Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-101

Àz országgyűlés képviselőházának 101. behatol mindenhová s amint az egyes államokban és városokban a gyárosok egymásközti versenyében a leglehetetlenebb és a leglelkiismeretlenebb eszközöket használnák fel, úgy az államok is az egymásközt való versenyben — a gyarmatosításért, hogy új piacokat szerezzenek árucikkeiknek, nem riadtak vissza már á világháború kitörése előtt sem a háború rémes veszélyétől. Hisz volt néhány olyan öszszekoceanás az államok között, így Németország, Anglia és Amerika között, amely már a világháború kitörése előtt is maidnem háborúra vezetett. A gyarmatok megszerzésére, az árucikkek elhelyezési lehetőségének biztosítására történt az az óriási arányú fegyverkezés, amely maga is alkalmas volt arra, hogy a háborús veszély állandóan a fejünk felett lebegjen, mert minden állam fegyverekkel akarta biztosítani kivitelének lehetőségét. A világháború azután bebizonyította, hogy milyen rossz üzlet volt ez a háború. Éppen azok az adatok, amelyek a háborút megnyert országokra nézve most napvilágra kerülnek, bizonyítják azt, hogy a győző éppúgy a világválság karmai közé került, és éppúgy szenved, mint a legyőzött. Az ipari technika óriási módon fejlődött. Az ipari technika fejlődése, különböző rendszerek, amelyekkel a termelékenységet fokozni akarják, vezettek oda, hogy most, amikor a piacokat szerződésekkel, az országterületek szétdarabolásával lehetetlenné tették, csak súlyosabban jelentkezik az a válság, amely előbbutóbb úgyis jelentkezett volna a kapitalista termelésben. Ellenben most, amikor úgyszólván megáll és veszedelmes a kapitalizmusra az ipari technika fejlődése, napról-napra arról olvasunk, hogy óriási fejlődésnek indul a haditechnika és most, a világháború után igen rövid idővel újra olvassuk azokat a borzalmakat, hogy termelik a mérges gázakat, termelik a gyilkoló eszközöket, amikor pedig új háború esetén nem katonák állanak egymással szemben, hanem egész városok ártatlan polgárságát irtják ki, anélkül, hogy azok védekezni tudnának. Egyszóval, ma megint ezen kell gondolkodni és fel kell tételezni, hogy a kapitalizmusnak ezt a válságát egy újabb háborúval akarják elodázni, újabb háborúval akarják lehetetlenné tenni, hogy végre megfelelő módon élhessen az emberiség, segíthessen a saját sorsán és nem akad senki, aki lebunkózná azokat a háborús gonosztevőket, akik most ez után a mészárlás után is még arról mernek beszélni, hogy ezen a földrészen újból háború legyen, sokkal veszélyesebb következményekkel, mint amilyenek eddig voltak. (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A kapitalizmus a világháború után teljesen tehetetlenül vergődik ebben a válságban és az ifjú forradalmár, gróf Hunyady gratulált a miniszterelnök úrnak, hogy a szociáldemokrata párttal szemben olyan snájdig volt, sőt snájdigabb volt, mint az elődje. Miben nyilvánult meg ez a snájaigság? Abban, hogy a miniszterelnök úr megígérte, hogy a munkanélkülieket a szakszervezetek útján készpénzbeli segítségben részesíti. Egy részletet oda is adott a szervezeteknek, meg is győződött róla, hogy azt pontosan kifizették azoknak a munkanélkülieknek, akiknek jár. Mi volt a snájdigság? Az, hogy megszegte az adott szavát, snájdigül visszavonult... Elnök: A képviselő urat ezért a kijelentéséért rendreutasítom. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon; Igaza van!) Csendet kérek, képviselő ülése 193Ê június 9-én, csütörtökön. 365 urak! (Büchler József: Nem vitás, hogy nem adta tovább a munkanélküli segélyt! — Elnök csenget. — Kertész Miklós: Mi ott voltunk, az elnök úr nem volt ott! — Zaj a szélsőbaloldalon.) A képviselő urak ne legyenek olyan érzékenyek és ne gyakoroljanak elnöki jogokat. (Zaj.) A képviselő uraknak nincs is joguk szólni. Tessék csendben maradni. (Farkas István: Ennél parlamentárisabban nem is fejezhette ki magát! — Zaj a szélsőbaloldalon.) A képviselő urak a kérdést pártszempontból ítélik meg. (Kabók Lajos: A nyomorúság szempontjából!) Weltner Jakab: Hiszen lehet más szavakkal is megmondani, sőt tudom is más szavakkal megmondani. Azt mondotta, hogy a tél folyamán állandóan készpénzbeli segélyt nyernek a munkanélküliek, az első részlet után azonban, amikor különböző oldalról megtámadták, ezeket a részleteket nem folyósította. (Farkas István: A keresztények és a liberálisok elgáncsolták!) Az volt a snájdigság, hogy azt, amit igért, nem tartotta meg. Más szavakkal ezt nem tudom megmondani, mert ez a tény. (Farkas István: Ugyanaz!) Ez megfelel a tényeknek. f iSJézzük azonban, vájjon egy másik gróf, gróf Károlyi Imre milyen véleménnyel van az ilyen ^ cselekedetekről. Legutóbb megjelent könyvében, amelynek «A világ az örvény szélén» a címe, tükörképét adja a kapitalizmusnak, holott a. kapitalizmust akarja védelmezni, hiszen kifejezetten hangoztatja könyvében, hogy ő a mostani kapitalista, társadalmi rendszernek a híve, kifejezetten hangoztatja, hogy nem szocialista, sőt nem is forradalmár, hanem látó szemmel mérlegeli a viszonyokat, anélkül, hogy fejét a homokba dugná és komoly tudományos kutatások alapján megállapítja, hogy ha a kapitalizmus ezen az úton Lalád tovább, akkor el kell pusztulnia. Gróf Károlyi Imre azt mondja, hogy a magánkapitalizmus mai formájában már régen eljátszotta szerepét. Kámutat a különböző bankok . bukására, amivel a válság megkezdődött és rámutat arra is, hogy az állam a közérdeket hangoztatva, miképpen szanálta a különböző bankokat. Ezt a műveletet a következő szavakkal jellemzi (olvassa): «Ez már nem magánkapitalizmus. Ez a magánkapitalizmus csődje. Mert az már mégsem mondható a magánkapitalizmus jogosultságával, lényegével és természetével összeféronek, hogy ha vállalkozásai prosperálnak, akkor ezeknek eredményei a vállalkozók zsebeit illeti, ha azonban nem prosperálnak, akkor a teher, a kockázat az államot, tehát a többi adófizető polgárt ileti.» A jelenlegi szörnyű válságot megmutatják azok a statisztikai adatok, azok a nagyon érdekes számok, amelyeket könyvében közöl. Azt mondja (alvássá): «A statisztikai számítások szerint a világháborút közvetlenül megelőző időben az Amerikai Egyesült Államok nemzeti vagyonát 840 milliárd aranymárkára becsülték, Németországét 330 milliárdra, f NagyBritániáét 290 milliárdra, Franciaországét 250 milliárdra, Oroszországét 340 milliárdra, Olaszországét 90 mlliárdra, az egész földgömb államainak nemzeti vagyonát körülbelül 4000 milliárdra. Különféle gondos számítások szerint a világháború folyamán elpusztított különböző javak összértéke 1400 milliárd arany márkát tett ki, vagyis az emberiség javainak több mint egy teljes harmadrészét. Ezt a horribilis összeget azonban nem produktív termelesre fordították, hanem a háborúban elpusztított