Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-101

392 Az országgyűlés képviselőházának mondaná nekik: a belföldön legyen a búza 20 pengő, a malmokat pedig az őrlés tekintetében bizonyos határok közé szorítaná úgy, mint a háború előtt volt. Ha a búza a háború előtt 20 pengő volt, illetőleg ennek megfelelő értékű, akkor a legszebb liszt, a Ogg liszt ára ennek mégegyszerese lehetett, a búza árának a fele a korpa lett. A most említett 20 pengőhöz viszonyítva tehát^ 10 és 40 pengő közé volna beosztva a többi osztályba tartozó liszt és őrlemény. Tudom, t. Ház, hogy most azt mondja a kormány: honnan venném azt a pénzt, amely a kivitelhez kell, mert hiszen kifelé nem tudjuk a búzát 20 pengőért eladni. En már a múltkor a költségvetés általános vitája során felemlítettem beszédemben, hogy méltóztassék a 40 és 10 pengő közötti különbözetben, amely a korpa és nullás liszt ára között van, átalányt kivetni a malmokra. Az tiszta pénz lesz és azt közadók módjára lehetne behajtani. Akkor nem emésztené fel a pénzt az a borzasztó adminisztráció, amely idáig is ezt mind felemésztette és amely nem tett jó szolgálatot ennek az országnak és ennek a nemzetnek. Mondom, ilyen értelemben lehetne a gazdákon segíteni. Ami pedig a kivitelre kell, azt a malmokra átalányban kellene kivetni és minden^ részvénytársasági vállalat évi tiszta nyereségéből egy bizonyos hányadot el kellene venni. Hiszem, hogy az a 30—40 millió pengő, amely a kivitel finanszírozásához kellene, így összegyűlne, itt benn pedig a fogyasztással azt teszi a kormány, amit akar. Félpengő, vagy egy pengő lehetne a búzaárban aszerint, hogy milyen a búza fajsúlya, de ha általában 20 pengő körül lenne a búza ára, akkor volna a gazdákon segítve. Ezzel szemben mit látunk? A kormány elengedte a földadót. Általában talán 2 pengő esik 1 hold földre, van ahol több, van ahol kevesebb. Veszek példának egy 100 holdas gazdát, aki egyszerre mentesül 200 pengő földadótól. De ott van a lisztforgalmi adó. (Ügy van! balfelöl.) Amikor a bolettát tárgyaltuk, az első 3 pengős bolettát, figyelmeztettem a delegációs teremben az akkori kormányt, hogy ezzel nem segítenek a gazdákon, mert ez le fogja nyomni a piaci árat, vagyis ennyivel lejjebb száll a piaci ár. Fölényesen azt mondották, hogy nem. Én erre azt mondottam, tessék húszpengős bolettát csinálni, meg tetszik látni, hogy 1 pengő lesz a forgalmi ár a piacon. Még nagyobb volt a fölényeskedés. Méltóztassék elbírálni, mi történik. A 3 pengős bolettánál a búza ára 12—15 pengő között volt, a 10 pengős bolettánál volt 7—8 pengő. Ugyanígy a 12 pengős lisztforgalmi adó is le fogja nyomni a búzaárat legalább 3 pengővel. Nem sokat mondok, inkább keveset. Egy 100 holdas gazdának legalább két vágón búzának megfelelő termést kell eladni. 600 pengőit veszít. Hol van itt •segítve a gazdán? De tovább megyek és kérem szíves türelmüket. (Halljuk! jobbfelől.) Ehhez értek foglalkozásomból és tapasztalatomból kifolyólag. Tovább megyek magyarázatában, hogy ezeknek a malmoknak vexaturájával, rendszabályozásával, a laikusok által történő beavatkozásokkal — hogy mit szabad és mit kell tenni — hova jutottunk. Méltóztassék valakinek megnézni egy tudományos alapon felállított vegykísérleti állomást. Meg fogja látni: van ugyan a búzaszemben 50—60% sikértartalom, de elsőrendű sikértartalom van 12, maximum 15%. Minthogy a malmokat ennyire megrendszabályozták és így . ülése 1932 június 9-én, csütörtökön. szorították arra, hogy valami hasznot megélhetésükre mégis kihozzanak, ma az az eset van a nagymalmoknál, hogy kivesznek 50% első lisztet. Ez az oka annak, hogy a mi lisztünket a külföldi piacokon nem keresik és így az csak a belföldi piacra szorul. Nem a malmokat védem, hanem azt mondom, amit Széchenyi István, a legnagyobb magyar mondott, hogy ha a magyar lisztnek jósága a külföldi piacokon tért hódít, annak jó hatása a búzánál nyilvánul meg, a magyar mezőgazdaságnál. En a falut képviselem és amikor ezt hibáztatom, a falu népét védem abban a tekintetben, hogy így lenne az ő búzájának ára, ha külföldre a mi búzánk liszt alakjában menne ki, nem őrletlen állapotában. Ez is súlyos károsodása a mezőgazdaságnak, a gazdáknak. Mindezek után felemlítem, hogy nem látom a kormány költségvetésében és programmjában, hogy megvalósítja azt, ami a népnek ebben a borzasztó szegénységben előnyére válnék. Úgy tudom, nem cáfolta meg senki sem a nagy Baross Gábornak vasúti tarifarendszerét, s úgy tudom, hogy az bevált. (Jánossy Gábor: Ügy van! Úgy van!) Ö máról-holnapra leszállította a tarifát a felére és a bevétele mégis több volt. (Jánossy Gábor: Mint a filléres vonatoknál.) Mélyen t. Ház! Ez a körültekintés? Ez a törődés ezzel a néppel, ezzel a nemzettel? Bár ón tisztelettel vagyok a kormány iránt, de azt tartom, tekintettel kell lenni a népre. A kormánynak tudnia kell, hogy mi van most már az országban. A falu népe mind tönkremegy, sokszor nincs egy kiló sóra, vagy petróleumra pénz a házban és ha akármilyen életbevágó dolog miatt fel kell jönni Budapestre, vagy el kell menni valahova, pénz nincs. 50—60'—100 kilométerre mennek az emberek gyalog, mert nincs 2 pengőjük. (Zaj.) Sok szó esett itt egy kérdésről, amely engem elszomorít, amikor bárhonnan hallok ilyen támadásokat, leleplezéseket, mint amilyen a múlt napokban történt a dohánygyárakkal kapcsolatban a szívási próba kérdésében. Ha I jól hallottam, az igen t. pénzügyminiszter úr valamilyen formában azt mondotta, hogy nem ) tudja, mennyi régi dohány van raktáron, amit nem tudnak eladni. Méltóztassék olcsóbban adni, talán úgy több haszna volna a kormánynak. Hiszen a 15—20 évvel ezelőtti dohányárakhoz képest ma talán 5—6-szorosan drágább a dohány. Hol van itt a józan ész, hol van itt a nép iránti szeretet vagy a néppel való törődés? (Peyer Károly: Tessék átülni ide!) T. képviselőtársam, ha önök többségbe jutnának, ha önök volnának kormányon, legyen meggyőződve, hogy csodát önök se csinálnának, hibák akkor is volnának. Egyébként sokkal ellenzékibbek voltunk húsz évvel ezelőtt, mint önök. (Jánossy Gábor: Azóta megöregedtünk, az a baj!) A gazdák megsegítése kapcsán fel kell említenem még azt is, hogy ugyanakkor, amikor a gazdákon segíteni akar a kormány és elengedi a földadót, akkor felemeli 100%-ára a vagyonadót és 30%-kal a jövedelemadót. Én nem teszem fel a kormány részéről azt, amit sokan feltesznek. Megjegyzem, nehéz helyzetben vagyok, mert valamit fel kellene tennem, í vagy felületességet, tudatlanságot, vagy nemtörődömséget, de nem szeretném egyiket sem feltenni. Valahol mégis hiba van, mert úgy néz ki a dolog, mintha a t. kormány valami elengedést juttatna a nép számára, elengedné az adóját, de ez úgy történik, hogy valami zsong-