Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-101

370 Az országgyűlés képviselőházának 101 embernek, ha lelkiismeretes politikus, politi­kai lelkiismeretvizsgálatot tartani. T. Ház! All ez mindenkor, de különösen áll ez ma, amikor kétségkívül válságos hely­zetben vagyunk, amikor még ez a zöld füzet is az utóbbi hónapok pénzügyi politikáját fel­tárva, bizony azt mutatja, hogy csak április hónapban is a 63 millió kiadás mellett esak 51 millió volt a bevétel. Amikor a gazdasági nyomorúság folytán az elszegényedés oly mér­tékben jelentkezik, különösen a falvakon, hogy ez már ijesztő és hozzáteszem, hogy amikor néhány hét múlva ez a Ház einapoltatik, te­hát tulajdonképpen hosszú időn át parlament nélkül folyik majd a kormányzás, akkor külö­nösen kötelessége az embernek ebben a helyzet­ben és ilyen körülmények között ezt a politikai lelkiismeretvizsgálódást megtartani. T. Ház! Talán ma egyetlen párt sincs könnyebb helyzetben, mint az a párt, amelyhez tartozni szerencsém van, amelynek a kormány­hoz semmi köze. (Egy hang a baloldalon: Mi­óta?) Azóta, hogy Ernszt Sándor miniszter a kormányból kilépett. Ez teljesen független párt, amely sem a kormánypárti politikához, sem az ellenzéki politikához nincs lekötve, mert amint lekötöttség lehet egy kormány­párti politikában való aktív részvétel, éppen­úgy lekötöttség szokott lenni az ellenzékiség politikája is, amikor tulajdonképpen mindent, ami a Ház és a kormáay részéről elébekerül, megopponál, nem fogad el semmit és ezt úgy akarja feltüntetni az ország előtt, hogy indo­kolhassa ezt az ő tagadó szavazását és állás­pontját. Ez a helyzet reánk nézve nem forog fenn. Mi minden megkötöttség és elfogultság nélkül tarthatjuk meg ezt a legszabadabb lelkiismeret­vizsgálódást és ezt a politikai ítélkezést. Es azt hiszem, hogy az ilyen ítélkezés és ilyen vizsgálódás ilyenformán őszintébb is lehet. Sokszor hallok ellenzéki t. képviselőtár­saimtól olyan nyilatkozatokat a Házban, de különösen kint és hallottam már a Bethlen­rezsim alatt is, hogy a kormányt nem szabad megbuktatni, mert ki tudja, mi lesz és mégis az ellenzéki álláspontot a választók felé úgy dokumentálják, hogy ők minden pillanatban szeretnék a kormányt leszúrni. Most is azt hal­lom, — nem egy ellenzéki képviselőtársamtól — hogy Károlyi Gyulát nem szabad megbuk­tatni, mert ki tudja mi jön, ellenben politikai magatartásukban ezt a konzekvenciát őszintén nem vonják le, nem állanak melléje, hanem úgy néz ki kifelé a kritikájuk, mintha mi, akik a javaslatnál támogatjuk álkormányt, ezzel az ország további leromlását és lezüllését mozdí­tanánk elő. Azért mondom, hogy talán őszin­tébb is lehet az ilyen politikai kritika, amely nincs se jobbra, se balra lekötve. T. Ház! Nagyon jól tudom, hogy olyan nehéz viszonyok között folyik a kormányzás, hogy a legnagyobb erőfeszítésbe kerülhetett az is, hogy ott vagyunk ma a múlt esztendő után, ahol vagyunk^ Ertem ezt elsősorban a pengőnek eddigi tartására, mert nem tudhatom és ssnki sem tudhatja, hogyha bekövetkezik a pengő elértéktelenedése és egy inflációs kor­szak következik, ma hol volnánk. Tehát ezt az erőfeszítést nekem már magában is értékel­nem kell objektíve, minden politikától függet­lenül. Azt is vallom, hogy azok az urak, akik ma a bársonyszékben ülnek, töviskoronával a fejükön gondolkoznak. Nem hiszem, hogy valaki irigyelné azt, aki ma Magyarország gazdasági, pénzügyi vagy ülése 1932 június 9-én, csütörtökön. akár külügyi politikáját irányítja. Elismerem, hogy a kormánynak egész szellemében a párt­politikától való mentesség is megnyilatkozik. Megnyilatkozik a köztisztesség, a puritánság, amit senki sem tagad, megnyilatkozik a költ­ségvetésen keresztül és azon túl is — tudjuk — a takarékosságnak szelleme. Azt a kötelezettsé­get, amelyet a kormány tavaly júliusban a Károlyi-féle programm alapján vállalt, azt mondhatjuk, teljesítette is, sőt az utolsó napok­ban Korányi pénzügyminiszter úr még abból a bátorságból is mutatott valamit, amit eddig nála hiányoltak és amit az ő pénzügyi politi­kájánál sokat emlegettek. En tehát ezeket látom, elismerem és mégis méltóztassanak megengedni, az összállapotokat tekintve és azt, hogy hogyan nő itt a gazda­sági veszedelem és a falvakon milyen nagy már a falu lelkének megbomlása, megrendülése, azt mondom, hogy e mellett a szellem mellett minden jószándék, minden tisztesség mellett sem mehet minden úgy, amint eddig ment. (Müller Antal: Ügy van! Ügy van!) A dolgo­kon változtatni kell sok tekintetben, mert ha azok az elvek, irányok, amelyekre most rá­térek, helyesek is voltak, úgy látom, még nem elegendők. Mi volt az egyik"? A budget egyensúlyának helyrehozása. Ez nagyon szükséges, ezt tanít­ják a könyvekben és a gyakorlatban is ezt vall­ják, hogy az államháztartás pénzügyi egyen­súlyának helyreállítása alfája a kormányzás­nak. De ez bizonyos egyoldalúság is azért, mert ha a politikai szemléletben csak ezt az egyet­len szempontot fogadom el és e szerint élünk, egy másik dolgot lehet észlelni, hogy teljesen felborul a magyar gazdasági életnek természe­tes egyensúlya. Miért mondom, hogy természe­tes egyensúlya? Mert Magyarország mégis csak földmívelőország. Akkor áll tehát fenn gazda­sági életének egyensúlya, hogyha a mezőgazda­ság — ha nem is mondom a mai viszonyok között, hogy virágzik, de — legalább nincs összeomolva és megrepedezve és meginogva képezi mindennek alapját. A mezőgazdaságon volna a súlypont és éppen ezen a téren tudunk — vagy legalább látunk — legkevesebb ered­ményt. Avval, t. Ház, hogy én a mezőgazdaságot mint a magyar nemzeti életnek súlypontját jelölöm meg, nem akarok iparellenes kormány­zati politikát és nem akarom a mi pártunkra sem, amidőn ezeknek az agrárérdekeknek élén elől akar haladni, azt a vádat hagyni, hogy talán iparellenes politikát csinál; nem pedig azért, mert matematikailag tudjuk már, hogy ma Magyarország nemzeti jövedelméből az ipar jövedelme, hozama nagyobb, mint az egész mezőgazdaságé. Még néhány év előtt ugyebár egyáltalán nem így állt a helyzet. A mezőgaz­dasági nemzeti jövedelem 2'5 milliárdról visz­szamenve, már a legridegebb számítások sze­rint sem éri el az egymilliárdot, amennyiben 800 millióra szokták taksálni. Nem követhetünk iparellenes politikát sem, mert népességünk sűrűsége nem engedi. A je­lenben nem követhetünk azért sem, mert az egész devizapolitikát, amely a pengőt tartja,— és amelynek kell azt tartania — kell, hogy valami kivitellel is dolgozzék és ezen a téren talán még valami eredmény is van. A munka­nélküliség, ez a nagy világkérdés is összefügg egy állam iparosításával, bár azt hiszem, a szociáldemokratapárt nem fogja megcáfolni, ha azt állítom, hogy Magyarországon azért kö;ael sem olyan nagy a tisztán, vagy igazán

Next

/
Thumbnails
Contents