Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-95

34 Az országgyűlés képviselőházának 95 zott óriási készleteket kellőképpen és kellő eloszlással értékesíthesse. A mezőgazdasági termelés értékesítésének kérdése a legaktuálisabb kérdése az egész gazdasági politikának. Hogy ez az értékesítési lehetőség nem olyan szomorú és sivár, mint aminőnek feltüntetni akarják a közeljövőt illetőleg, arra nézve bizonyos reménysugarak mutatkoznak. (Halljuk! Halljuk!) Az első az, hogy a világ gabonafeleslege a legutolsó időkben, lényegesen csökkent. Míg az 1930/31-iki gazdasági évről Broomhall összeállítása szerint 1932-re még 125 millió métermázsa búzafelesleg jött át — mások szerint ez a menynyiség pláne 168 millió métermázsa volt, — ma ugyanezen forrás szerint ez a 125 millió métermázsa felesleg 55 millió métermázsára apadt le, tehát csaknem egyharmadára annak, aminek felvételén még két évvel ezelőtt a fejüket törték. A másik tényező, amely reménysugarat rejt magában, ä búzavetésterületének feltűnő csökkenése a világon. A német mezőgazdaságkutató intézet, az Institut für landwirtschaftliche Forschung szerint ötmillió hektárral csökkent a búzavetésterület Kína és Oroszország nélkül. Az Unió, az Eszakamerikai Egyesült Államok földmívelésügyi minisztériumának jelentése szerint az Egyesült Államok területén az idén 11 millió acre-vel kisebb r a ibúzavetésterület, mint volt az előző gazdasági évben. Ez a két bíztató jelenség azonban még nem oszlatja el azokat a súlyos aggodalmakat, amelyeket a mezőgazdasági értékesítés terén kétségtelenül konstatálnunk kell. Sem magának gabonafeleslegünknek elhelyezésére, sem megfelelő ár elérésére vonatkozóan ezidőszerint semmiféle biztosítékunk nincsen. Az a felmerült gondolat, hogy búzamonopólium létesítésével kellene ezt a kérdést megoldani, amely gondolat úgy mezőgazdasági szakkörökben, mint a Felsőházban is felmerült, két oknál fogva keresztülvihetetlen. Az egyik az, hogy az az óriási tőke, amely ennek a búzamonopóliumnak létesítéséhez és lebonyolításához szükséges és amelyet a hozzáértők legalább 120 millió pengőre becsülnek, ezidőszerint sem a kereskedelem, sem a bankok, sem más tényezők által elő nem állítható, a másik pedig az, hogy — amint a szomszédos Jugoszláviában tapasztaltuk, — egy gabonamonopólium óriási szervezete, bonyolódott bürokratizmusa és nehéz mozgása feltétlenül az erre a célra összegyűjtött alap teljesen hiábavaló felhasználásához vezet. Ilyen körülmények között tehát a húzamonopólium felállítása semmiképpen sem jelentené és jelenthetné a kívánt megoldást. A másik felvetett terv, az export-monopólium behozatal, amely hozzáértők becslése szerint 20—25 milliót igényelne, szintén nem tartozik talán az ideális megoldások közé. (Élénk helyeslés a középen.) Tisztelt Ház! Az állami beavatkozásnak tehát a gabonaértékesítés szempontjából arra kell irányulnia, hogy a kellő áron való értékesítés biztosítása történjék meg az államnak e célra rendelkezésre álló eszközeivel. Ez pedig, amint a t. kormány csak a legutóbbi nanokban is bejelentette, egyedül a tervbe vett, de még pozitíve meg nem teremtett jó referenciák életbeléptetésével látszik lehetségesnek. Nem tudom, de az igen t. földlmíveléstigyi miniszter úr bizonyára meg fogja erősíteni, vagy meg fogja cáfolni azokat az adatokat, amelyek szerint a preferenciákra vonatkozó tárgyalások már bizonyos érési stádiumba jutottak. Állítólag az olaszokkal való megegyezés kétmillió métermázsára ülése 1932 június 2-án, csütörtökön. vonatkoznék s a preferencia 25 lira körül mozogna, ami 7*5 pengőnek felelne meg. A franciákkal való tárgyalás 800 ezer métermázsára vonatkoznék, 25 frankos preferenciával, ami 5 pengőnek felelne meg. A németeket szándékosan utoljára hagyom, mert erről bővebben akarok szólni. Az osztrákokkal és a csehekkel való megállapodás úgylátszik, szintén a levegőben lóg. A csehieknél állítólag havi 100 ezer métermázsás kontingensről beszélnek, ennek a megállapítása azonban még szintén teljesen bizonytalan. Nagyon fontos és nagyon érdekes a német preferencia kérdése. Itt egészen a legutóbbi napokig egymillió inétermázsás preferenciáról beszéltek, amely a vám 25%-ának felelne meg. Ez a vám métermázsánkint 18 márka, ennek 25%-a tehát 4.5 márka volna, ami körülbelül 7 pengőt tenne ki. Itt azután felmerül az az érdekes kérdés, amelyet a legilletékesebb tényezők egyike a legutóbbi napokiban jelentett be, hogy t. i. Németországgal olyan megállapodás jött volna létre — és ez az egész kérdés megoldását jelentené — amely szerint a német birodalom hajlandó volna megfelelő preferenciával 4 millió métermázsa búza átvételére. A 4 millió mé' termázsa átvétele azonban, ami szinte lehetet lennek látszik, ugyané bejelentés szerint, egy még érdekesebb feltételhez köttetnék, t. i. miután Németországnak augusztusban már saját termése felhasználására kellene a súlyt helyeznie, erre a nagy kontingensre csak akkor reflektálna, ha Magyarország augusztusig képes volna neki leszállítani. Tudjuk, Ihogy a ma várható termés mellett körülbelül 4—4.5 millió métermázsa export feleslegünk volna. De az évtizedes tapasztalatok után — amit valószínűleg az igen t. földmívelésügyi kormány is meg fog erősíteni — kétségtelen, hogy a 4 millió métermázsának augusztus 1-ére való leszállítása a fantáziák birodalmába tartozik. Ha tehát ez feltételként szabatnék meg a Németország által való átvételhez, annyi volna, mintha teljesen immagináriussá tennék ezt a szép ajánlatot. (Űgy> van! balfélől.)Ha látjuk, hogy ma a búza októberi árá nak becslése, — hiszen a tőzsdén nem jegyzik a búzát — 13 pengő körül mozog, akkor azt kell mondanunk, hogy mi lesz júliusban, ami- ' kor évtizedes tapasztalatok szerint, de kiváltképpen az idei sanyarú viszonyok közt, bizonyos jelentékenyebb kvantum, ha távolról sem 4 millió métermázsa, a szűkölködő gazdák részéről piacra fog dobatni. (Holitscher Károly: De nincs készlet!) T. képviselőtársam, aki gazda, éppenúgy mint én, nagyon jól tudja, ha a gazda meg van szorulva, akkor egyszerre tud július l(Mke és 30-ika közt készletet előteremteni. Erről nincs szó, ez nem is vitás. Csak az a veszedelem, hogy ha ezek a preferenciák fix nem köttetnek le és nem kezdenek működni aratáskor, viszont egy, két vagy nem tudom hány millió métermázsa búza júliusban egyszerre elkészül, milyen hatással lesz ez az árakra és nem fog-e olyan katasztróifális nyomást gyakorolni a piacra, amely tekintet nélkül a világparitásra, az itteni helyi viszonyok közt és az itteni helyi megszorultság következtében bajokat idézhet elő. (Br. Biedermann Imre: Különösen, mikor a kereskedelemnek nincs pénze!) Ügy van, tehát monopóliumot sem lehet létesíteni a szegény, koldus kereskedelemnek. Tisztában vagyunk avval, hogy a kereskedelmi szerződéseknek mi az értéke, kivált az utóbbi években, amikor a tegnap létesített kereskedelmi szerződést holnap az illető állam