Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-101

Az országgyűlés képviselőházának 101. Én azonban mégis azt látom, hogy ezek az orvosszerek mind úgy elhúzódnak, amelyek mind az európai krízist, mind a magyar gazdasági válságot enyhíteni fogják, hogy hiába mondjuk a hitelezőknek: várjatok, mert nektek van vesztenivalótok, ha nem vártok, most nem tudunk fizetni, de ha lehet, majd fizetünk. Hiába mondjuk, mert közben mi fogunk elveszni. (Ügy van! balfelől.) Nem mondhatom, hogy nem kell közreműködni, hogy ezek a nagy európai kérdések megoldódjanak, de vannak sürgős intézkedések, (Andaházi-Kasnya Béla: Máról-holnapra megtenni!) amelyek pillanatnyilag valami enyhülést hoznak. Úgy hallom, hogy Csizmadia képviselőtársunk fog valami határozati javaslatot benyújtani. Nem ismerem, de azokból, amiket eddig általában a vitában és beszédekben hallottunk, megállapíthatom azt az öt pontot, amelynek megvalósítására tulajdonképpen szükség van. Szükség van kamatleszállításra, azután a transzferintézmény valamiféle reformjára, a földteherrendezésben a keretek kitágítására, hogy bevonassanak azok is, akik eddig nem voltak bevonva. Addig is azonban, mert ez hosszú procedura, fel kell függeszteni az árveréseket és el kell végre törölni a végrehajtási és árverési költségeket. (Ügy van! balfelől.) Ezt nem tudom megérteni, hogy fél esztendővel ezelőtt a 33-as bizotságban én és még többen felhoztuk, előadtuk, mi lesz az árverési költségekkel, hiszen úgy halmozódnak, hogy felülmúlják azokat az összegeket, amelyek miatt az árverések történnek. Akkor az igazságügyminisáter úr azt mondotta, hogy ez a kérdés megoldást fog nyerni. Elmúlnak hónapok és az ember kénytelen olyan leveleket kapni és olyan jelenségeket látni, hogy 100 pengőért, 50 pengőért (Gaal Gaston: Közben le kellett már számítoltatni 50 millió kincstári hitelt!) árverések folynak és az elárverezettnek minden ingó vagyonát az árverési hiénák néhány pengőért megveszik. Ez lehetetlenség és méltóztassék elhinni, szomorú kép, ha a falu népének hangulatát nézem. De már nem is csak szomorú. Akik a földmíveléssel foglalkoznak, tartozzanak bármilyen foglalkozáshoz, nem tudják hónapok óta megkapni az öt, tíz, húsz vagy száz pengős jövedelmet. Ezek hogyan gondalnak arra az emberre, még csak akár a tisztviselőre is, akinek 500—600 havi készpénzfizetése van és mindazok a dolgokra, amelyek önmagukban nem nagyok, hiszen a tisztviselő is szenved és nélkülöz, mégis ezek a fizetések mások előtt micsoda nagy ideálokká és nagy reménységekké lettek. (Gaal Gaston: Eldorádó!) Ide sorolóin tehát éppen ezért a sürgősen előterjesztendő kérdések közé az álláshalmozás, vagy a mammut jövedelmek kérdésének valamelyes elintézését is. (Andaházi-Kasnya Béla: Mióta sürgetik!) Hiszen erről szintén esztendők óta beszélünk, még ha nincs is ennek valami nagy anyagi előnye, akkor is bele kell fogni. (Ulain Ferenc: Nem kell megszavazni a költségvetést, igen >t. képviselő úr! — Magyar Pál: Nagyon konzekvens! -— Gyömörey Sándor: Ex-lexbe nem lehet menni! — Ulain Ferenc: Az más dolog!) Nem haladhatunk abban a tempóban, amelyben haladtunk eddig az úgynevezett racionalizálás terén sem, hogy tudniillik mindig a tisztviselők fizetésének lenyesésére gondoltak, ellenben a racionalizálás az állami életben, a közigazgatásban majdnem semmi volt. Könyveket azonban olvastam a kormánybiztos részéről, (Erdélyi Aladár: De a testvérét kjineilése 1932 június 9-én, csütörtökön. 373 veztette közigazgatási bírónak! Ez volt az első!) Mert sajnos, igaza van Korányi Frigyes báró pénzügyminiszter úrnak, hogy: ez is áldozatot fog megkívánni, a csatatéren megint el fognak hullani exisztenciák. (Gaal Gaston: Miért mindig a magyarok pusztuljanak?) De a társadalomnak alkalmazkodnia kell a szűkebb keretekhez. Az új német kormány, a nagy Németország kormánya — mert végeredményben Németország akkor is nagy, ha le van tiporva és ha nagy bajokban van is — programmjában az áll: «Állami életünknek a nemzet szegénységéhez mért átalakítása alig jutott túl néhány gyenge kezdeményezésen.» (ügy van! balfelől.) Ezt mondja a német kormány a német állapotokra. (Ulain Ferenc: Nálunk meg se kezdték!) Reánk vonatkoztatva ez sokkal nagyobb mértékben áll, mert még mindig látok fent is, ismétlem: fent is (Ulain Ferenc: Legfent is!) olyan intézményeket fenntartani és olyan dolgokat, amelyekre nincs szükség. (Erdélyi Aladár: A Mftr. részvényeit megveszik!) Ezekben a sürgős és fontos gazdasági kérdésekben, azt hiszem, még a kormányelnök úr intenciójával is találkozom, amikor azt mondom, hogy mindegyikünknek pártkülönbség nélkül össze kell fognunk. (Ulain Ferenc: Először feloszlatni a Házat! — Andaházi-Kasnya Béla: Feloszlatni!) Én a parlamentarizmus veszélyének, sírásójának tartom azt, ha a pártok osztályérdekek szerint járnak el, (Igaz! Úgy van!) de most a pártok fogjanak össze egy egységes gazdasági programm megvalósítására. (Ulain Ferenc: Tíz hónap alatt nem csináltak semmit! — vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Mindig csak követelnek a képviselő urak a kormánytól! — Zaj.) Elnök: Bajcsy-Zsilinszky képviselő urat kérem, maradjon csendben. Turi Béla: Ezt, mint mondtam, a parlamentarizmus veszélyének tartom. (Felkiáltások a baloldalon: Miért îde mondja est? Miért erre az oldalra?) Azért mondom az ellenzék felé és azért nem nézek a miniszterelnök úr felé, mert itt vannak nagyobbszámban és az udvariasság azt követeli, hogy ide forduljak. De a kormánynak is szól. (Ulain Ferenc: Tessék megnézni, hány képviselő van odaát! — Kun Béla: Ketten vannak odaát! Csizmadia András képviseli az egész kisgazdatábort! — Erdélyi Aladár közbeszól. — Zaj.) Elnök: Erdélyi képviselő urat kérem, maradjon csendben. Turi Béla: A parlament pulverizációját sem szeretem. Különben is az érdekek szerint való pártcsoportosulás is tulajdonképpen a parlament szellemét és lényegét sérti mégis azt kell mondanom, hogy ha ezt látjuk, ha ilyen a helyzet és ha a nemzetet a mezőgazdaság fellendítésén keresztül lehet csak megmenteni, akkor a kormány álljon elő a gazdasági programmal és anak keresztülvitelében segítsünk mindnyájan. (Ulain Ferenc: Először új parlamentet!) Ne járjunk külön utakon, amikor egy cél felé haladunk. (Kun Béla: Új parlamentet, titkos választójoggal!) Azzal végzem beszédemet, hogy a felelősség a kormányzásban bátorságot is követel és^ ezt megfordítva, azt is tudom, hogy minden bátorságért felelni is kell, és ez is felelősség a nemzettel szemben. (Ulain Ferenc: Nem nagyon szoktak felelni!) Mégis azt mondom, akik mernek és akarnak ebben az irányban a helyzet javítására összefogni, azok támogassák ezt a célt és adják meg a kellő' erőt ennek a programmnak keresztülvitelére,