Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-101

370 Az országgyűlés képviselőházának 101 embernek, ha lelkiismeretes politikus, politikai lelkiismeretvizsgálatot tartani. T. Ház! All ez mindenkor, de különösen áll ez ma, amikor kétségkívül válságos helyzetben vagyunk, amikor még ez a zöld füzet is az utóbbi hónapok pénzügyi politikáját feltárva, bizony azt mutatja, hogy csak április hónapban is a 63 millió kiadás mellett esak 51 millió volt a bevétel. Amikor a gazdasági nyomorúság folytán az elszegényedés oly mértékben jelentkezik, különösen a falvakon, hogy ez már ijesztő és hozzáteszem, hogy amikor néhány hét múlva ez a Ház einapoltatik, tehát tulajdonképpen hosszú időn át parlament nélkül folyik majd a kormányzás, akkor különösen kötelessége az embernek ebben a helyzetben és ilyen körülmények között ezt a politikai lelkiismeretvizsgálódást megtartani. T. Ház! Talán ma egyetlen párt sincs könnyebb helyzetben, mint az a párt, amelyhez tartozni szerencsém van, amelynek a kormányhoz semmi köze. (Egy hang a baloldalon: Mióta?) Azóta, hogy Ernszt Sándor miniszter a kormányból kilépett. Ez teljesen független párt, amely sem a kormánypárti politikához, sem az ellenzéki politikához nincs lekötve, mert amint lekötöttség lehet egy kormánypárti politikában való aktív részvétel, éppenúgy lekötöttség szokott lenni az ellenzékiség politikája is, amikor tulajdonképpen mindent, ami a Ház és a kormáay részéről elébekerül, megopponál, nem fogad el semmit és ezt úgy akarja feltüntetni az ország előtt, hogy indokolhassa ezt az ő tagadó szavazását és álláspontját. Ez a helyzet reánk nézve nem forog fenn. Mi minden megkötöttség és elfogultság nélkül tarthatjuk meg ezt a legszabadabb lelkiismeretvizsgálódást és ezt a politikai ítélkezést. Es azt hiszem, hogy az ilyen ítélkezés és ilyen vizsgálódás ilyenformán őszintébb is lehet. Sokszor hallok ellenzéki t. képviselőtársaimtól olyan nyilatkozatokat a Házban, de különösen kint és hallottam már a Bethlenrezsim alatt is, hogy a kormányt nem szabad megbuktatni, mert ki tudja, mi lesz és mégis az ellenzéki álláspontot a választók felé úgy dokumentálják, hogy ők minden pillanatban szeretnék a kormányt leszúrni. Most is azt hallom, — nem egy ellenzéki képviselőtársamtól — hogy Károlyi Gyulát nem szabad megbuktatni, mert ki tudja mi jön, ellenben politikai magatartásukban ezt a konzekvenciát őszintén nem vonják le, nem állanak melléje, hanem úgy néz ki kifelé a kritikájuk, mintha mi, akik a javaslatnál támogatjuk álkormányt, ezzel az ország további leromlását és lezüllését mozdítanánk elő. Azért mondom, hogy talán őszintébb is lehet az ilyen politikai kritika, amely nincs se jobbra, se balra lekötve. T. Ház! Nagyon jól tudom, hogy olyan nehéz viszonyok között folyik a kormányzás, hogy a legnagyobb erőfeszítésbe kerülhetett az is, hogy ott vagyunk ma a múlt esztendő után, ahol vagyunk^ Ertem ezt elsősorban a pengőnek eddigi tartására, mert nem tudhatom és ssnki sem tudhatja, hogyha bekövetkezik a pengő elértéktelenedése és egy inflációs korszak következik, ma hol volnánk. Tehát ezt az erőfeszítést nekem már magában is értékelnem kell objektíve, minden politikától függetlenül. Azt is vallom, hogy azok az urak, akik ma a bársonyszékben ülnek, töviskoronával a fejükön gondolkoznak. Nem hiszem, hogy valaki irigyelné azt, aki ma Magyarország gazdasági, pénzügyi vagy ülése 1932 június 9-én, csütörtökön. akár külügyi politikáját irányítja. Elismerem, hogy a kormánynak egész szellemében a pártpolitikától való mentesség is megnyilatkozik. Megnyilatkozik a köztisztesség, a puritánság, amit senki sem tagad, megnyilatkozik a költségvetésen keresztül és azon túl is — tudjuk — a takarékosságnak szelleme. Azt a kötelezettséget, amelyet a kormány tavaly júliusban a Károlyi-féle programm alapján vállalt, azt mondhatjuk, teljesítette is, sőt az utolsó napokban Korányi pénzügyminiszter úr még abból a bátorságból is mutatott valamit, amit eddig nála hiányoltak és amit az ő pénzügyi politikájánál sokat emlegettek. En tehát ezeket látom, elismerem és mégis méltóztassanak megengedni, az összállapotokat tekintve és azt, hogy hogyan nő itt a gazdasági veszedelem és a falvakon milyen nagy már a falu lelkének megbomlása, megrendülése, azt mondom, hogy e mellett a szellem mellett minden jószándék, minden tisztesség mellett sem mehet minden úgy, amint eddig ment. (Müller Antal: Ügy van! Ügy van!) A dolgokon változtatni kell sok tekintetben, mert ha azok az elvek, irányok, amelyekre most rátérek, helyesek is voltak, úgy látom, még nem elegendők. Mi volt az egyik"? A budget egyensúlyának helyrehozása. Ez nagyon szükséges, ezt tanítják a könyvekben és a gyakorlatban is ezt vallják, hogy az államháztartás pénzügyi egyensúlyának helyreállítása alfája a kormányzásnak. De ez bizonyos egyoldalúság is azért, mert ha a politikai szemléletben csak ezt az egyetlen szempontot fogadom el és e szerint élünk, egy másik dolgot lehet észlelni, hogy teljesen felborul a magyar gazdasági életnek természetes egyensúlya. Miért mondom, hogy természetes egyensúlya? Mert Magyarország mégis csak földmívelőország. Akkor áll tehát fenn gazdasági életének egyensúlya, hogyha a mezőgazdaság — ha nem is mondom a mai viszonyok között, hogy virágzik, de — legalább nincs összeomolva és megrepedezve és meginogva képezi mindennek alapját. A mezőgazdaságon volna a súlypont és éppen ezen a téren tudunk — vagy legalább látunk — legkevesebb eredményt. Avval, t. Ház, hogy én a mezőgazdaságot mint a magyar nemzeti életnek súlypontját jelölöm meg, nem akarok iparellenes kormányzati politikát és nem akarom a mi pártunkra sem, amidőn ezeknek az agrárérdekeknek élén elől akar haladni, azt a vádat hagyni, hogy talán iparellenes politikát csinál; nem pedig azért, mert matematikailag tudjuk már, hogy ma Magyarország nemzeti jövedelméből az ipar jövedelme, hozama nagyobb, mint az egész mezőgazdaságé. Még néhány év előtt ugyebár egyáltalán nem így állt a helyzet. A mezőgazdasági nemzeti jövedelem 2'5 milliárdról viszszamenve, már a legridegebb számítások szerint sem éri el az egymilliárdot, amennyiben 800 millióra szokták taksálni. Nem követhetünk iparellenes politikát sem, mert népességünk sűrűsége nem engedi. A jelenben nem követhetünk azért sem, mert az egész devizapolitikát, amely a pengőt tartja,— és amelynek kell azt tartania — kell, hogy valami kivitellel is dolgozzék és ezen a téren talán még valami eredmény is van. A munkanélküliség, ez a nagy világkérdés is összefügg egy állam iparosításával, bár azt hiszem, a szociáldemokratapárt nem fogja megcáfolni, ha azt állítom, hogy Magyarországon azért kö;ael sem olyan nagy a tisztán, vagy igazán