Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-101

352 Az országgyűlés képviselőházának 10. A személyi járandóságoknál elért csökkenések természetszerűleg az illetménycsökkentésekre vezethetők vissza, de jelentős mértékiben hozzájárult ezen kiadások csökkentéséhez az is, hogy az 1930:XL

VII te. 2. §-ával megállapított normálstátusra való áttérést már ebben a költségvetési évben is fokozottabb mértékben igyekezett a kormány megvalósítani. A nyugdíjellátások rovatánál már kisebb a kiadások csökkenése, aminek az oka természetszerűleg az, hogy a nyugel'látottak száma még ma is évről-évre emelkedőben van. (Sándor Pál: A nyugellátások emelkedtek!) Nem emelkedtek, a nyugellátás összege kisebb, de nem látunk olyan mértékű csökkenést a nyugellátásnál, mint amilyent remélhettünk volna az illetménycsökkentések révén, ez pedig természetesen annak a következménye, hogy a nyugellátottak létszáma emelkedett. Hozzájárult a kisebb mértékű csökkentéshez még az is, hogy a korábbi években a nyugdíjazott alkalmazottak még kisebb fizetési alapon mentek nyugdíjba, de ha ezek kihalnak, helyüket azok a nyugdíjasok váltják fel, akik az 1925. és 1927. évben történt illetményemelések révén ma magasabb alapon mennek nyugdíjba. A dologi és átmeneti természetű kiadásoknál már észrevehetően igen tekintélyes lefaragást látunk a költségvetésben, de hozzájárult még a dologi kiadások lefaragásához az is, hogy szervezetig átcsoportosításokkal, valamint egyes intézmények beszüntetésével vagy szüneteltetésévél kívánta á kormány ezeket a kiadásokat mérsékelni. A beruházások előirányzatánál a csökkenés szintén igen jelentékeny, amennyiben az államháztartás mai helyzetére való tekintettél a kormány csak elkerülhetetlenül szükséges építkezéseket tett folyamatba, vagy pedig csak azokat az összegeket irányozta elő, amej lyak már az elmúlt esztendőben, vagy a folyó költségvetési éviben befejezett munkálatoknál, mint hátralékos összegek, kiegyenlítésre^ várnak. Minthogy azonban az állami bevételek kedvezőtlen alakulása azt mutatja, hogy költségvetésünket még ezen az alacsony színvona Ion is csak nagyon nagy élővigyázattal lehet kiegyensúlyozni, ennek következtében kénytelen volt a kormány — miként már azt a folyó költségvetési évben is megtette — egyes közszolgáltatásokat lényegesen felemelni. Az állami üzemeknél szintén jelentős kiadásredukciókat látunk és itt is arra törekedett a kormány, hogy a beruházásokat, valamint az illetményeket a lehető legalacsonyabb fokon állítsa he a költségvetésbe. T. Képviselőház! Áttérve most már az appropriációs törvényjavaslat egyes szakaszaira, ez nem tartalmaz egyebet, mint kizárólag csak olyan intézkedéseket, amelyek a költségvetés végrehajtásával állanak szoros összefüggésben, így az 1. § a kiadásokat a 2. § a bevételeket tartalmazza, úgy, ahogy azt a t. Képviselőház már a költségvetés tárgyalása során elfogadta. A 3. § tartalmazza a kiadások és bevételek végösszegét, 1207-3 millió pengőben, természetesen a közigazgatásnál és üzemeknél együttesen, és tartalmazza azután a két tétel közti mérleget. A 4. § tartalmazza a tulajdonképpeni megajánlást, amely felhatalmazza a kormányt, hogy az államháztartás bevételeit a kiadások fedezésére felhasználhassa. Az 5. § szabályozza a hitelátruházás kérdését, ellentétben az utóbbi években e tekintetben követett gyakorlattal. Az 1897 : XX. te. 15. §-a ugyanis kimondja, hogy a költségvetési évben hiteleket átruházni az egyes fejezetek, címek vagy . ülése 1932 június 9-én, csütörtökön. rovatok közt csak annyiban lehet, amennyiben az illető költségvetési törvény megengedi, illetve amilyen mértékben ezen tételek az illető költségvetési törvényben fel vannak sorolva. Az 1924/25. költségvetési évtől kezdve a törvényhozás e tekintetben egészen eltérő gyakorlatot követett, amennyiben minden költségvetési törvényünkben bennfoglaltatik az a rendelkezés, hogy a hitelátruházás abban az esetben engedélyezhető, ha a pénzügyminiszter előzetes meghallgatásával a minisztertanács engedélyezi. Ez, mondjuk meg úgy, ahogy a valóságban áll, igen tágkörű felhatalmazás ; volt, amely több alkalommal kifogás tárgyává tétetett a Képviselőház előtt. Ennek következtében jelen költségvetési törvényjavaslatunkban már teljes visszatérést látunk az 1897 : XX. tcikk 15. §-ához, még nagyobb megszorítással azonban, mint az 1897. évi törvény, amennyiben a törvényjavaslat fenntartja teljes mértékben äz 1897 : XX. tcikk 15. §-ának rendelkezését, vagyis, hogy csak a tételenkint felsorolt kiadásokat lehet egymásközt átruházni, de megszorítja azzal, hogy még ezeket is csak abban az esetben, ha a pénzügyminiszter előzetes hozzájárulásával a minisztertanács engedélyezi. Ez tehát magában foglalja az 1924/25. költségvetési évtől követett gyakorlat előnyös részét és magában foglalja az 1897 : XX. tcikk megszorító intézkedését. A 6- § a költségvetési évek közti hitelátvitel kérdését szabályozza ugyanúgy, amiként azt az 1915 : XXII. tcikk 2. %-& kimondja. Itt is jelentős megszorítást látunk azonban a hivatkozott törvénytől eltérően, amennyiben kimondja a törvényjavaslat, hogy még a beruházásoknál sem engedi meg a következő évre való átvitelt. Ez természetesen indokolt a mostani nehéz időkben, amennyiben költségvetésünkben csak akkora összegek vannak a beruházásokra felvéve, amelyeket feltétlenül fel lehet használni az illető költségvetési évben. Szükségtelen tehát, hogy olyan felhatalmazást kapjon a kormány, amellyel azt a hitelt a következő évre átviheti. A 7. § a törvény életbeléptetéséről és végrehajtásáról intézkedik. A kormány ezúttal is kimutatást csatolt a felhatalmazási törvényjavaslathoz, amely kimutatás magában foglalja az előző évben, tehát a most folyó költségvetési évben történt ingatlanelidegenítéseket. Ez a Képviselőház egy 1880-ban hozott határozata alapján történik, amidőn kimondotta a törvényhozás, hogy a kormány minden esztendőben tartozik a földmívelésügyi tárca költségvetésében bejelenteni mindazoknak az ingatlanoknak elidegenítését, amelyeknek, elidegenítése az illető költségvetési évben megtörtént. 1929-től kezdődően a kormány ezt a kimutatást állandóan az appropriációs törvényjavaslattal kapcsolatban terjesztette a törvényhozás elé. Helyesebb is ez a gyakorlat, amennyiben ezek az ingatlanok nem mindenkor a földmívelésügyi tárca körébe tartozók, hanem tartozhatnak más tárca körébe is (Gaal Gaston: Elég hiba!) és így helyesebb_ az a gyakorlat, ha a jelentést az appropriációs törvényjavaslattal kapcsolatban terjeszti be a kormány. Meg kívánom még jegyezni, hogy a költségvetési törvény bizottsági tárgyalása alkalmával Kállay Tibor t. képviselőtársunk kifogásolta a hitelátruházásoknál, hogy költségvetésünk^ XXII. fejezetének 3. rovata szintén mint átruházható tétel volt felvéve. Ennek következtében a pénzügyi bizottság úgy határozott, hogy a XXII. fejezet 3. rovatának átruházását megtiltja. Ennek következtében költségvetési törvényünkben ezt