Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.
Ülésnapok - 1931-100
Az országgyűlés képviselőházának 100. ülése 1982 június 8-án, szerdán. 343 agrárius népesség, mert ha jól tudom: 56, vagy 54%, de a többség mindenesetre agrárius és Franciaországnak az a szerencséje, hogy 80—90 millió métermázsa búzát termel és csak egy kevés hiánya van, úgyhogy nagyon kevés importra szorul és ennek árát is megállapíthatja a vámok révén, úgy ahogy akarja. Ennekfolytán lehet körülbelül 160—163 frankon tartania a francia búza árát. Németország mint tudjuk, ugyanígy van. Ezeket az államokat tehát nem lehet felsorolni, mint mintaképeket. Bajcsy-Zsilinszky képviselő úr egy másik dologban is téved, ö úgy magyarázta expozémnak azt a részét, amelyben rámutattam arra, hogy 93 ember négyzetkilométerenként a népsűrűség, mintha sajnálnám a magyar nemzettől ezt a 93 embert. Annyi multam mégis csak van, hogy rólam mégsem lehet feltételezni azt, hogy sajnálom, hogy túlsók magyar van a világon. Ellenkezőleg, azt sajnálom, hogy semmit sem tudunk tenni arranézve, hogy ezt a négyzetkilométerenként 93 embert a legnagyob jólétbe emeljük. Ez a 93 ember négyzetkilométerenként mai összeomlásunknak is részben következménye, hiszen úgy összetorlódtak itt az emberek, hogy nem tudjuk számukra a mindennapi kenyeret megadni, amely megilletne minden becsületes magyart. (Gaal Gaston: Azért koplal szegény Fellner Pali!) Kérem, képviselő úr ... (Gaal Gaston: Ö mondotta, hogy valahogyan csak keresztülkoplalja ezeket a nehéz időket! Ö mondotta, nem én mondom. Méltóztassék disztingválni! — Zaj.) Én azt mondom, hogy én nem irigylem senkinek sem becsületesen öröklött, sem^ becsületesen szerzett vagyonát, sőt azt kívánom mindenkinek, hogy mennél többhöz jusson hozzá. Tisztelem és becsülöm tehát őket, de másrészt azt is végtelenül sok alkalmam volt megtudni, — hiszen a közgazdasági életben láttam eleget, — hogy a nagyvagyonú embereknek is vannak manapság elég gondjai. Kis vagyon kis gond, nagy vagyon nagy gond manapság, úgyhogy az előbbi megjegyzést ne méltóztassék komolyan úgy venni, mintha kifogásolható volna az, ha a nagyvagyonú ember azt mondja, hogy valahogy átéli ezeket az időket. (Gaal Gaston: Azt mondta: átköplalja!) Azt sem tudjuk, hogy nem kell-e a nagy vagyonnak átkoplalnia. A pénzügyminiszter igyekszik erről gondoskodni. (Derültség.) De a 93 főnyi népsűrűséget azért hoztam fel expozémban, hogy ezzel dokumentáljam, hogy szükség van arra, hogy minden gazdasági energiát kifejtsünk és hogy a mezőgazdaság mellett az ipar, a kereskedelem, a szellemi foglalkozások sem lehetnek mostohagyermekek. (Gaal Gaston: Ebben tökéletesen igaza van miniszter úr, nem is kívánjuk!) Megteszünk mindent arra, hogy munkát szerezzünk, de mindig az államtól várni a pénzt nem lehet. Nem lehetséges dolog ez, mert nincsen állam, amely elbírná azt, hogy minden állampolgár adósságát kifizesse, hogy forgótőkét szerezzen részére, hiszen akkor minden állampolgár elpusztulna. Az államnak az a kötelessége, hogy hozzon törvényeket, alkosson olyan kereteket a gazdasági élet számára, (Gaal Gaston: Bacheréknek kifizették, miniszter úr!) amelyben ki lehet fejteni a legjobb gazdasági működést, továbbá kötelessége az államnak, hogy irányítson és egyensúlyban tartson. Ez kötelessége, de nem az, hogy közvetlenül gondoskodjék magánosokról. (Zaj a baloldalon.) Persze, ha lehetne, az összes ínségesekről gondoskodni, ez a legkívánatosabb volna, de sajnos, erre nagyon kevés alkalmat ad budgetünk. Szocialista oldalról felhozták a munkanélkülisegély kérdését. Hogy méltóztatik ezt megoldhatónak elképzelni? Egy szomszéd állam, amelyre sokszor hivatkoznak a szocialisták és ahol munkanélkülisegély van, a mi pénzünkre átszámítva hetenként egy pengő hatvan fillért — egy pengő hatvan fillért! — ad, családos embernek pedig a dupláját adja. Ez a munkáson nem segít, ellenben az államot a legnagyobb pénzzavarba hozza, még egy jobb helyzetben lévő államot is. De ezt Magyarországon megcsinálni azt jelentené, hogy a munkanélküliséget még sokkal jobban növelnénk. Mármost hogyan állunk 1 ? Annak folytán, hogy túlnagy keretekben vezetjük az államháztartást és egyéb közigazgatási életünket, kevesebbet lehet beruházni, kevesebb közmunkát lehet végezni. Hát még ha ilyen bármily szép, gyönyörű célokra pénzeket adnánk ki, amikor nincs rá fedezetünk! Akkor még csak növelnök a munkanélküliséget, ezt pedig nem szabad tennünk. Azt hiszem, Bajcsy-Zsilinszky t. képviselő úr nem nagyon szépen nyilatkozott sem a bankokról, sem a szövetkezetekről. Lehet etekintetben különböző felfogás és van is nálunk egy bizonyos felfogás, (Zaj. — Halljuk] Halljuk!) amely a «bank» szót már úgy mondja ki, mint egy káromkodást. {Elénk derültség. — Eckhardt Tibor: Sok káromkodás hangzik el velük kapcsolatban az országban!) En azt hiszem, hogy a polgári életben lehet talán káromkodni arra, amire tetszik, de a közéletben, a közélet terén mindenki objektivitásra van kötelezve és az obejektívitás, ha valaki tájékozva van a dolgokról, — ha nincs tájékozva, ne szóljon hozzá (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) — nem teszi méltányossá különösen azt, hogy a szövetkezetekről olyan nyilatkozatok történjenek, mint amilyeneket ma hallottunk Bajcsy-Zsilinszky barátunktól. Ha szövetkezeti uzsorások volnának, — felkértem őt és várom is tőle az adatokat; kértem, mondja meg, hol törtéimekazok az uzsoráskodások — majd mi el fogunk járni, amennyiben a törvény nekünk erre módot ad és amennyiben nem ad módot a törvény erre, el fogunk járni máskép is, mert hiszen a pénzügyminiszternek talán van bizonyos erkölcsi befolyása úgy a bankokra, mint a szövetkezetekre is, — és kell is, hogy legyen — nem politikai, de erkölcsi befolyása. (Helyeslés.) Itt ki kell emelnem, hogy én az Okh.-nak voltam igazgatója majdnem hét esztendőn keresztül és ma is büszke vagyok rá, mert ez Magyarországnak egyik legszebb intézménye volt, (Ügy van! Ügy van! a Ház minden oldalán-) amely 700.000 tagot iszámlált. Ezt én éppen úgy nem tudom elfelejteni, mint Nagy-Magyarországnak más szép, nagy intézményeit. Amit átmentettünk ide az Okh.-ból, az helyesen, jól, becsületesen működik tovább éppen a gazdák érdekében, és ha tettem megjegyzést, amint már különben meg is magyaráztam expozémban, az Okh. érdekében tettem. Én meg akarom menteni az Okh.-t, hogy semmiféle külső, semmiféle politikai befolyás alatt ne álljon, (Atalános helyeslés.) maradjon a gazdáké, működjék^ a gazdákért. Hiszen én voltam az, aki szétválasztottam az ipari szövetkezetektől is, mert az ipari szövetkezetekre vonatkozólag, sajnos, meg kell mondanom, hogy ezt a rendszert én nem tartom életrevalónak és keresztülvihetőnek az ipar