Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-101

Az országgyűlés képviselőházának 101. ülése 1932 június 9-én, csütörtökön. 363 hogy mi történik az alatt az idő alatt, amíg ilyen programm a megvalósulás stádiumába jut, akkor azt kell kérnem a t. kormánytól, hogy ebben az átmeneti időben tegye ellenállóképessé a magyar nemzeti társadalmat a krízis jelenségeivel szemben. Itt kénytelen vagyok azt kérni, hogy a kormány foglalkozzék azzal a gondolattal, hogy ebben az átmeneti időben egy belső — hogy ezt a modern kifejezést használjam — Stillhaltet állítson fel. Ez jelentkezhetik — részletkérdésekről nem akarok beszélni — a végrehajtásoknál, az árveréseknél az egész vonalon való ideiglenes felfüggesztésben, (Élénk helyeslés.) jelentkezhetik átmenetileg a kamatkérdés rendezésében, jelentkezhetik a földterheknek bizonyosfokú rendezésében. (Helyeslés.) Ezek részletkérdések és én inkább csak elveket akarok leszögezni. Ezek mind olyan problémák, amelyekkel feltétlenül és kétségtelenül nemcsak foglalkoznunk kell, hanem amelyeket, legalább is átmenetileg, sürgősen meg kell valósítanunk. (Élénk helyeslés,} Tudom, hogy a jelenlegi kormány arra a feladatra vállalkozott, hogy a költségvetés egyensúlyát helyreállítsa, biztosítsa. Őszintén meg kell vallanom, hogy a kormány — azt hiszem, a nemzet osztatlan elismerése mellett — ennek a feladatának megfelelt. Programmja ez volt. Most tehát várom a kormánytól, hogy az általam felsorolt irányelvek vagy ezekhez hasonló elvek mellett adjon a nemzetnek most már programmot, amely programm elsősorban a Stillhaltera. vonatkozik, azonkívül megjelöli a gazdasági kibontakozásnak lehető útjait egy termelési programm alapján. Abban a tudatban és abban a bizalomban, hogy a programm errevonatkozólag nem fog késni és hogy a Stillhalte tettekben meg fog nyilvánulni a legközelebbi időben, a szőnyegen levő törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: A miniszterelnök úr kíván szólni! Gr. Károlyi Gyula miniszterelnök: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Bátor voltam tegnap az egyes külállamokkal való kereskedelmi és forgalmi viszonyaink rendezéséről szóló ,1930* XLVI. te, módosításáról és kiegészítéséről szóló törvényjavaslatot benyújtani. A törvényjavaslatot méltóztattak előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett a külügyi, közigazgatási és közlekedésügyi bizottságoknak kiadni. Minthogy e törvényjavaslat bizottsági tárgyalásának 'mielőbb való megtörténtét szerfelett kívánatosnak tartom, kérem méltóztassék a bizottsági tárgyalásra a sürgősséget kimondani. (Helyeslése) Elnök: Méltóztatik a sürgősség kimondásához hozzájárulni! (Igen.) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Folytatjuk a vitát a napirenden levő javaslat felett. Szólásra következik? Takách Géza jegyző: Weltner Jakab! Weltner Jakab: T. Képviselőház! Amikor a miniszterelnök úr most felállott, nagy örömmel vártam, íbogy az adott nehéz és rettenetes viszonyok között néhány szót mond majd arról, hogy legközelebbi teendőink mik lesznek. Sajnos, ma is éppen olyan keveset tudunk, mint ezelőtt egy esztendővel és ha ez így folytatódik, egész végig nem fogunk semmit sem hallani azokról az országmentő tettekről, amelyek kivezetnek bennünket azokból a bajokból, amelyekben vagyunk és amelyekből nem tudnak bennünket kivezetni. Miután a költségvetést nem fogadtuk el, magától értetődik, hogy nem is ajánljuk mqg a költségvetést és nem hatalmazzuk meg a kormányt, hogy éljen a költségvetéssel. Mélyreható bizalmatlansággal nézzük ennek a kormánynak működését, mert ezekben a rettenetes válságos időkben olyan emberek kellenének, akik új utakon, új ösvényeken járnak, akik le tudnak térni az osztályuralom és az osztályelfogultság mesgyéjéről és merész, bátor újítással, a viszonyokhoz alkalmazkodva próbálják megmenteni az ország népét a legsúlyosabb pusztulástól. Az ujabbkori történelem " legválságosabb idejét éljük. Hogy mennyire dörömbölnek az új problémák a kapukon, azt legjobban mutatja a magyar parlamentnek ez a vitája. Itt, ahol a marxizmusról, szocializmusról, bolsevizmusról eddig legfelebb rendőri jelentések alapján volt szó, maguk a képviselők felszólalnak, tervgazdaságról beszélnek, új utakat keresnek a megoldásra. Amikor elismerik, hogy a kapitalizmus bizonyos fokig lejárta magát, hogy a termelés zsákutcába jutott, hogy a fogyasztás lehetetlen módon van elintézve, akkor már maga ez is haladás és mutatja, hogy milyen szörnyű és mélységes a válság, hogy itt, ebben a testületben is foglalkozni kell vele. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Amikor gróf Hunyady képviselőtársam beszélt, a képviselő urak a túlsó oldalról kiabálták, hogy bolsevizmus, amikor pedig Ángyán képviselőtársam beszélt, erről az oldalról kiabálták, hogy bolsevizmus. Ez annyira jellemzi a mai viszonyokat, hogy élesen és élénken áll előttünk, hogy egyik oldalon sem tudják, mit csináljanak. Kapkodnak, próbálják a beteget gyógyítani, (Ángyán Béla: En megmondtam!) de azokkal az eszközökkel, amelyeket alkalmaznak s azon az úton, amelyről nem akarnak letérni, a beteget nem lehet gyógyítani. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ebben a Képviselőházban elismerték és hibának tüntették fel, hogy a kapitalizmus öncélú lett és ez a legnagyobb baja, ez a legnagyobb hibája. A kapitalizmus nem lett öncélú, hanem már kiindulásában is öncélú volt. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A kapitalizmusnak nem újabban támadt baja és betegsége az, hogy öncélú lett. A kapitalizmus csak akkor kapitalizmus, ha öncélú, mert a profitért, a haszonért termel. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Amikor tehát a kapitalizmus elindult az útjára, már akkor is öncélú volt és óriási hibája volt, hogy a technikának és a kultúrának minden vívmányait lefoglalta a maga részére, le kellett foglalnia a maga számára. Igaz, hogy maradi állapotokból csinált egészen új világot, igaz, hogy a fejlődést gigantikus módon előrevitte, igaz, hogy hibái mellett vannak erényei is, de szerintem, ha teljesíteni akarja hivatását, új utakra kell térnie ennek a kapitalizmusnak. Amikor a korai kapitalizmus elindult, véres és szenvedéses utat futott be. Keresztülgázolt az emberek tízezrein és már. akkor is a nyomor olyan mértékét hozta a munkásosztályra, hogy Angliában, amely a fejlődés útján talán legelsőnek indult el, parlamenti vizsgálóbizottság állapította meg, hogy ha nem szűnik meg a nők és gyermekek olyatén kizsákmányolása és kihasználása, mint ahogy az a gyárakban történik, akkor a vagyonos osztályok is féljenek, mert a tüdővésss és jár-