Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-100

344 Az országgyűlési képviselőházának legtöbh terén. Vannaik egyes terek, bizonyos beszerző szövetkezetek, meg termelőszövetkezetek is, ahol életrevalók lehetnek az ipari szövetkezetek, de általánosítani nem lehet, a gyakorlat ezt mutatta nálunk, a gyakorlat ezt mutatta Németországban és a rozsnyói takácsok már régen részvénytársaság, akikre pedig még mindig^ hivatkoznak nálunk. De a mezőgazdasági é^s ipari népességnek egyformán szükséglete és a kisembernek is szükséglete a szövetkezet. Ez azonban a szövetkezetekre azt a kötelezettséget is rója, hogy a lehetőségig olcsó pénzt adjon. Amikor szemére vetjük a szövetkezetnek azt, hogy ha hitel ad, üzletrészt jegyeztet, akkor azt kell mondanom, aki ezt teszi, annak fogalma sincs a szövetkezeti rendszerről, fogalma sincs arról, hogy mi a célja a szövetkezetnek. A szövetkezet célja egy kötelékbe tömöríteni a kisembereket, összerakni a kistőkéket, hozzászoktatni a tőkeképzéshez és hozzászoktatni az önállósághoz. Ezért tartom nagyon szükségesnek azt, r hogy a szövetkezeteket fejlesszük a régi^ Károlyi Sándor-féle irányban, mert ez az egészséges irány. (Helyeslés jobbfelől.) Azt mondják, hogy uzsoráskodnak. En kértem és remélem, meg fogom kapni az adatokat arra vonatkozólag, hol uzsoráskodott egy ilyen szövetkezet, különösen álszövetkezetet mondott Bajcsy-Zsilinszky igen t. barátom, én pedig nem hiszem, hogy volna az Okh. kötelékében egyetlen álszövetkezet is. (Eckhardt Tibor: Inkább magyar királyi állami szövetkezet!) Éppen attól akarom megmenteni(Helyeslés. — Eckhardt Tibor: Ez nagyon helyes tendencia!) Farkas Tibor t. barátom nem vette tőlem jónéven azt, hogy tegnap, amikor a kormánynak a bankokkal való összeköttetéséről volt szó, én azt mondottam, hogy ezt inszinuációnak tekintem. Mai beszéde után már jobban értem a célját és felajánlom neki, hogy azokat a felvilágosításokat, amelyeket Ő akar, szívesen megidom neki. Tegnapi felszólalását máskép értettem, mert sajnos, a mi közéletünkben már megszokta az ember, hogyha egy bankról van szó, • akkor mindjárt gyanúsítások fűződnek hozzá, egyesek mindjárt gyanakodnak, hogy a kormány itt a pártkasszára szed és egyéb gyanúsításokat tesznek, de bevallom, hogy bár harmadszor vagyok pénzügyminiszter, még sohasem láttam, hogyan csinálják a pártkasszát, legalább a kormánypártnál nem. (Esztergályos János: Az elnöki tanács nem avatja be a pénzügyminiszter urat! — Gráal Gaston: Azt sohase látják az emberek, a,z csaík úgy adódik! Kózsabokorban jön alvilágra! Nem anyától lettél! — Zaj. — Deiwltséfj.) Így tehát az inszinuáció szót visszavonom, (Farkas Tibor: A határozati javaslatban benne volt a magyarázat!) de azt kérem tőle, hogy ne méltóztassék erre határozati javaslatban utasítani. Erre nincs szükség. A nyilvánossággal nem is szándékozom ilyen dolgokat közölni, de ő neki, akit úgy ismerek, mint általam nagyon tisztelt gentlemant, nagyon sok mindent megmutathatok, amit nem kötök a nagy harangra. Esterházy gróf t. képviselő úr több kérdést intézett hozzám. Ezekre az idő előrehaladottsága miatt, csak nagyon röviden fogok válaszolni. (Halljuk! Halljuk!) , Az egyik kérdése vonatkozott az 1930/31. évi zárszámadás késői beterjesztésére. (Gaal Gaston: Nagyon sok volt a költségvetésen kívüli kiadás!) Méltóztatnak tudni, hogy az 00. ülése 1932 június 8-án, szerdán. utóbbi években a zárszámadások összeállítása nagyon elmaradt, főleg amiatt, mert az 1924. előtti évek zárszámadásait rendkívül nehéz volt összeállítani, de a kormány és az állami számszék azon igyekszik, hogy a mulasztást pótolja, hogy egyszer már rendbe jöjjünk. Hogy most ez a késedelem volt annak az oka, hogy a pénzkezelési kimutatások összeállításának ideje összeesett éppen azzal az idővel, amikor a Népszövetség pénzügyi bizottságának kiküldöttei itt voltak Magyarországon és ez a körülmény azoknak az uraknak idejét, akik ezekkel a kérdésekkel foglalkoznak, jóformán teljesen lefoglalta. Akkor aztán jött a 33-as bizottság által kiküldött 6-os bizottság munkája, amely szintén lefoglalta éppen ezeket az erőinket. Ezenfelül a számvevőszéknek nagyon sok kérdésben hosszabb levelezést kellett folytatnia az egyes minisztériumokkal. A zárszámadások azonban már a nyomdába vannak adva s remélem, hogy a legközelebbi időben elő fognak terjesztetni. Azt kérdezte gróf Esterházy t. képviselő úr, hogy mely alapok tartatnak még fenn és miért tartatnak fenn? Az elv az volt, hogy minden olyan alapot, amely államai pénzekből táplálkozik, he kell olvasztani a budgetbe, mert hiszen tulajdonképpen semmi értelme nincs annak, hogy ezek alapszerűen kezeltessenek, ami^ csak homályossá teszi a zárszámadások megbírálását. Azok az alapok, amelyek nem állami pénzekből táplálkoznak, vagy azok, amelyek nem közvetlenül állami szükségletek céljaira szolgálnak, mint például a tisztviselői nyugdíjjárulék-alap stb., kezeltessenek továbbra is mint alapok, de melíékeltessenek a költségvetéshez és a zárszámadásokhoz. A mostani költségvetésben már ez így is 'van.és ez az áttekintést meg fogja könnyíteni. . Az 1925 : IX. te. 9. Va és az 1928 : XXXIII. \c. 7. §-a ezzel a költségvetéssel már hatálytalaníttatik, mert az alap megszűnik. Főleg a 9. § volt az, amely megengedte, hogy különböző 'forrásokból: a vagyonváltság-hátrálékokból, az 'állami gabonaakció felszámolása ífolytán fennmaradt feleslegekből és az esetleges budgetfeleslegekből egy alap létesíttessék, amely a költségvetés tehermentesítésére, a^ többtermelés elősegítésére és a különböző beruházásokra szolgált volna. Ez az alap a folyó 1931/32. költségvetési év végén megszűnik, tehát, mint említettem, az idézett törvényszakaszok tárgytalanná válnak., A cselekvő hátralékokra vonatkozólag szintén méltóztatott kérdést intézni. A költségvetés keretébe tartozó hátralékok öszszege 1931 június hó 30-án 234,200.000 pengő volt. Ebből a közszolgáltatási bevételeknél 217,600.000 pengő hátralék állott fenn, a tárcabevételeknél pedig 16,600.0000 pengő. Ez á 217,600.000 pengő hátralék, amelyből egyenes adó 82,800.000 pengő, illeték 94,400.000 pengő, betegápolási adó 10,400.000 pengő, a bizonysága annak, hogy a múlt kormány nagyon is jóindulattal kezelte a hátralékokat, hevallom, jobb szívvel, mint ahogy én szándékozom kezelni, még pedig azért tehette ezt, mert a viszonyok mások, jobbak voltak. Ma, sajnos, ezeket a hátrailekokat így^ hagyni nem lehet. Világos, hogy ezek egy része nem lesz majd behajtható, de bocsánatot kérek, ha valaki házat vagy földbirtokot vesz, akkor ne jöjjön hozzám halasztást kérni az illetékére, hanem kalkulálja hozzá a vételárhoz. (Ügy van! a középen.) és tessék leróni azt az illetéket- Ha azonban először kérhatheti, vagy hathónapi halasztást, azután évről-évre további halasztást, ezt nem vagyok hajlandó megadni, nem mondom, hogy soha,