Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.
Ülésnapok - 1931-101
Az országgyűlés képviselőházának 101. lett 30%-kai adóztassuk meg az exporttevékenységet, a parlament eltűri és szankcionálja. Es ezt nálunk mezőgazdasági politikának nevezik. (Eckhardt Tibor: Teljesen igaza van! Szószerint így van! Nem lehet ellentmondani!) Amikor ezt felhoztam, azt mondották: nekünk az aranyhoz kell ragaszkodnunk, nekünk az aranytól nem lehet eltérnünk, mert hiszen mi az aranypengő intézményét életbeléptettük, és mihelyt erre az útra lépünk, erre az állam proponált korlátolt szabadforgalomra, nyomban ki fog derülni, hogy a papírosárfolyamok nem fedik teljesen a külföldi jegyzéseket, tehát az aranypengő fogalmát nem lehet tovább fenntartani. Erre azt kérdezem: ha mi fenntartjuk a zugforgalomban való árjegyzéseket, amelyeket végeredményben mindenki ismer, sőt továbbmegyek: ha nyilvánosan közzé lehet tenni az arany árának ingadozását a budapesti tőzsdén, amit mindenki, mindennap az^ újságokban elolvashat — és, 'ha az arany árának ez az ingadozása és fluktuálása nem szünteti meg annak lehetőségét, hogy azt a szuppoziciót. íhogy az aranypengő annyi, mint a papírpengő, ennek ellenére fenn lehet tartani, akkor az én meggyőződésem szerint az a körülmény, hogy az exportőr és az importőr zárt magánforgalomban kicserélhesse devizáit, valób an nem fogja az aranypengő intézményét jobban sérteni, mint ahogy mindezek sértették. Hiszen Ausztriában részben meg is valósították ezt, nem ilyen szabadforgalom révén, hanem úgy, hogy a Jegybank átutalja az exportőröket az importőrökhöz, és ezek azután la szabad árfolyamalakulás szerint adják el egymásnak a devizákat, és ez nem akadályozza az Osztrák Bankot abban, hogy ugyanúgy, mint a mienk, szépen tovább közölje azokat a bizonyos hivatalos árfolyamokat, amelyektől ezek a valóságos kurzusok természetesen eltérnek. De azt mondják: hja, kérem, ez az árszínvonalat szörnyen emelni fogja és rögtön inflációra fog vezetni. En az infláció tekintetében nem állok Gaal Gaston t. képviselőtársam pártján, és a kormány javára írom és nagyon helyeslem azt, hogy kezdettől fogva mindenféle infláció ellen volt, — ezt talán felesleges is itt bővebben kifejtenem — de kérdezem, miért idézne ez elő inflációt 1 ? Valóban az exportra kerülő mezőgazdasági cikkek ára évente 80 millió pengővel többet fog eredményezni, és — Isten őrizz — ezzel talán be fog állni az is, hogy idebent az országban is, talán, a túlságos kínálatban levő mezőgazdasági produktumok ára, egy árnyalattal meg fog javulni. (Eckhardt Tibor: Annyi baj legyen. '(Kérdezem: ez az, amit ebben a mezőgazdasági országban meg kell akadályozni, ez az, amit, mint egy olyan veszedelmet kell tekinteni, amelyet el kell hárítani. Ezt sem az ipar, sem a kereskedelem nem hogy nem kívánja, hanem ellenkezőleg, az iparnak, a kereskedelemnek, a bankoknak s bárkinek, aki a közgazdaságig élet terén mozog, csak egy szempontja és érdeke lehet, az t. i.. hogy legfőbb termelési águnk szűnjék meg végre ezzel az emésztő deficittel dolgozni, mert ez az emésztő deficit aláássa az ipar, a kereskedelem, a bankok és ŰZ egész hitelszervezet alapjait. (Simon András: Garantálja a képviselő, úr, hogy az iparcikkek ára nem megy feljebb?) T. képviselő úr, éppen erre akarok rátérni. Azt mondják, igen, de az importált iparcikülése 1932 június 9-én, csütörtökön. 389 kek ára emelkedni fog. Figyelmeztetem a, t. Házat, hogy a Tyler-féle jelentés szerint és a külkereskedelmi statisztika szerint a Jegybank azokon a bizonyos alacsony árakon, hivatalos árakon az importált iparcikkek árának csak 40%-át szolgáltatja, (Ügy van! Ügy van!) 60%-át ma is zúgforgalomban szerzi be az ipar és a kereskedelem. A 60% után tehát ma is viseli ezt a 30%-ot. (Peyer Károly: Már benne van az angol posztóban ! ) Már most azt méltóztatnak hinni, hogy az iparos és a kereskedő pontosan kiszámítja azt, hogy csak^ éppen ennek a 60%-nák az ázsióját üti íhozzá az árújához és a 40% után a Világért sem üti hozzá ezt az ázsiót? Mondjuk, ha ez így van, — amit emberileg senkitől sem lehet követelni, mert végeredményben valószínűleg az egész 100% után hozzáüti, — akkor is, vagyis ha most utólag emelné annak a 40%-nak árát is 30%-kai, pontos számítást végeztem, hogy ez az irányadó iparcikkeknél milyen befolyást gyakorolna, — hiszen ez csak a nyersanyag árára vonatkoj zik —, és eredményül azt kaptam, hogy olcsó munkásingnél ez az emelkedés kitesz 1%-ot, a jutazsáknál, amelynél a nyersanyag sokkal több mint a munkabér, kitesz maximálisan 2 és egynegyed százalékot, olcsó férfiruhaanyagnál 0.8%-ot és így tovább végigvezetve^ minden fontos iparcikknél elenyésző csekélységet. (Eckhardt Tibor: Seholsem éri el a 3%-ot!) Ha óriási túlzásba akarunk esni, nem mondhatunk egyebet, minthogy ők most már nem kapnák meg azt a 40%-ot sem hivatalos árfolyamon, akkor az iparcikkek általános árszínvonala, a nagy túlzást akairunk elkövetni, 2%-kai emelkednék. (Simon András: Ennyi volna indokolt, de nem így fognak számolni!) Ne méltóztassék itt jóslatokba bocsátkozni, mert végeredményben ne tessék elfelejteni, hogy annak & kereskedőnek és iparosnak nem valami kéjes élvezet, amikor büntetőtörvények tiltják így, a zugban megszerezni ezeket a valutákat (Jánossy Gábor: Az igaz!) és azt a rizikó-prémiumot külön is megfizetnie. De kérdezem, minden egyébtől eltekintve, szabad-e tűrnünk a közerkölcs szempontjából ezt az állapotot, (Jánossy Gábor: Ez igaz!) amikor tudjuk és nyitott szemekkel nézzük, hogy összes importunknak 60%-a tilalmazott úton kerül forgalomba és akkor — igen helyesen — a büntető igazságszolgáltatás keze megáll, mert ez ellen az abszurdum ellen nem tud védekezni, hogy börtönbe zárjon olyan embereket, akik semmi egyebet nem követtek^ el, minthogy az üzemük, ^ iparuk fenntartásához nélkülözhetetlen, szükséges anyagokat behozzák. (Jánossy Gábor: Élni akarnak!) Élni akarnak nemcsak önmaguk, hanem közgazdasági életünk érdekében is. Kérdezem, hogy lehet ezt az immorális állapotot tűrni"? Hogy lehet pusztán csak annak a nagy érdeknek szempontjából, hogy sikerüljön az annyira-amennyire jövedelmező mezőgazdasági termelést évi 80 millió pengővel megadóztatni, tűrni ezt az egész dzsungelt? Tűrjük azt, hogy vannak törvények, amelyeket senki sem tart be és senki nem tud betartani, mert betartásuk sokkal nagyobb igazságtalanság lenne, mint amilyen igazságtalanság abe nem tartásuk. Kérdem, hogy az igeii t. kormány látja-e és ismeri-e ezeket a körülményeket? Látja-e és ismeri-e, hogy mi folyik ezen a téren, és mivel tudja indokolni azt, hogy amikor itt heteken át zúg az egész ország olyan kedvezmények miatt, amelyeket kedvezményeknek nevezünk, s amelyeket a mezőgazdaság
