Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-101

Az országgyűlés képviselőházának 101. azt állítani, amit nemrégen egy volt magyar miniszterelnök nekem mondott, hogyha nálunk a minisztériumoknak egyetértőleg kellene fellépniök, azok között rövidesen kitörne a vámháború. (Derültség.) Nem akarom azt mondani, hogy ennek dokumentumait látjuk itt, holott mondhatnám egész jogosultsággal ezt is, de az bizonyos, hogy három minisztérium közül vagy az egyik, vagy a másik, vagy a harmadik: vegye át egységesen ennek az ügynek vezetését, mert azokat a súlyos csapásokat elszenvedhetjük, amelyeket el kell szenvednünk a világgazdasági helyzetből, de az lehetetlen, hogy még azon felül is szenvedjünk. Lehetelen azt megmagyarázni, — végre is, más agrárállamok is vannak a világon — hogy a világ összes államai között miért a mi külkereskedelmi forgalmunk csökkent az összesek között a legjobban, (Eckhardt Tibor: Az egész világon!) és tessék azt megmagyarázni, hogy e mellett miért emelkedik még mindig külkereskedelmi mérlegünk paszszív szaldója? Végül még csak egy szót akarok ahhoz szólni, hogy az igen t. pénzügyminiszter úr tegnap mintegy mentegetődzött azért, hogy ő a kamat terén engedményeket akar tenni és hogy ne tulajdonítsa a Képviselőház ezt a világért sem annak, hogy ez azért történik, mert a Képviselőház minden pártja részéről ebben az irányban egységes akarat nyilvánult meg. En, összehasonlítva a 25 évvel ezelőtt ugyanebben a parlamenti teremben szerzett tapasztalataimat, már láttam azt, hogy az igen^ t. kormány sajátossága az, hogy ezt az egész parlamentet egy végtelenül kellemetlen, kényelmetlen és felesleges intézménynek tekinti, (Eckhardt Tibor: Undok társaság! — Derültség!) és ez nem vezethet másra, mint !hogy egy olyan magas intelligenciájú, olyan végtelenül jóhiszemű úriember, mint amilyen a t, pénzügyminiszter úr, szükségesnek látja exkuzálni magát azért, mert valami gyanú támadhat, hogy ő talán a parlament nyomásának engedve tett valamit egy közérdekű ügyben. Ebből levonjuk azt a következtetést, hogy ez 'a választói rendszer túlélte magát, mert maga a kormány sem tekinti többé — ebből a nyilatkozatból látszik — ezt a parlamentet a nemzet közvéleménye valóságos kifejezőjének. (Ügy nem! balfelől.) Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Éber Antal: Azonnal befejezem. (Jánossy Gábor: A következtetés nem helyes!) En tehát azok mellett a közgazdasági szempontok mellett, amelyeket bátor voltam felhozni, azért sem viseltetem bizalommal az igen t. kormány iránt, mert az elháríthatatlanul, elkerülhetetlenül és múlhatatlanul szükséges választójogi reformot az általános egyenlői és titkos választójog irányában, 'halasztja és nem akarja megvalósítani. (Taps a baloldalon.) Ezekből az okokból vagyok kénytelen kijelenteni, hogy nem fogadom el a költségvetést. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a baloldalon.). A szónokát többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János: Tankovits János! Tankovits János: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Idei költségvetésünk a tavalyival szemben 158,564.000 pengővel kevesebbet irányoz elő, ennek ellenére még sem látom, hogy az adó bárhol is kevesebb volna, vagy az adóteher enyhülne. így vagyunk a mezőgazdaságnál, az iparnál, a kereskedelemKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ IX. ülése 1932 június 9-én, osütörtökön. 391 nél, sőt így vagyunk a tisztviselőknél, vagyis mondjuk, a szellemi osztálynál is. p Ennek a pártnak híve voltam és vagyok, tagja vagyok tizenharmadik esztendeje. De azért tartozom a kormánynak, tartozom a nemzetnek azzal, hogy rámutassak azokra a hibákra, amelyekei választóim szempontjából sérelmesnek tartok. Minden képviselőtársaim, a kormány, de minden józan felfogású ember is látja, tudja, hogy a gazdaközönség valósággal a megsemmisüléssel küzd. Ezen valahogyan segíteni kell. 'süléssel küzd. Ezen valahogyan segíteni kell. Az egyik baj onnan származik — először is vissza kell háború kitört és valami okos ember javaslatára, legalább annak tartotta magát (Jánossy Gábor: Abból még nem következik, hogy az!) és az igen t. kormányok legtöbbnyire azt hiszik, hogyha valaki szépen fülbemászó magyarázatokkal jön és a kérdés egyik oldalát megvilágítja, hogy az jó is lesz, •— amikor megalakították a Haditermény részvénytársaságot. Es mit láttunk a^ háború alatt ennek a Haditerménynek munkája folytán? Tudjuk nagyon jól, illetve én is tudom, hogy a mi kis országunkból vittek kenyeret még más országba is, a háború alatt, ennek ellenére azonban a mi kenyerünknek elégnek kellett lennie. De mi történt? Azt hiszem a t. Ház akárhány tagja emlékszik rá, hogy a lövészárkokban maradt a kenyér, holott a katonaság éhes^ volt, (Jánosy Gábor: Ez igaz!) idehaza az utcán feküdt a kenyér, (Jánossy Gábor: Ez is igaz!) holott idehaza is volt éhség. Mi volt ennek az oka? Az, hogy üzérkedtek. Az a türelmes papiros megengedte, — nem akarok e tekintetben senkit sem megbántani, de nem tudom magamat szebben kifejezni — (Jánossy Gábor: Űgyis igen szép kifejezés ez!) hogy 94%-os kitörlést is írtak elő, holott mind tudományosan, mind a gyakorlatig életben régen tudott dolog, hogy egy métermázsa búzából embernek való

1 és élvezhető lisztet csak annyit lehet kiőrölni, mint ahány kilót ugyanabból a búzából egy hektoliter nyom. Ha egy hektoliter 78, vagy 80 kilót nyom, akkor ugyanabból a 100 kilóból lehet 78, vagy 80 kiló embernek élvezhető lisztet kiőrölni, nem pedig 94 kilót. Ezt még tetézte a felületes viszgálat, ellenőrzés, — mert hiszen ellenőriztek, de nem. a dolog lényegét — tetőzte az, hogy lelkiismeretlen emberek, hogy több legyen, a súly, porral együtt őrölték meg a gabonát és így az ehetetlenné vált. Amikor a Haditermény megalakult, akkor — jól emlékszem — azt mondták: nem szabad többnek, mint 5% osztaléknak, osztalék vagy haszonnak lenni. Méltóztassék megnézni, miből készült az a hatemeletes palota? Es mi volt tulajdonképpen a Haditermény? Hinterland volt; aki csak tehette, oda bújt el. (Jánossy Gábor: Ebben igaza van!) r Továbbá megalakult a Gok., amelynek munkáját nem lehet szerencsésnek mondani. Azután jött a forgalmi adó különböző formáival, jött a boletta, s most jön a lisztforgalmi adó. Nem győzöm eléggé kérni a t. Házat és a kormányt, tekintsen már el ettől a borzasztó bábáskodástól, illetőleg kenéstől, mert nem a malmokat bosszulják meg, hanem a gazdaközönséget; mindebből a gazdaközönségre háramlik vissza a károsodás, ami megnyilvánul a búza alacsony árában. Ha az igen t. kormány komolyan és — hozzá kell tennem —körültekintéssel és szaktudással akar a gazdákon segíteni, akkor szerintem elérhetné ezt úgy, ha összehívná a nagymalmok, illetőleg a kereskedelmi malmok vezetőit és a hivatásos gabonakereskedőket és azt 53