Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-100

Az országgyűlés képviselőházának 100. ülése 1982 június 8-án, szerdán. 349 ták az üzlet prosperitását, sőt kamatozást is garantáltak ennek a papírnak, ugyanakkor a következő alkalommal kisült, hogy ezt az egész 10 milliós összeget a veszteségszámlán egysze­rűen leírták mint veszteséget. Felelősségre vonták az igazgatóságot. Az igazgatóság erre kijelenti, hogy a svájci kereskedelmi törvények szerint az igazgatóság nem felelős és nem tar­tozik felvilágosítást adni, hanem az úgyneve­zett Revisionsstelle ad felvilágosítást, fordul­janak tehát annak megbízottjához. Miután azonban a közgyűlésen ez a bizonyos úr nem volt ott, nem volt módjukban előterjeszteni kérésüket, de egyébként az igazgatóságnak megtették előterjesztésüket. Amikor azután hazajöttek, azonnal levelet írtak, majd később személyesen is felkeresték a Revisionsstelle­nek megbízottját Zürichben. Az. az úr kijelen­tette, hogy neki nincs módjában ebben a kér­désben felvilágosítást adni, ment felvilágosí­tást csak a közgyűlésen adhat. Az egyik helyen tehát elütötték őket joguktól azzal, hogy nem adhatnak felvilágosítást, mert nem illetékesek rá, — a másik, az illetékes fórum pedig elütötte őket a felvilágosítás jogától azért, mert nem alkalmas az idő erre, illetőleg nem ez az az idő, amikor ő felvilágosítással szolgálhatna. Igen t. képviselőtársaim, méltóztassanak azonban megengedni, hogy én magának a budapesti királyi ügyészségnek a jelentését vegyem elő és ismertessem a lefolytatott nyo­mozást, amely sokkal súlyosabb tényeket álla­pított meg, mint azt a kisrészvényesek első pillanatban hitték. Megállapította egyrészt azt, hogy mi az oka annak, hogy vagyonukból ilyen jelentékeny tételt leírni voltak kénytelenek, másrészt pedig megállapította, — szószerint ol­vasom az ügyészség jelentését — a következő­ket (olvassa): «E nagymértékű árfolyamhul­lámzással kapcsolatatban megállapítható, hogy az áremelkedések különösen az 1926. év végén és az 1927. év novemberében elhatározott tőke­emelésekkel kapcsolatban keletkeztek. Meg­állapítható tény az is, hogy az áremelkedések­kel egyidejűleg a «Pesti Tőzsde» című lapban feltűnő közlemények jelentek meg, amelyek a vállalat hatalmas jövedelméről, a Bauxit-ter­mékek óriási kelendőségéről, újabb feldolgozó­telepek felállításáról és külföldi üzletek létesí­téséről számoltak be. E közlemények részben a vállalat vezérigazgatójával, dr. Hiller József­fel folytatott beszélgetést reprodukálva, láttak napvilágot. Felderítette a nyomozás azt is, hogy dr. Hiller József állandóan különböző ál­nevek alatt jelentékeny mértékben tőzsdei já­tékot folytatott az általa vezetett Bauxit-Trust részvényeivel és hogy különösen az alaptőke­emeléseket megelőzően nagymennyiségű rész­vényt vásárolt, amelyet azután részletekben ismét eladott.» T. Ház! Tulajdonképpen mi ez? Maga az ügyészség elismeri, hogy itt megengedhetetlen manipuláció történt járatlan kisemberek pén­zével, és hogy ezt a 10 milliós svájci frankot elvesztették egyik napról a másikra szegény becsületes magyar emberek, akik azt sem tud­ják, hogy ahogyan jöttek ehhez az egész dologhoz. De nézzük, hogy mit állapít még meg maga az ügyészség jelentésében. Az áll ebben a je­lentésben (olvassa): «...a Bauxit-Trust által kimutatott jövedelem rendszerint meghaladta a tulajdonában levő vállalatok jövedelmének összegét.» Mit jelent ez? Egyszerűen azt jelenti, hogy hamis a könyvelés, szóval azt, hogy van egy részvénytársaság, amelynek kimutatott jö­vedelme nem azonos a valódi jövedelemmel, azt meghaladja, holott nagyon jól tudjuk, hogy egy részvénytársaságnak nem áll érdekében, hogy a valóságos jövedelmet meghaladó jöve­delmet mutasson ki, az adóztatás szempontjá­ból, tehát éppen megfordítva a valóságos jöve­delmet el szokták rejteni. Ezzel szemben ez a részvénytársaság magasabb jövedelmet mutat ki csak azért, hogy részvényeit fel tudja érté­kelni. Végeredményben az ügyészség megálla­pítja a legsúlyosabb dolgok egyikét, ez pedig a következő: Amint említeni voltam bátor, a kereskedelmi törvény kötelezővé teszi, hogy a külföldi részvénytársaságok, mielőtt itt Ma­gyarországon megkezdenék funkciójukat, a ma­gyar cégbíróságnál magukat bejegyeztetni tar­toznak. Az áru- és értéktőzsde szabályzata vi­szont kiköti, hogy külföldi értékpapír csak ak­kor vezethető be a magyar tőzsdére, ha hazá­jának valamely tőzsdéjén már kotírozott, azaz bevezetett papír. Ezzel szemben az ügyészség elénk tárja, hogy hogyan volt lehetséges a Bauxit-Trust A.-G. részvényeinek a magyar tőzsdére való bevezetése. Baróthy Pál kir. fő­ügyész úr jelentése erre vonatkozólag a követ­kezőket mondja (olvassa): «A nyomozás során megállapíttatott az, hogy 1923 július hó 9-én a Bauxit-Trust, az Alumínium Ércbánya és Ipari Rt., valamint az Angol-Magyar Bank Rt. együt­tes beadványban kérik a Bauxit-Trust-részvé­nyeknek a budapesti tőzsdére való bevezetését. Ezt a kérvényt az Angol-Magyar Bank Rt. ne­vében Fleissig Sándor írta alá, míg a budapesti áru- és értéktőzsdén 1923 július hó 26-án tartott ülésben, amely ülésen a tőzsdetanács bizott­sága az említett kérvény tárgyában döntött, ugyanaz a Fleissig Sándor elnökölt, aki a kér­vényt aláírta. (Mozgás.) Ez alkalommal hozta meg a tőzsdetanács azt a határozatát, amely utóbb a m. kir. kereskedelemügyi miniszter úr által 149.070/1930. számú rendelet kapcsán vizs­gálat tárgyává tétetett. Tekintve, hogy a ké­relmező és a kérelem tárgyában döntő szemé­lyében mutatkozó azonosság a döntés elfogulat­lanságával szemben aggály támasztására alkal­masnak mutatkozik, e megállapításnak a m. kir. kereskedelemügyi miniszter úrral, mint az áru- és értéktőzsde felügyeleti hatóságával való közlése szükségesnek mutatkozik.» íme, a főügyész megállapítja, hogy aggá­lyosnak tartja, hogy Fleissig Sándor az egyik helyen mint a részvények bevezetésének kérel­mezője szerepel, a másik helyen pedig önmaga dönt a részvények felvétele tárgyában. Be kell jelentenem, hogy annak ellenére, hogy ezt az igen t. főügyész úr megállapította, és erről a kereskedelemügyi minisztériumnak jelentést tettek, mindezideig errenézve semilyen kon­krét válasz, vagy valami más intézkedés nem történt. Szóval dacára annak, hogy megállapí­tották, hogy a vezérigazgató hamis nevekkel játszott, megállapították, hogy Deck-kontókkal dolgozott, hogy hamis mérlegeket mutattak ki és így vezették félre a részvényeseket, így csá­bították őket részvényvásárlásokra, megállapí­tották, hogy mesterségesen emelték fel az ér­tékeket, és a beavatkozás szabálytalan volt, s megállapították, hogy a részvénytársaság el sem kezdhette volna működését, mert az min­den kereskedelmi és tőzsdei törvény és szabály ellenére való volt, mondom, mindezek dacára mind a mai napig semmi, de semmi nem tör­tént. Nagyon sajnálom, hogy a kereskedelem­ügyi miniszter úr felügyeleti jogánál fogva 47*

Next

/
Thumbnails
Contents