Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-101

. ülése 1932 június 9-én, csütörtökön. 364 Az országgyűlés képviselőházának 101 ványos betegségek nem állanak meg a munkásnegyedekben, hanem betolakodnak a gazdagok lakásaiba is. Az angol vizsgálóbizottság jelentése indította útjára azt a szociálpolitikát, amelyet lassanként az összes államokban elkezdtek követni, amellyel nem javították túlságosan a munkásosztály helyzetét, de meggátolták, hogy egy dégénérait, pusztuló munkásosztály legyen, amellyel a kapitalizmus sem tud dolgozni. T. Ház! Ha lehetne arról beszélni, hogy a kapitalista termelőmód megállott, akkor véleményem szerint a kapitalizmus legokosabb politikája az volna, ha életerős, egészséges, jól táplált és dolgozni tudó munkásokkal űzné a mesterségét. Nagyobb profitot tud termelni jól dolgozó intelligens és jól táplált munkásokkal, mint a satnya, csenevész emberekkel. A kapitalizmus fénykorában ez kitűnő üzletnek bizonyult volna, de ma már késő. Ma már a kapitalizmus betöltötte és eljátszotta a szerepét és abban a formájában, ahogy ma fennáll, a kapitalizmus többé nem létezik. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ezt elismerik egyebekben valamennyien, csak próbálnak mentőöveket odanyújtani a kapitalizmusnak, abban a reményben, r hogy a fuldoklót még ki '• lehet húzni a vízből és meg lehet menteni. Azokra az elméletekre és teóriákra, amelyeket felállítanak, amelyeket felállít például Hunyady képviselőtársam, aki Sándor Pálnak azt mondotta, hogy az öregek engedjék érvényesülni a fiatalokat, kvázi a forradalmárokat, az új ösvényeket keresőket, azt mondom: ez item forradalom; gróf Hunyady képviselőtársam valósággal öreg, aki ezeket az orvosszereket ajánlja, A fiatalok ma más utakon járnak és nem azt keresik, hogyan lehet a kapitalizmust megmenteni, hanem azt, hogyan lehet a termelésnek és az elosztásnak olyan új rendjét megtalálni, amely nem olyan igazságtalan, nem olyan embertelen és nem olyan esztelen, mint a termelés mostani rendje. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Ezt kell keresnünk és ezt kell megtalálnunk. Eljutottunk a fejlődés útján addig, hogy ma újra azt mondják, hogy túltermelés van, korlátozni kell a termelést, korlátozni kell a termelést, korlátozni kell a kapitalizmus útját, talán így nagyobb lesz a boldogság. Roppant érdekes ez a megváltozott helyzet. Amikor a kapitalizmus elindult a fejlődés útjára, akkor azok a nyomorgó, szenvedő munkások, a sziléziai takácsok és máshol is, Angolországban is és az egész kontinensen a gépek ellen akartak állást foglalni. Azt hitték, hogy a gép az Oka nyomorúságuknak, a gép az, amelyet felelőssé kell tenni azért, hogy az ő munkabérük egyre kevesebb és kevesebb lesz, és kísérletek történtek, hogy a gépeket lerombolják, hogy tönkretegyék a kapitalista fejlődést. A fejlődés túlhágott rajtuk. Ellenben ma újra nem azt mondják, hogy mindent, amit az emberi technika, az emberi kultúra, az emberi ész, az emberiség szolgálatába tud állítani, egyenlően kell elosztani, hanem azt mondják, korlátozzuk a termelést, talán nagyobb lesz a boldogság. Nem tudják megérteni, milyen kolosszális, milyen óriási ellenmondás van eíbben a tételben. Hiszen Ángyán képviselőtársam is azt mondotta: érdekes jelensége a mai termelésnek, hogy túlbíóség van, hogy az emberiség ismert történelme során még sohasem volt olyan bőség a javakban, — a javak árucikket, élelmiszereket jelentenek — mint most és mégis sohasem volt olyan nyomorúság, mint most. Nem érzik, nem tudják, milyen ellenmondás van ebben 1 Hiszen túlböség csak akkor van a javakban és az élelmiszerekben, ha nincsen éhező ember. Amíg éhező ember van, addig nincsen túlböség; amíg emberek vannak, akik rongyokban járnak, addig a javakban nincsen túlböség; amíg éhező ember van a világon, addig az élelmiszerekben nincsen túlböség, hanem van egy esztelen, oktalan társadalmi szervezet, ameíy nem tudja kiszolgálni az emberiséget. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ez van. Nincsen túlböség addig, amíg száz- és százmilliók éheznek, nincsen túlböség addig, amig egyetlen ember van a világon, aki azt mondja: enni akarok és nem tudnak neki enni adni. Tehát nem túlböség van; esztelenség van, amely a termelt javakat nem juttatja oda, ahová valók, a dolgozó emberekhez. Igaza van abban is Ángyán képviselőtársamnak, hogy ha nem tör ki a világháború, akkor is eljutunk a kapitalizmus válságában odáig, ahol ma vagyunk. Ügy van. Nem a világháború okozta a kapitalizmus válságát, hanem az a belső ellenmondás, amely az emberiség érdeke és a kapitalizmus termelési rendje között van. Ez robbantotta ki a válságot. A rendszer lejárta magát, teljesítette hivatását, elöregedett. Üj rendszer kell, mert az emberiség halad, fejlődik és nem áll meg soha egy helyen. Amint átmentünk a rabszolgaság korán, amint átmentünk a jobbágyság korán, úgy át kell gázolni a kapitalizmuson is, amely hiába hirdeti magáról, hogy örökös. Nincs semmi, ami örökkévaló! A fejlődés menete felfelé való irányban megy és kétségbe kellene esni, ha azt kellene hinnünk, hogy az emberiség sorsa mindig olyan nyomorúságos és lehetetlen marad, mint amilyen ma. Mi lehet az emberiség célja? Mindenkinek a legteljesebb boldogsága. Nem áll és nem igaz az, hogy csak egyes kasztoknak van joguk az élet szépségeihez és az emberek millióinak mindig koplalniok, nélkülözniük és nyomorogniuk kell. Az emberiség célja és egy ország kormányának célja is az kell legyen, hogy minél szélesebb rétegeket részesítsen az élet, a kultúra javaiban, hogy ne legyen igazán éhező ember ebben az országban, de nemcsak frázisokban, hanem a valóságban is. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A háborúelőtti kapitalizmus Öncélú volt, mindig öncélú volt, öncélú ma is és az is lesz, mert nem lehet más, mint öncélú. (Sándor Pál: Ez igaz!) Profitot termelni csak öncélra lehetséges. Ez a versengés a kapitalisták ' között megvolt a háború előtt, megvan ma is és meglesz ezután is. Nemcsak az egyes gyárak versenyeznek egymással, hanem az egyes államok is. Ma is így van és a világháború előtt is így volt. Nyugodt lélekkel mondhatom, hogy ha a szerajevói gyilkosság nem is történik meg, a világháború akkor is kitört, volna, a kapitalista imperializmus miatt. (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Hiszen csak gondoljunk vissza, hogy a világháború kitörése előtt milyen óriási versengés folyt a piacok megszerzéséért. Gondoljunk vissza azokra az embertelen kirándulásokra idegen világrészekbe, a gyarmatosítás úgynevezett civilizációjára, amikor a négernek angol textilt kell viselnie és mikor rákényszerítették az európai alkohol fogyasztására, hogy civilizálják és kultúrálják. Gondoljunk a kínai telepítésekre, amelyek szégyenfoltjai a civilizációnak. Mindez azt mutatja, hogy a kapitalizmus a profit kedvéért