Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-100

342 Az országgyűlés képviselőházának 64,300.000, falusi kislakások építésére 39 millió. Felolvastam, íme az 1184 milliót. (Gaal Gaston: Ebből nagyon kevés az igazi mezőgazdasági tétel! — Zaj.) Azt hiszem, ezért senki, még a legultrább ipari ember sem irigyli a mezőgazdaságot, (Gaal Gaston: Ebből 20% a mezőgazdaság tényleges segítsége!) de azt mondani, hogy a mezőgazdasággal nem törődött a kormány és a kormány mögött álló párt, igazán nem lehet. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Még kevésbbé lehet e'zt mondani ma, hiszen tudjuk azt, hogy ha valaki a kisujj át nyújtja, abban a veszedelemben forog, hogy az egész kezét bekapják s mégis az általános kívánságnak niegfelelően belement a kormány abba, hogy a. mezőgazdáknak földadóját — nem mondom, elengedje, mert ez nem elengedés, szeretem a precíz kifejezéseket — a lisztadó útján fizettesse be. Nem mondom, hogy ez a metódus nekem kedves, vagy tetsző volt. Általában az egész metódus nem tetsző, azonban mivel jób bat nem tudtam és megvizsgálván számos tervezetet, ez sem volt rosszabb a többinél, de jobbnak látszott, természetesen hozzájárultam. Most, amióta ez a vívmány megvan, sajnálattal látom azt a tendenciát, hogy teljesen lekicsinylik ezt a 33 milliót, amit nem tartok méltányosnak. Annál kevésbbé tartom méltányosnak, mert ezután egyenesadóban az egész mezőgazdaság fog fizetni 21,600.000 pengőt, akkor, amikor a többi foglalkozási ágak fognak fizetni... (Gaal Gaston: Miniszter úr, hát a házadó, nem mezőgazdasági adó és nem egyenesadó? A 70 millió házadónak felét nem a mezőgazdaság fizeti, azok után a házak után, amelyekben saját maga lakik?) Bocsánatot kérek, én most a föld terhéről beszélek. (Gaal Gaston: Akkor a földadóról tessék beszélni!) A többi foglalkozási ág és a háztulajdon fizet 212 milliót, (Gaal Gaston: Amiből a mezőgazdaság fizeti a felét!) amihez hozzá kell adni a földadónak 33 millióját, tehát összesen 240—250 millió jön ki. Amikor annyira leszállítottuk magának a földnek adóját, hogy nem is 10%-át fizeti az összes egyenesadóknak, akkor nem lehet azt a szemrehányást tenni, hogy nem gondoskodtunk a legszélsőbbig a föld terhének könnyítéséről. Kifogás tárgyává tétetett — és meg kell mondanom, leginkább azok részéről, akiket tényleg érint — a vagyonadónak megkétszerezése. Igaz, hogy elhatároztam a vagyonadó megkétszerezését, bár nem vagyok az agyonadóztatásnak barátja és ennek igazolására hivatkozhatom arra, hogy 1920-ban a XXIII. te 112. §-ában én voltam az, aki a törvényhozásnak proponáltam olyan korlátozást, hogy senkit a jövedelem 75%-ánál magasabb közterhekkel ne lehessen sújtani. Ezt a korlátozást, amelyet én az akkori viszonyok között helyesnek tartottam (Mozgás half elől.) és Farkas Tibor t. barátom is helyesnek tart, (Farkas Tibor: Azon nevetek, hogy valaki ezt a 75%-ot egyáltalán lehetségesnek tartja!) megszüntette az 1925. évi 5300. számú rendelet és ennek folytán valósággá vált, hogy ma sokan nemcsak jövedelmükből fizetik adójukat, hanem már a vagyonukból is. (Gaal Gaston: Mindenki kivétel nélkül!) Főleg áll ez a nagyobb jövedelmű emberekre, akik azonban ezt ki is fogják bírni. Be ami a vagyonadót illeti, amikor a földadó alól mentesítik a gazdákat, indokoltnak látom, hogy a vagyonadót — amely valósággal érezhetővé tulajdonképpen csak a nagy vagyonoknál válik, sőt a nagy vagyonoknál eléggé érzékeny 100. ülése 1932 június 8-án, szerdán. is — megkétszerezzük. Ez egy bizonyos korrektívum. Indokoltnak látom azt is, hogy azt az embert, aki a maga agyával keresi a kenyerét, akinek rendszerint ez a foglalkozása legföljebb egy-két évtizedig lehet rentábilis — ha nagyon jól megy neki, — kíméljük egy kissé azokkal szemben, akiknek fundált, öröklött vagy szerzett vagyonuk van, akik — a világért se méltóztassék azt hinni, hogy én talán szocialisztikus elveket vallok... (Esztergályos János: Nem baj az! — Gaal Gaston: Mikor mi az ingó vagyon ellen beszéltünk, azt mondotta a miniszter úr a pénzügyi bizottságban, hogy mi kommunisták vagyunk!) Itt most nem arról van szó. Ismétlem, ez nem szocializmus az én részemről, ez egészen más. (Zaj.) En azért, mert ilyen nehéz viszonyok vannak: nem sajnálom annyira azt az embert, akinek van egy-két milliója és le kell hogy adjon 14—15 ezer pengőt, mint amennyire sajnálom afet a mérnököt, vagy azt az ügyvédet, aki az eszével keresi a kenyerét és akinek kívánom, hogy mentől több vagyont rakhasson félre családjának, de akinek az idén igen nagy adót kell fizetnie. (Igaz! Ügy van!) De ha megnézzük ezt a vagyonadót, amely annyira felkelti egyesek aggályát, ha vizsgáljuk, hogy az mit jelent a praxisban, úgy azt látjuk, hogy egy 100.000 pengős vagyonnál az illető most többet fog fizetni 105 pengővel, 300.000 pengős vagyonnál a többlet, amit a duplázás folytán fizet, 354 pengő lesz, félmilliós vagyonnál 610 pengő, egymilliós vagyonnál 1460 pengő és az ötmilliós vagyonnál — s itt a legmagasabb: 14.400 pengő a többlet. Ötmilliós vagyon összesen 29 van Magyarországon, (Zaj.) tehát ez a 29 ember erősen lesz sújtva. Ezek után remélem, hogy nincs senki ebben a Házban, aki azt mondhatná, hogy a vagyonadó megduplázása valami nagy terhet jelent. (Gaal Gaston: Csúnyán kirabolják ezek az agráriusok ezt az országot, hiszen a végén minden kisül, hogy minden nálunk van! Szegény Gyosz!) Kérem, t. képviselőtársam, én nem szeretem élére állítani a dolgokat. A föld ott van #

önöknél, agráriusoknál. Hála Istennek, azoknak a kezében van, (Gaal Gaston: Nem sokáig marad ott!) akik tudnak vele bánni. Nem szeretném, ha olyanok kezébe jutna a föld, akik nem tudnak vele dolgozni. És hogyha én 1920-ban a földbirtokreformnak bizonyos fokig ellenzője voltam, tudniillik forma tekintetében, akkor épp az az aggály vezetett, hogy sokszor olyanok kezére jutott a föld, akik nem tudnak vele bánni. Ami pedig azt illeti, hogy minden az agráriusok kezén van, — hát nem minden, de egy az agráriusok kezén van: a hatalom. (Felkiáltások a baloldalon: Az adósság!) Mert a hatalom itt van, ez a párt majdnem egészen agrárius párt, és mi ennek a pártnak az exponensei vagyunk (Gaal Gaston: A hatalom a katholikusoké vagy a reformátusokéi A dicsőség a katholikusoké, a hatalom a reformátusoké, az ország meg a zsidóké! — Derültség. — Jánossy Gábor: Hát a luteránusok? Minket ne hagyjon ki! — Gaal Gaston: Tietek a mennyország! — Derültség.) T. Ház! Bajcsy-Zsilinszky Endre t. barátom felhozta itt azt, hogy Franciaországban és Németországban sikerül a gabonaárakat magasan tartani. Sajnálom, hogy a t. képviselő úr nincs itt, így távollétében kell azt felelnem, hogy rosszul választotta meg a példákat, mert éppen Franciaország ebben a tekintetben szerencsés helyzetben van. Abban is téved a t. képviselő úr, hogy 44%! Franciaországban az