Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-101

362 Az országgyűlés képviselőházának nek az iparoknak életképtelen részeit a mérlegből kivessék, leírják. Itt bolt tőkét cipelnek magukkal, (Ügy van! Ügy van!) tőkéből akarnak rentabilitást kitermelni és az ezáltal előálló rezsijük olyan horribilisen nagy, hogy ez kétségtelenül jelentkezik az áralakulásban. (Éber Antal: Ellenben az Állami Vasgyárnál ott minden rendben van!) Ezt nem állítom. Én a vasgyárat mint olyant, ha tőlem függne, ebben a pillanatbán leállítanám. (Éber Antal: Szavazzuk meg! — Sándor Pál: Egy kicsit késő!) Én sohasem mertem éppen ilyen szakértők előtt, mint Sándor Pál t. képviselőtársam, gazdasági kérdésekről beszélni. Az előbb voltam bátor kifejteni, hogy mi adta nekem erre a bátorságot. Nem vagyok szakember, most kezdek az lenni (Magyar Pál: Jobb későn, mint sohasem! — Derültség. — Sándor Pál: Most jön az őszinteség!) A kritikai elbírálásnak szívesen vetem magamat alá és feltétlenül meg tudom védeni álláspontomat. Szóval azt akarom mondani, hogy Hunyady t. képviselőtársamnak ebben igaza van és ha ezt a gondolatmenetet követem akkor, amikor a gazdasági termelésnek egy elv alapján való átszervezéséről beszélek, akkor kétségtelenül ezekbe a kérdésekbe is bele kéli nyúlni. Az irracionális üzemeket be kell csukni, a nem rentábilis üzemeket pedig- le kell írni, akár tetszik ez a magángazdaságnak, akár nem. És ezt az átszervezést nem a törvényhozással, nem rendeletekkel kell megcsinálni. (Magyar Pál: Az élet megcsinálja.) Ha az élet nem csinálja meg magától, (Magyar Pál: Az élet megcsinálja könyörtelenül!) vannak vámpolitikai, adótechnikai és tarifális eszközök, amelyek ezeket a magángazdasági üzemeket erre az útra rá fogdák kényszeríteni. (Zaj.) T Ház! Ennek az elgondolásnak egy káros konzekvenciája is kétségtelenül jelentkezhetik, több egyéb káros konzekvenciái között, amelyeknek eliminálására gondolni kell. De én csak erről az egyről beszélek. Kétségtelenül jelentkezni 'fog ennek az átszervezésnek a rendjén egy fokozott munkanélküliség, amellett a munkanélküliség mellett, amely már jelenleg is megvan. (Gr. Hunyady Ferenc: A munka mennyisége nem fog csökkenni; a munkamenynyiség egy adottság!) Ebben a kérdésben nem tudok vitatkozni, mert nálam is ez csak érzés kérdése. Nem tudom, hogy emelkedni fog-e a munkanélküliség, vagy sem. Bizonyos arazdnsásri területeken, vagy ágazatokban feltétlenül csökkenni fog a munkanélküliség, (Ügy van! Üay van! a jobboldalon.) viszont más ágazatokban emelkedni fog. De hogy mi lesz ennek a konzekvenciája, hogy úgy mondjam, a saldo-ja, azt előre látni nem tudjuk. (Erdélyi Aladár: Akkor mit ér az elmélet, ha mindig odajutunk, hogy előre nem látunk!) Valahányszor Erdélyi Aladár t. képviselőtársam közbeszólását hallom, — ne vegye rossz néven — mindig- eszembe jut, hogy láttam egy angol dViraibot. azt hiszem e^y Wilde-darabot, (Fr délyi Aladár: Hevesi darabot?) amelyben volt egy főúr. aki mindig paradoxonokat mesélt a fiának. Egvszer megkérdezte a fiú az apját: mondja apám, mindig megérti azt. amit mond? Erre az apa azt mondotta neki: ha gondolkozom, akkor néha megértem. (Zaj.) Kérem t, képviselőtársamat, hogy amikor ilyen komoly témákról beszélünk, gondolja meg előbb, amit mond, mert ennek a mvlordnak a sorsára fog jutni. (Erdélyi Aladár: Egész nvugodt lehet: megfordítva is mondhatta volna a lord. A munkanélküliséget azért említettem . ülése 1932 június 9-én, csütörtökön. meg, mert akár bekövetkezik, akár nem, — amiről pozitivitással nyilatkozni nem tudunk — tény az, hogy ebben a korszakban számolnunk kell egy munkanélküliséggel és ezt valamiképpen le kell vezetnünk. Ennek levezetésére én a magam részéről az egyetlen helyes utat egy megfelelően átgondolt telepítési politikában látom, (Helyeslés balfelől.) amely telepítési politikán belül bizonyos termelési politikát is feltétlenül meg lehet valósítani. (Gr. Hunyady Ferenc: Ez bizonyos tervet igényel!) Ez bizonyos tervet igényel, nem lehet ötletszerűen és nem lehet à la földreform csinálni, hanem itervszerű telepítési programmot kell kidolgozni és ezen a telepítési programmon belül bizonyos termelési, szervezési kérdéseket, különösen a mezőgazdaság vonatkozásában meg kell oldani. Ha arra gondolok, hogy milyen magból induljon ki ez az egész telepítési Programm, ha arra gondolok, hogy mi legyen az a földtömeg, amely elsősorban erre a célra szolgáljon, akkor rá kell mutatnom a kötött birtokokra, (Gr. Hunyady Ferenc: És az eladósodott földbirtokra!) amelyeknek érdekében is áll, hogy ezen a téren valami történjék, mert a kötöttforgalmú birtokok a mai termelési rend mellett képtelenek megfelelni annak a hivatásnak, hogy ők a mezőgazdasági kultúrát megfelelői intenzivitással tudják folytatni. (Gr. Hunyady Ferenc: Ez helyes!) Itt egy statisztikára volnék bátor rámutatni, amely teljesen hiteles. Meg kell jegyeznem, hogy a kötöttforgalmú birtokok közé sorolom a hitbizományi és egyházi vagyonokon kívül az összea alapítványi, az összes vármegyei és városi ingatlanokat. (Ulain Ferenc: És a részvénytársaságok kezén levőket is!) Egyelőre csak a kotöttforgalmú birtokokról beszélek, t. képviselőtársam. E szerint a statisztika szerint ma Magyarországon 3,786.000 katasztrális hold kötöttforgalmú birtok van, amelyből egymillió holdnál valamivel több az erdő, úgy, hogy körülbelül 2.700.000 katasztrális hold kötöttforgalmú birtokkal kell számolnunk. Nem gondolok arra, hogy ezt a területet, mint egészet ilyen telemtési Urogramm kiinduló pontjává tegyük. Ennek bizonyos százaléka azonban. amely a helyi szükségletek igényei szerint változik — ezek már részletkérdések^— ennek a telepítési programmnak kidolgozása rendjén mindenesetre tekintetbe veendő. Ez a telepítési Programm, ha helyesen van kidolgozva, a munkanélküliségnek — mégpedig nemcsak elsősorban a mezőgazdasági munkanélküliségnek, hanem az ipari, sőt bizonyos fokig a szellemi munkanélküliségnek is — levezetésére alkalmas. (Helyeslés balfel&l.) E mellett azonban gondolkozni kell azon, hogv miután ilyen telepítési programm feltétlenül megköveteli azt, hogy a termelőhelyek_ a piacokkal megfelelő összeköttetésbe kerüljenek, Ihogy a termelőhelyek megfelelő intenzivitással művelhetők legyenek, hogy bizonyos, a helyszínén elvégzendő földmunkák is elvégeztessenek: nem volna-e helyes a munkakényszer bevezetése, mégpedig azokban a fiatal kategóriákban, amelyek ma a munkanélküliségnek igen tekintélyes hányadát teszik. Miután végeredményben pénzkérdés az egész és a munkabérek fizetésére kellő^ tőkék még hosszá ideig nem fognak rendelkezésre állani és ilyen invesztíciós programmok hitel útján meg sem valósíthatók, ennek következtében a munkakényszer gondolatával igenis foglalkoznunk lehet. — szerintem — kell is foglalkoznunk. Ha felállítunk ilyen programmot és nézem,