemérve azonban az eshetőségeket, kénytelen vagyok azt a megállapítást tenni, hogy a nemzetközi viszonyoknak semmiféle meg javulására a közeli hóna, pókban komolyan számítani — sajnos -— nem lehet. Ebben a tekintetben csak megismételem azt a jóslást, amelyet hónapokkal ezelőtt egyízben már bátor voltam tenni, amely jóslást annak idején a t. túloldalon ülő t. képviselőtársaim fejcsóválva és hitetlenül fogadtak, amikor rövidesen a bankzárlat elrendelése után rámutattam arra, hogy hosszú, válságos korszakra kell berendezkednünk. En itt nem a ma. gyár belső helyzetről beszélek, hanem arról, hogy a nemeztközi helyzet várható alakulása — sajnos — olyan, hogy a válságok egymásratorlódására, hosszú, vészterhes, nehéz, súlyos időkre kell berendezkednünk, (Gr. Hunyady Ferenc: TTgy van!) mégpedig nemcsak azért, mert ez a valószínű, sőt — azt kell mondanom — bizonyos lehetőség, hanem azért is

; mert egy előrelátó kormánynak és törvényhozásnak mindig a legrosszabb eshetőségre kell felkészülnie. (Ugy van! Ügy van! balfelől.) Mert ha ezek az általam előrelátott súlyos válságok nem következnek be, abból az országnak kára nem lesz, ha felkészülten várjuk ezeket, de ha újból készületlenül találják ezt a nemzetet ezek a gazdasági és politikai konvulziók, amelyeket, sajnos, előre kell látni, akkor ebből igenis nagy és súlyos kára, sőt veszedelme származhatik ennek a nemzetnek. T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy elsősorban azzal «a kérdéssel foglalkozom, amely kérdéssel ma Eber Antal igen t. képviselőtársam is elsősorban foglalkozott szakszerű beszédében, t. i. a külkereskedelmi helyzet várható alakulásával, azzal a szituációval, amely adódni fog a ^magyar mezőgazdaság részére abból a tényből, hogy — azt kell mondanom — nyakunkon az új termés és az a veszedelem, az a szinte bizonyosra vehető veszedelem, hogy ezt az új termést, amelyet a gazdaközönség nem lesz képes bizonyos adagolással a piacra vinni, amelyet a gazdaközönség nem képes például jövő tavaszig eltenni és kivárni, hogy azt majd egy kedvezőbb konjunktúra során értékesítse, mondom, szituáció áll előttünk, hogy folyó év augusztusában, szeptemberében a magyar gazdaközönség óriási tömegekben lesz kénytelen a pénztelenség következtében ezt az új termést piacra dobálni. (Ügy van! Ügy van! balfelől. — Felkiáltások: Potom pénzért!) Teljesen készületlenül állunk itt ma ennek a feladatnak lebonyolítására, sem meglévő külkereskedelmi szerződéseink nem nyújtanak lehetőséget arra, hogy export útján vezessük le ezt az árutúlkínálatot, sem a belföldi kereskedelem, sem a -bankok által nyújtott hitellehetőségek nem nyújtanak erre lehetőséget, de tovább megyek, a Nemzeti Bank aranyfedezeti szituációjában még az a lehetőség sem áll rendelkezésünkre,^ hogy^ a megszokott 'búzakampányfinanszírozási módon bizonyos mértékig lehetőséget nyújtsunk az összevásárlásra a nagyobb vállalatoknak, bankoknak és kereskedőknek. Attól tartok, hogy az a szituáció fog itt bekövetkezni, amelyet tavaly például Er-